Manapság egyre többekről derül ki, hogy valamilyen étkezést érintő problémában szenved, legyen az allergia, sclerosis-multiplex, inzulin rezisztenica, PCOS, vagy bármi más. Ha kellene mondanom néhány embert, akik az ismeretségemben ilyenektől szenvednek, sajnos simán menne, sőt. De nem csak ezekkel kell tudni együtt élni, hanem testi vagy szellemi fogyatékkal, elváltozásból adódó nehézséggel, balesetből visszamaradt változással, süketséggel, vaksággal, némasággal, esetleg lelki sérülésből adódó gonddal. Méghozzá nem csak annak kell tudni együtt élni ezekkel, akit érint, hanem a szűk és tág környezetének egyaránt.
Az egyik barátnémmal (aki nem biztos, hogy örülne, ha megnevezném) való beszélgetéskor "hangzott el a szájából" az a mondat, hogy már unja, hogy folyton szóljon, emlékeztessen másokat az IR-jére. Én nem is értettem. Ha valami bajom van, az az én bajom, én tartozom magamnak felelősséggel azért, hogy próbáljam optimalizálni a környezetemet. Nyilván abban is van igazság, hogy akinek fontos vagyok, az igenis jegyezzen meg rólam egy ilyen fontos információt, de előfordulhat, hogy a másik nem gondol bele egy adott helyzetben, hogy az számomra milyen, hiszen nem érzi át, nem éli az én életemet.
Szeretném, ha elengednénk azt a gondolatot, hogy gáz szólni bármilyen problémáról.
Csapatosan megyünk valahova enni? Akkor az a szempont, hogy a diétán lévő személy tudjon ott fogyasztani (és ne legyen horrorisztikus összeg egy étkezés).
Többen elmennénk együtt szórakozni? Vegyük figyelembe az introvertáltak igényeit, azt, van-e tériszonyos, tömegiszonyos, klausztrofóbiás, stb. tagot.
Izgalmasnak hangzik egy horrorszínház? Nyilván nem azzal az emberrel fogunk menni, aki sírógörcsöt vagy pánikrohamot kap, ha ijesztgetik, és nem is azzal, aki reflexből odaüt.
Velem is történt lukra futás egy programmal. Anno Nagy Danit vittük el egy conra, amin elbújt egy paraván mögé és a nap nagy részét pánikszerű állapotban ott is töltötte, ugyanis nem tudtuk, hogy tömegiszonya van, egy conon meg ugye rengeteg ember van. Szerveztek régen nekem szülinapi bulit macska kávézóba úgy, hogy a csapatban hárman legalább macskaszőr allergiásak voltak és ők előre nem tudták, hogy macskás helyre hivatalosak. Foglaltam a kedvenc helyemre a Siriusban a kalózos szoba felső szintjére, aztán Csiga gyomorgörccsel kapaszkodott fel, mert elfelejtettem, hogy tériszonyos.
Tessék szólni róla, bármid van! És akkor is szólj, amikor olyasmi van szervezés alatt valami, ami neked nem felel meg! Nem csak neked lesz kellemetlen, ha belemész egy olyan helyzetbe, ami előre látható, hogy problémát fog okozni neked, de a többieknek is.
Velem kapcsolatban ezt kell figyelembe venni:
- félek a pókoktól és egy kicsit félek a csigáktól, kagylóktól, hangyáktól
- nem eszem meg a tengeri herkentyűket, nem szeretem a halakat - a hekk és a sushi kivétel
- nem látom a 3D-t, 20-30 perc után fejfájást kapok tőle
- nem bírom azokat a játékokat, ami amolyan élethalál harcolós, például zombik támadnak ránk, mert pánikrohamszerű állapotba tudok kerülni tőle
- ha nem tudom, hogy ijesztő lehet egy szitu, meg tudok úgy ijedni, hogy sírógörcsöt kapok vagy ütök-rúgok
Kezdtem szétrúgni, szétbontani szabadulószobát, mert egyedül voltam és pánikba estem. Hagytam abba VR játékot azért, mert kezdtem pánikolni amiatt, hogy minden oldalról támadnak a zombik, holott előtte azt, hogy arénában több ellenféllel kellett harcolni, nem okozott gondot. Rúgtam fejbe majdnem vicceskedőt, aki lépcső aljáról megfogta a bokám, mikor én a lépcső tetején álltam, kaptam kis híján infarktust olyan ijesztgetős képtől, amin békésen számoltam a különbségeket és volt olyan, hogy rám akartak ijeszteni, ezért hátulról váratlanul megfogták a vállam, én meg húsz percig nem bírtam abbahagyni a sírást.
Vannak "balesetek", de igyekezzünk megelőzni őket, mert mindenkinek könnyebb. Semmilyen probléma nem ciki és mindegyikkel együtt kell tudnunk élni, hát beszéljünk róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése