Álmodok
vele. Álmodom, hogy találkozunk, de a fájdalom túl valóságos, amit érzek. Elkap a frász, hogy vajon jelzése-e ez az egész, vagy önsokkolásom egy apró morzsája a lehetségeshez képest, de nem tudom eldönteni. Még mindig örömöt és hálát érzek, miközben szétmar belülről a kín. És biztosan tudom: bármi történjék, bármit érezzen, mondjon, gondoljon vagy tegyen, nem tudnám gyűlölni, nem tudnám nem szeretni többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése