Régen, amikor még kicsi voltam, a december 24-e nálunk úgy történt, hogy délelőtt anya főzött, apa pedig a fát állította fel az előterünkben. Mindig akkora fánk volt, ami elérte a plafont a rátett csúcsdísszel és az állvánnyal kiegészítve, egyik évben éppen ezért, hiszen a fánk nagyobb volt és apa nem elég lassan állította fel, tört el az egyik legszebb csúcsdíszünk, egy ősrégi, ami hihetetlenül gyönyörű volt, tudjátok, ez a régi fajta... A díszek egyfajta összhangban álltak egymással, fehér gömbök, ezüst színű futtatások, színes égők, papírból készült díszek, azok, amiket mi a testvéremmel gipszből készítettünk és magunk festettük, ezüst színű angyalkák, meg volt egy készletünk, amibe télapók voltak, meg különleges darabok. Ilyen nagy dobozokban tartottuk őket és mindig hatalmas élmény volt újra felismerni őket - Jééé, ezt én csináltam! Aaa, ez a kedvenceem! Erre már nem is emlékeztem! -, meg ilyenek. Sokszor került habcsók is a fára és mi a szaloncukrot is felaggatuk, aminek az volt a következménye, hogy a tesómmal kommandóztunk mindig, hogy ehessünk édességet, meg amikor már anyuék aludtak, akkor lelopkodtuk a fáról. =D Nem örült neki Anya túlzottan, sokszor olvasta a fejünkre a dolgot, mert általában kaja helyett ettük az édességet. XD Nagyon szép díszeink voltak, én szerettem őket. Egyik évben tettünk műhavat a fára, de tök guszta volt, úgyhogy azt utána többet nem. Egy másikban Anya ilyen csillámos csíkokat tett rá, de az se jött be nagyon. Egyszer volt ezüst-kék témájú fánk, az apának nem tetszett. =) Ahogy egyre cseperedtünk, a habcsók úgy tűnt el, és az utolsó évben mintha már a szaloncukor se a fára került volna, de arra nem emlékszem, bevallom.
Ebédre általában húsleves volt, majd rizibizi és rántott hús. Nem mindig ugyanazt csinálta Anya, csak a húsleves és a rántott hús volt alaptartozéka a karácsonynak, de az utóbbi pár évben már egyszerűbb dolgokat csinált, mert úgy volt vele, hogy a két mama úgysem változtat az étlapon, akkor legalább otthon ne mindig ugyanazt együk. =D Nem mintha baj lett volna, de azért így jobb. =) Ebéd után következett a fadíszítés, amit általában Anyuval hárman csináltunk, apu többnyire nem vett részt ebben, vagy csak egy-egy szaloncukrot pakolt a fára. Amíg kicsik voltunk, persze mutatta, hogy kell, rendezgette, meg ő tette fel magasra a díszeket, és az jó is volt nagyon, mert apa sokat mókázott és viccelődött velünk. Tréfás ember volt, a maga fanyar humorával nagyon szerethető, de ahogy egyre nagyobbak lettünk, valahogy kiveszett belőle sok minden.
Miután feldíszítettük a karácsonyfánkat, leültünk tévézni, vagy mindenki elvonult. Olyan hat táján, amikor kint már sötét volt, viszont begyűjtött minket apa. Mindig mókás volt, mert mi persze látni akartuk a Jézuskát, amint ajándékot hoz, vagy végre kilesni Anyát, hogy cáfoljuk ezt a mesét, de sokáig nem sikerült, bármennyire ügyesen is próbálkoztunk. Apa mindig beszélgetett velünk, hogy mit kértünk, jók voltunk-e, stb. A maga zárkózó, fanyar humorú, esetlenségtől nyegle módján. Szerettem úgy őt.
Anya jött mindig a szobába, hogy járt nálunk a Jézuska, menjünk megnézni, miket hozott. A fa alatt álltak mindig a csomagok és mi nem győztük szétválogatni, melyik kié. Később, amikor már tudtuk, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, is elvonultunk, hogy csak odakerülhessenek az ajándékok, sosem egymás szeme láttára pakoltuk ki, ez valahogy rögzült bennünk. Egyszer megkerestük karácsony előtt az ajándékainkat. Rémes érzés volt utána a karácsony, mert nem tudtunk őszintén meglepődni és örülni annak, amit kaptunk, úgyhogy a testvéremmel egyöntetűen eldöntöttük, hogy hiába tudjuk, hol rejtik el a szüleink a szajrét, sosem nézzük meg többet. =)
Ajándékbontás után elvoltunk azzal, amit kaptunk, majd tévéztünk vagy elvonultunk. Másnap az anyai nagymamámnál gyűltünk össze ebédelni. Ott mindig kicsi fenyő volt roskadásig pakolva díszekkel, alatta már ott virítottak az ajándékok, de sokszor volt, hogy nem csomagolta szét azokat a mamám, hanem odatette az egész zsáknyit elénk, hogy a Jézuska azt mondta, nem tudott dönteni, kinek mi jár, ezért választhatunk. Miután megvolt az ajándékozás, összeültünk az asztalnál és elpusztítottuk azt a tetemes mennyiségű ételt, amit elkészített. Vagy legalábbis a nagy részét, s a maradékot becsomagolta nekünk. Harmadnap az apai nagymamámnál játszottuk meg ezt, csak ott volt éneklés, csillagszórózás ajándékozás előtt. 26-a estére már három helyről volt kaja a hűtőnkben, amit amíg lehetett, vagyis unalomig ettünk, majd a maradékot kiadtuk a kutyának. XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése