Érdekes ennyi idő után visszaolvasni a blogot. Év elején még bennem volt, hogy idén is megcsinálom a Yearcompasst, aztán annyira sok volt a teendő és az érzelmi tényező, hogy örültem, hogy aludni tudok.
Ildivel - én úgy érzem - nem váltunk el olyan szépen, mint szerettem volna. Folyamatosan azt az érzést próbálta kelteni bennem, hogy egy pszichológus nem tud annyit segíteni, mint ő, ... Nem gondolok jó szívvel bizonyos megnyilvánulásaira. A traumafókuszú pszichológussal, Klárával azóta is együtt dolgozunk, a zárolt részleg ajtaját kinyitottuk és szedegetjük elő az odasuvasztott szörnyűségeket. Meglepő, de arról a másfél éves vakfoltról, ami miatt őt választottam, még mindig érintőlegesen esett csak szó, igazából a jelenem és a régmúltam kerete megelőzte.
Húsvétkor megismerkedtem egy remek sráccal, már az első találkozón legszívesebben a nyakába ugrottam volna, annyira tetszett és cukinak találtam, úgyhogy szépen behúztam magamnak a kéziféket, neki is minden lehetséges alkalommal elmondtam, hogy nem randizunk, csak ismerkedünk, hogy kiderítsem, nem-e valami séma aktiválódott be. Szépen alakult, minden találkozót azzal zárt, mikor találkozunk újra, én pedig megbizonyosodtam róla, hogy nem sémakémia húz hozzá, hanem igazi vonzalom. A munkahelyváltás is összejött ezzel párhuzamosan, ám nem alakult jól az ottani helyzetem, a közvetlen felettesem kicsinált idegileg. Ennek következménye volt többek között, hogy Feri kitett az albérletből. Hogy haragból-e vagy félelemből, vagy mert úgy gondolta, most már tényleg itt az ideje, nem tudom, már nem is számít. Teljes káosz és pánik következett, aput hívtam fel sírva, hogy visszaköltözhetek-e a gyerekkori szobámba. Csodával határos módon Marci, az új lovag, teljes mértékben támogatott, mellettem állt. A megingathatatlan szeretete, szerelme olyasmi volt, amit sráctól én még nem tapasztaltam.
A java órákat nem folytattuk, sőt, teljesen el is távolodtam ettől a területtől, de az angollal sem vagyok sokkal előrébb. Talán egy kicsit többet használom, főleg, mert Marci baráti körében van egy lány, aki magabiztosabb angolul és az egész csapat emiatt sokszor angolul dumál. Gyakorlásnak tetszik.
Az írással magamban dolgozok. Van egy nagy volumenű ötletem, amit elkezdtem kidolgozni, de úgy fest, az élet megint mást hoz előtérbe. Még mindig annál a cégnél vagyok, ahová tavasszal felvettek, csak másik csapatban, volt egy jó évem, aztán egy hete úgy hátba szúrt egy kolléganőm a főnököm támogatásával, hogy az nem igaz. Klára úgyis hónapok óta nyüstöl, hogy kezdjek már el végre tanulni, úgyhogy jelentkeztem egy képzésre. A fejemben rögtön láncolatként indult meg minden, IG tervezés, honlaptervezés, miről fogok posztolni... Pedig még az első képzési órán sem voltam ott.
Terveztem tavaly Kolodko miniket vadászni, amit Marci prezentált számomra. Másfél év alatt alig maradt olyan figura, amivel nem készítettem közös szobrot a jóvoltából és ő is nagyon megszerette ezeket a jópofa apróságokat.
Terveztem több mozgást és kevesebb nassolást... Öhm, fordítva sikerült.
Rengeteget dolgoztam 2025-ben, a csapatomban folyton előjön valami feszkó, amitől nem tudom teljesen mentesíteni magam, mert ha nem is hallgatom egyik vagy másik nő panaszkodását a másikra, stb., akkor is érzem és durva mennyiséget stresszeszem tőle. Az sem segít, hogy jókat főzünk, ha főzünk és hogy Marci szorgalmasan hordta nekem haza a különféle nyalánkságokat, szóval elég szarul mutat a mérleg alattam. Jó, nyilván nem lettem kövér, de szemmel látható és ruhával mérhető a különbség. Jah, mert amúgy Timi elment egyetemre és abbahagytuk a táncokat, egyedül meg nem volt motivációm sehova menni, se otthon nyuvasztani magam.
2024-ben egyetlen könyvet olvastam el, Az ecsedi boszorkányt, ami egyszerre tetszett és borzasztott el. Elkezdtem hasonló könyveket keresni, aztán ezer más közbejött. Ezzel szemben idén már egész jó vagyok, elolvastam az Angyalok és démonokat Dan Brown-tól és már a második kötetét olvasom az Aristotle és Dante kétrészes sorozatnak. Nem sok, de örülök, hogy végre van türelmem olvasni.
Aki nem követ Instagramon:
Marcival hivatalosan is összeköltöztünk egy saját kéglibe, amit csak tisztaságifestenünk és berendeznünk kellett kábé. Még van munka az otthonunkon, hogy rend legyen benne teljesen, de haladunk. Rákattantam a Vintedre, iszonyú sok dolgot vettem ott - ruhát, könyvet főleg - és adtam is el. A születésnapom fantasztikus volt, szuper élményeket kaptam, eljött Bogica és Marica is, öcsémék is. Idén újra elkezdtünk összeülni a pletyifalvás csajokkal, volt némi szerepjáték, újra game-elek - immár saját switch-en és Marcival közösen a PS-én is. Zsikével tavaly is és idén is pride-oltunk, és szerintem jövőre is megyünk, meg amíg csak tudunk. Az időjárás megfúrta a fonyódi négyesnyaralásunkat, mi Marcival elmentünk és a szakadó esőben érkeztünk meg, de két nap múlva hajókáztunk Badacsonyba, kirándultunk Szigligeten, ott is begyűjtöttük a Kolodko-szobrot, Pécsen meg bevettük az állatkertet.
Igazából egész jól vagyok, azt hiszem. Néha eszembe jut egy-egy téma, amin többet merengnék itt, de aztán vagy nincs időm leírni, vagy kínkeserves fájdalom előszedni Hajnaut. Lassan nyugdíjazom terv szerint, mert már fél órát kell rá várni az indítástól, hogy betöltse a böngészőt, ami egy kicsit... kicsit túl sok, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése