Mára kaptunk egy ügyet, ami egykor kezdődött és addig nem mehettünk haza, amíg kész nem lettünk vele. Ez ilyen hiperszupernagyonsürgős munka, úgyhogy óránként mentem le a kazettáért a tárgyalásra, hogy nap végére le legyen írva és nagyon siettem a legépeléssel. Szerencsére így remekül haladtunk, bár a négy órához közeledve ugye megélénkültek a kolléganők és nekiálltak dumálni. Nagyon a határán voltam, hogy elküldöm őket haza, de aztán megmaradtam a nyugalmamnál. Négy után már csak a bírók és én maradtam, a bíróm sem húzta sokáig a dolgokat, ezért csak másfél órával többet kellett bent ülnöm. És azt mondta, később ezzel a másfél órával kevesebbet kell dolgoznom. Jupppiii! =D
Az volt a jó a mai napban, hogy miután eltűntek a kolléganők, kicsit felszabadult. Alapvetően egy nagyon zárkózó ember, nagyon ritkán engedi csak el magát, pedig kedves és jó humorú figura. Mivel kerüli a társaságot, nem árul el magáról túl sokat, nem igazán beszélgetős típus, sok mindent hárít, ezért én sem keresem a társaságát, mert tudom, hogy a kolléganőim közül az egyik szerintem nagyon bántó dolgokat mond róla a háta mögött. Ez zavar és időnként a magam játékos, visszaoltós módján megvédem, de mindig ezt nem tudom megtenni, ezért rá kell hagynom a nőre. Nem is értem, miért ilyen... A bíróm egy nagyon aranyos ember, és most, hogy már eléggé lefáradt, meg nem volt körülöttünk szinte senki, elmókáztunk, picit beszélgettünk is. Mindketten már alig láttunk, és ezen is csak nevettünk.
Tiszta jó volt... =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése