Piknikezős-kirándulós meet a budai hegyekben

Hajnalban keltem, mert megint írás lázam van. A társnőm nem írt - most egy másik lánnyal közösen írunk egy sztorit egy-másfél-két oldalas szösszenetekből összeállítva -, úgyhogy tiszta hisztis voltam és alig tudtam kitalálni, mit vegyek fel. Valami újat akartam. Olyat, amit még nem láttak a lányok, vagy nem úgy. Punk-sweet koordináció mellett döntöttem, a fekete yukatám vettem fel, hozzá fekete, szakadtas nejlonharisnyát, rá fekete, csipkés térdzoknit, meg egyszerű, fekete tüllszoknyát, és egy fekete "obit", aminek a hátuljára Bene masnit kötött. A hajam kettőbe kötöttem és übercukinak éreztem magam, feltettem a strasszokkal díszített műszempillám, mert most ez a kedvencem, aztán nagyra húztam ki a szemem, s nagyjából kész voltam. A reggelim mindössze egy fél bögre capuchino volt tejbe szórva, melegen, meg miután Nico írt, kétszer elolvastam a szösszét, utána rohantam. Moncsi büféjében két isteni szendvicset vettem, majd a pékségben a szokásos választásaim közül, egy pizza tekercset és egy kelt, csokis croissant. Vizet már nem volt időm venni a boltban, különben elkéstem volna, azt meg nem akartam, szóval úgy döntöttem: aki vermet ás, az beleesik. XD Á, bocsi, ezt el kellett sütnöm, tegnap reggel befurakodott ez a mondat a fejembe és úgy röhögtem rajta az utcán haladva, mint egy sültbolond. Na mindegy, tudjuk rólam, hogy nem vagyok százas. =D Szval úgy döntöttem, magamnak köszönhetem, hogy sietnem kellett és mivel fontosabb az, hogy ne késsek el, mint a víz, hát futottam a trolihoz. Azt reméltem, lesz időm beugrani egy boltba. És lett is volna, csak szőke voltam és nem vettem észre a lehetőséget. XD Ennyi, élni tudni kell. X"D

Fogaskerekűvel utaztunk, miután befutott Kishi, Tune és Hina. Beszélgettünk, fényképezések folytak, úgyhogy elvoltunk. Én egész nap nem tudtam betelni dolgokkal, mint Nana ruhájával. Barna... *.* Barna ruhát akarok, méghozzá egy olyat, mint ami pont az ő blogján fogott meg anno. Mondanám, hogy AZT a ruhát akarom, de nem izzadom a pénzt, sajnos, meg tegnap úgy döntöttem, "nem csalom meg Benét, maradok az ő ruháinál". =) Csak már kezdjen neki azoknak a beígért daraboknak és projekteknek! =D De ugyanígy voltam Kishivel is, aki hihetetlenül szép színűre barnult a napon, vagy Blankával, akinek a stílusa lenyűgöz. =)

A gyermekvasút, amivel tovább mentünk, édes volt és nagyon szép. Az az igazi, régi, jó cucc. Az, aminek ha megfogod a kapaszkodóját, undorító fémszagú lesz a kezed - fél órát ezen izéltem magamban, hogy ha tudom, hogy ilyen szaga lesz a kezemnek, inkább nem is kapaszkodom. XD Vannak szagok, mint ez, az égett gumié, meg pár, amit nem bírok, egyszerűen utálom, kész. Mindegy. =) Volt most is minden, beszélgetés, nevetés, fényképezkedés, ... hajoltunk ki ablakon, hecceltük egymást, meséltünk a nyárról, ... Jó volt, nagyon. Leszállás előtt kaptunk állatos kártyákat, az haláli volt. És kisebb röhögőgörcsöt kaptam a hölgy megszólalása miatt: "A fiúk nem kapnak, nekik úgysem kell.". Mindenki kapott, csak a két fiú nem. X"D

János-hegyen tettünk egy jó kis sétát, piknikező helyet kerestünk, aztán mikor megtaláltuk, jöttek a plédszétnyitások, a kajakipakolás, majd a falatozás közbeni csevelyek. Annyira jó volt!!! *_* Tiszta feeling, aki kimaradt, megbeszéltük az ottaniakkal, hogy sajnálhatja. És rájöttem, hogy milyen jó nekem még amellett NicoRyuval barátkozni, hogy együtt írunk, jófej, örökbe fogad, mint az embertestbe zárt farkasát, hogy a kutyája, meg a macskahad mellett élhessek gondtalan életet, vagy ha azt nem is, akkor vállalja a gondnokságom, vagy ha azt se, akkor felhúzzák a harmadik szintet a házukra és mehetünk oda Benével is lakni. XD Szóval ezek mellett még a japán zenei életből is kapok némi ízelítőt. Mostanában X Japant hallgattat velem, mesélt kicsit a bandáról, úgyhogy a piknik során már nem ültem tök hülyén, amikor a zenészekre terelődött a szó. Végre hozzá tudtam érdemben és értelmesen szólni. Ezer hála neked, NicoRyu!!! *.* Sőt, miután tábort bontottunk és kitaláltuk a büfénél, hogy nem mindenki akar felmászni a kilátóhoz, Hina és Nana társaságában tovább beszélgettem. Megvitattuk - például -, Hide hogy halhatott meg, amit majd NicoRyunak el is mesélek, megvitatom vele. =D Tisztára pörgök ezen - hozzá tudtam szólni! érdemben! értelmesen! juhú! - kábé így. XD Nem mondom, a nevelésem nagyon az elején tart, még mindig le vagyok ragadva Onew-nál, akit imádok, bár Nana szerint én olyan Minho-s vagyok. Abszolút seme típus? Hmmmm... mindenki ezt mondja. XD Pedig olyan édes kis ringyó ukéim vannak emellett... X"D Mondtam, hogy én talán uni típus vagyok, de a kérdéskörön még flashelek kicsit, mert ezt nekem tudnom kell.

Igazából belegondolva tuti, uke lennék, aki semének tűnik. XD Rejtett uke, aki mindig arra vágyik, hogy megtalálja az ő erős seméjét, aki legyőzi őt és meghódítja a szívét, miközben állandóan adja a keménylegényt, a csődört. XD (Szerintem ha ezt Bene olvassa, deja vüje lesz, mert alapvetően ilyen vagyok, azt várom, hogy legyőzzön és meghódítson, de olyan vadul küzdök is ellene, hogy az nem igaz. XD ) Nem tűnnék annak, de a stílusom és az, ahogy behelyezném rangsorba magam a többi hímnél, mindenképp egy nagyon problémás dolog lenne. Most is egy ilyen karakterem van, egy 17 éves suhanc, Deon, aki elviselhetetlenül bicskanyitó stílust vett fel, ám ritkán szól valakihez. Egy megtört magányos farkas, egy igazi rém, egy vadállat, amely szeretne szelíd lenni és még kutyának is elmenne, csak szeressék, imádják, tiszteljék, rajongják, mindig ő kelljen és csak ő. A legtöbb ukém amúgy ilyen, fiatal és igazi hülye kamasz, de a szerelemtől kicsit szelídül, meg kivirágzik. A seméim meg legtöbbször megkeseredett, visszahúzódó és arrogáns típusok. Ott van példának Alex, aki próbál hatalmaskodni, csak nincs egy gramm hatalma sem. Vagy Noah, aki nagyon sok időn keresztül két, több tagmondatból álló mondatot nem mond egymás után, aztán amikor megízleli a barátság finom ízét, megered a nyelve. Egy két évig magányban, remeteként a nyájával élő farkas-bárány-ember hibrid, aki Asashi mellett egyszerűen életre kel. Belegondolva majdnem minden karakterem kezdetben egy rém: Alex egy pancser, akinek a szíve kőből van és a modora goromba, bunkó; Noah egy igazi vadállat, aki nem érti a szerelmet és a szeretetet, akinek a szex párzás, vágyakról és ösztönökről szóló hágás; de Deon is remek példa, aki bemutat Asaménak, mikor kiszúrja őt, majd beleropog az állandó harcba vele, mert a yakuza azért kicsit jobban beleszokott már az ilyesmibe, s ráébred, hogy megtalálta az embert, akibe szerelmes tudna lenni, alakul is a dolog és ettől halálosan retteg, szóval most meg már ezért fog hülyén viselkedni, mert fél, mert nyitott könyv lesz - eddig is az volt, csak eddig nem nyilvánvalóan - és nem akar az lenni. Akik nem rémek, az Viktor, Gábor és Yello. Nem egyszerű esetek, de a többiekhez viszonyítva még normálisnak lehet őket mondani. Viktor egy kamasz, akinek megvannak a maga stiklijei, de jó tanuló, szorgalmas és megvannak a céljai. Gábor érzelmileg rettentően zárkózó, egyébként rendes, jófej tanárember, Yello meg egy barátságos, jópofa alvilági. Mindhárman megkapják azt a pöcct, amitől bekattannak, de kell nekik, hogy végre tisztába kerüljenek a saját érzéseikkel, meg azzal, hogy mit is akarnak. =) Van egy srác még, akiről viszont nem lehet sehol nyomokat fellelni - a korábban említett karaktereim írásba vannak foglalva -, Oszkár. Uke karakter, Deonhoz hasonlít egy kicsit, de idősebb, keseredettebb és rafináltabb. Egy olyan srác, aki mindenből kiélvezi, amit lehet és minden rosszat kikerül. Alapvetően egy laza típus, kicsit sekélyesnek tűnik, de csak a megfelelő embert kell megtalálnia, hogy szárnyat bontsanak az érzelmei. Tipikus, bulizós, hanyag, másodéves egyetemista, aki magányosan él, de elvan a világban. Megvannak a maga szokásai, a kialakult élete, nincs is vele baj. Leszámítva, hogy két élete van. Ez se baj, csak hát... a csajozós csődör elég nagy hazugság a részéről, függetlenül attól, hogy azért talál benne élvezetet - másképp nem csinálná. Nem keresi az igazit, mert nem hisz benne. Az találja meg őt egy elsőéves személyében, aki csakúgy odamegy hozzá a gólyatáborban kialakult buliban és lesmárolja, méghozzá igen hevesen. Mindenki heccelésnek fogja fel, de a két srác aztán visszavonul és megkezdődik köztük a hajsza az ágyban. Minden szép és jó, csakhogy egy nézeteltérés miatt nem az eredeti felállásban érik el a vágyott orgazmust, ami totál megborítja mind a kettőjüket. Oszkár uke típus, seme inkább nőkkel szemben, de hogy rendes bánásmódot érdemeljen ki Dávidtól, szerepet kell váltania vele és gyakorlatilag megerőszakolni őt, persze csak kegyesen. Aztán persze az eredeti felállásra is ráveszi az egyébként már-már hisztériáig kiakadt elsőévest, ráveszi, hogy "adja vissza a kölcsönt", és ezzel indul is a szerelemhez vezető út, mert ezzel kapja meg mindkettő, amit eredetileg akart. Megnyugszanak és meg tudják beszélni, hogy ezen utóbbiból kell ismétlés, az elsőből meg nem, mert egy elég volt Dávidnak. Oszkárban meg felébred a vágy, hogy birtokoljon egy olyan srácot, akit ő kapott meg először, de csak akkor kaphatja meg esetleg újra, ha majd kiérdemli. Szóval Oszkár az, aki nem ereszti az elsőévest, a könnyed, laza stílusával mindig leveszi a lábáról. Dávid meg minek álljon tovább, ha egy teljesen korrekt, jófej, jó-az-ágyban, menő csávóval lehet? Így indul és naaaaagy-nagy szerelemmel ér véget a sztorijuk. Ebből következően kicsit keverem a sémákat, nincs igazán tipikus ukém és tipikus semém sem, azt gondolom. Attól meg teljesen kivagyok, hogy az uke mindig sír és hisztizik az ágyban. =D Yaoikat nézek újra és én imádom Ayase Yukinát, de hogy Kanou helyében én sem tennék sokszor mást, csak engednék a vágynak, hogy kínozhassam... na jó, nem, mert én egy vajszívű ember vagyok. =D Én Noah-san bearanyoznám az életét, tejben-vajban füröszteném, aztán este alaposan ellátnám a baját. XD
Yaoifangirl off.

Libegővel mentünk le. *,* Annyira jó volt. Nekem a csomagok jutottak társul, de nem bántam. Két nagyon jó beszélgetést idézek, aztán rohanok készülni, mert már itt se kéne lennem, csak megint belemerültem valaminek az írásába.
Kisfiú: - Anya, leugorhatok? - de ezzel az igazi kíváncsisággal.
Anya: - Szerinted? - ezzel az igazi unott, flegma visszakézből kérdéssel.
Én úgy röhögtem... X"D
A másik is édes volt. Kishi tériszonyos, én meg elkezdtem biztatni, hogy ez csak egy nagy hinta, tök biztonságos, stb. Mivel nem nagyon nyugodott meg, megkérdeztem tőle, szakadt-e már le alatta hinta, repült-e már ki akaratlanul egyből. Erre a szembeforgalomból kihallatszódott egy pasi hangján: "Ezt nem akartam hallani!". Kész, megint szakadtam a röhögéstől. Még gyorsan elmondtam Kishinek, hogy én mindkettőt megéltem és a libegővel ez tuti, NEM fordulhat elő, lazítson és élvezze a tájat, aztán úgy döntöttem, befogom, mielőtt még valakit felbiztatok az öngyilkosságra. XD

Frenetikus meet volt, lányok, fiúk! Sajnálhatja, aki lebetegedett és remélje, hogy a legközelebbi piknikezős meet idén lesz és akkor már tudni jönni. =)