Ez a legnehezebben megszülető posztom, mert arról szeretnék írni, hogy beismertem magamnak, hogy rástresszeltem egy pályázatra, ezért nem fogok indulni rajta.
Elkezdtem megírni a novellát. Kitaláltam a mondanivalóját, a sztorit, a szereplőket, a világot, klappolt is minden, nekiugrottam. Majd félbehagytam, és nem is voltam elégedett vele. Ilyenkor pihentetni szoktam, mert az eltávolodás segít. Újragondolom a karaktereimet, a köztük lévő viszonyt, azt, mit akarok üzenni a történetükkel, mi lesz velük. A Potter Kihívásra például egy olyan történetet adtam le, aminek harmadszor rugaszkodtam neki, és csak az első másfél bekezdés maradt meg az eredetiből. Leírtam úgy hat-nyolc oldalt, mikor rájöttem, hogy ez így túl lassú, ha minden csak most kezdődik el, az olvasóm a haját fogja tépni, és indokolatlanul hosszú lesz a történetem, ráadásul én is unni fogom, ezért időben eltoltam eseményeket, és úgy is megírtam hat-nyolc oldalt. Majd megakadtam, és nem tudtam, hogyan vezessem bele a szépen felfestett karakterkonfliktusokba azt az eseményt, amitől cselekményessé válik a sztori. Letettem pihenni, aztán visszatöröltem a 99%-át, és az utolsó órákban gyorsan összedobtam. Látom a hibáit, de azokat már csak javítani kell, nem egy olyan iromány, amit utáltam megírni, vagy amire később rá se bírok nézni. Fontos különbség. A legújabb novellámmal nem így vagyok. Ez is egy pályázatra készült, csakhogy nem hallom a szereplők párbeszédét, és nem látom azt az eseményt, amely kiváltja a fő karakterek kapcsolatában a változást. Vagy részlegesen látom, csak valahogy az egész működésképtelen. Dobtam a projektet. És tudom, hogy ez azért alakult így, mert rástresszeltem magára a pályázatra. Nagyon szerettem volna jót írni, és dobbantani vele, hogy úgy mondjam. Annyira, hogy az generált bennem egy belső feszültséget, ami képtelenné tett az alkotásra. Megoldásnak azt találtam ki, hogy kigondolok egy új történetet, azt fogom megírni, de annak csupán a vázáig jutottam, mikor már láttam, hogy ez bukta.
Túl nagy elvárásokat támasztottam magammal szemben, túlságosan bizonyítani akarok, ez pedig nem helyes, úgyhogy két napja próbálom megnyugtatni magam, hogy rendben van, ha ettől most visszalépek, hiszen nem vagyok rá még kész, így tehát ez nem kudarc, hanem egy szükséges döntés a kudarc elkerülése érdekében.
Szerencsére a következő nagy kihívásra már van egy háromnegyedig kész novellám, és több oldalról is azt a visszajelzést kaptam, hogy jó esélyeim vannak a pozitív elbírálásra, ezért emiatt lelkes és izgatott vagyok. Sőt, kaptam egy meghívást is egy írói estre, ahova mint szerzőt várnak, amit hatalmas megtiszteltetésnek érzek. Már csak rendelkeznem kell egy vidám novellával, amit vihetek magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése