Pont a napokban gondolkodtam el, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Nem rég volt csak január, s máris július lett, most meg már csak harminc nap van karácsonyig, az év végéig. Meglepő, mennyire rugalmas az időfolyam, néha milyen lassan vánszorognak a másodpercek is tovább, míg máskor meglódulnak az órák, mint a megijesztett vadlovak. Szeretném, nyilván nem egyedül, felcserélni néha, mikor teljen gyorsan és mikor lassuljon le az idő, de sajnos nincs befolyásom rá. Annyiszor mondtam már, hogy kellene nekem egy időnyerő... és még mindig nem találta fel senki. =)
Mit jelent nekem, hogy pontosan egy hónap van karácsonyig? Engem ijedelemmel tölt el, mivel még mindig utálom az ünnepeket. Igazából erre jöttem rá, hogy minden ünneplést utálok, a születésnapot, a karácsonyt, a névnapozást, … Nyűg és kötelezettség. És azon gondolkodom, hogyan lehetne kivonni magam a mókuskerékből. Ha valakinek van ötlete, kérem, ossza meg velem!
Mindenesetre ugye be vagyok rezelve, hogy jön a karácsony, a nagy ajándékozás és a legtöbb esetben halvány sejtelmem sincs, kit mivel lehetne meglepni. Mindig valami apró kis kedvességre vágyom, amivel megajándékozhatom a szeretteimet, valamire, amit nem ítélnek feleslegesnek, ami kifejezi, amit érzek és engem tükröz, de nekik való. Nyilván egy kézzel készített ajándék ilyen, de mostanában nem vagyok valami kreatív. Egy hónapja tervezgetem, kinek mit lehetne, minek örülne, jött a Secret Santa is, de idén kimaradok belőle. Nem csak azért, mert nem jelentkeztem, hanem azért, ami miatt végülis nem adtam le a jelentkezésem, pedig összeírtam nagyjából a „kártyámat”: nem akarok karácsonyozni. Minden évben rettegéssel tölt el ez az ünnep, de komolyan. Belegondolok, hogy Bene családjához is menni kéne valamikor, Anyuhoz mindenképp szeretnék menni és nagyon megbántanám a nagyanyámat is, ha idén nem vigyorognék a családi ebéden, és akkor még nem is tartok ott, hogy halvány lila sejtelmem sincs, mivel lepjem meg Anyut, a tesómat, aput, és a mamát. Hát ez a nagy harci helyzet. =)
Mint minden évben. De az idei azért mégiscsak más lesz: 24-én kettecskén leszünk Benével. Már korábban megbeszéltük, bár fixre még nem állapodtunk meg benne, de hogy én 24-én sehova se megyek a jó meleg kis Kuckónkból, abban tutira biztos lehet. Nálunk (mármint a szülői hagyományaim szerint) a 24-e a családé, márpedig mi már egy új családot képviselünk. Nem tudom, ehhez Bene rokonsága mit fog szólni, mekkora hiszti lesz belőle, de bevallom, halálosan félek ettől. Náluk semmi se egyszerű, szinte alig tudnak valamiben is megállapodni, mert mindenki mást akar, nem igazán hajlanak kompromisszumokra, de bezzeg odadörgölik a másik orra alá, ha valami nem úgy lett, ahogy ők akarták. Mind szétfele húznak és ez borzasztóan megvisel. Évekig hallgathattam 24-én, ahogy a szüleim veszekszenek, vagy nézhettem a sértődött-dühös képüket, aztán az elmúlt pár évben meg lementem Veszprém megye közepére, hogy ordítozzanak a fejem felett, ugráltassanak és semmi se legyen úgy jó, ahogy van. Köszönöm, de ebből nem kérek.
Félek, hogy harcolnom kell majd Benével, hogy a Kuckóban maradjunk. Ez a legerősebb most bennem. Én nem akarok és nem is fogok sehova menni, és ahogy ismerem magam, nem fogom megállítani őt sem, sőt, még el is küldöm, hogy menjen a francba, ha nem ért velem egyet és vissza se jöjjön – vagyis nagyjából csinálom azt, amit minden évben utálok a karácsonyban. Így kanyarodik vissza a kígyó, hogy a saját farkába harapjon.
Egyébként sem karácsonyi hangulatom nincs még, sem nem jutottam el oda, hogy belegondoljak, mit szeretnék karácsonyra. Mivel nálunk ez minden évben a kínszenvedések kezdete volt, hogy a szüleim megkérdezték, mit kérek karácsonyra, mindig nehéz szülés volt. Nem lehet túl drága, mert morognak, de nem is lehet valami apróság, mert ez mégiscsak karácsony... Fúdefúh! Most ráadásul úgy vagyok vele, hogy olvasni szeretek, csak annyira tele van a fejem ihlettel, hogy nem tudok, tehát könyvet felesleges lenne kérnem. Amire rá vagyok kattanva, az idén a ruha, viszont azt többnyire jobban szeretem magam megvenni, mert az a biztos. De valahogy hiába néztem a butikokat és a netet, nem találtam semmit, ami illeszkedik az elképzeléseimhez, tetszik is és jó is rám, szóval ez duplán rázós ügy. Nem mellesleg egyébként immár eljutott Bene családja oda, hogy idegbajt kapnak a lolitaságomtól, holott csak dolgozni járok jóformán farmerban, de ez is változó, van, hogy egy héten kétszer látnak rajtam farmert az emberek és egyébként loliban vagyok, van, hogy nem veszem fel a „nagy szoknyáimat”. Kedvfüggő és persze annak is a függvénye, hogy milyen programra vagyok hivatalos, mennyi időm van reggel öltözködni, meg ilyenek.
Időnyerőt kérek, na. =D
Amúgy nagyon gáz, de folyamatosan azon gondolkodom, kinek van születésnapja novemberben, vagy milyen fontos nap van ebben a hónapban. XD Fogalmam sincs, mit hiányolok. XD
6 megjegyzés:
Majdnem ugyanezt írtam a saját bejegyzésembe én is. Hogy a kötelességekről szól, hogy nem lehetek azzal, akivel szeretnék lenni, mert mindkettőnk családja elvárná, hogy ott legyünk, és ők legyenek nekünk a fontosak... az idő, a sietség, az ajándékok... mindez iszonyú nyűg.
Aztán a tegnap beírt bejegyzést ma reggel kitöröltem és újraírtam. Ha hagyom, hogy tényleg erről szóljon egy ünnep, akkor én veszítek. Mert ünnepekre mindenkinek szüksége van, még neked is. A frusztrációt azt gerjeszti, hogy ha nem tudod az ünnepet ünnepként megélni, de ez valahol fejben kell hogy eldőljön. Örülök, hogy ti együtt lesztek 24-én :) Kapcsoljátok ki a telefont, az internetet, és élvezzétek ki :)
Ja, és novemberben sosem történik semmi.
Nálunk is folyamatosan a veszekedés megy... Szerencsére, tavaly kötöttem anyuval egy kompromisszumot: ha a beszélgetés a politika és hasonlók irányába terelődik, ne adj Isten arra, hogy ki csinálja a jobb karácsonyi vacsorát, akkor én szépen csendben besunnyoghatok a szobámba, és olvashatom a karácsonyi könyvköteget =). (Én általában csak azt kérek karira =).)
Nektek meg hajrá, hogy legyen idén egy szép és boldog karácsonyotok =).
Én valahol irigyellek titeket, hogy van valamiféle hagyomány Nálatok. Nálunk a Karácsony semmi extra. Főleg mióta anyu is meghalt. Két éve csak feldíszítjük a fát, és nézzük a díszeket és fényeket. Mióta élek, ugyanazokat. Semmi családi összejövetel. Testvéremék nem jönnek - ha teszi is egyik, alamizsnáért. Nem merek könyvet kérni - bár tőlem nővérem múltkor szekrénysort kért... (O.o)
Idén a kézzel készített ajándékok és csak időben csomagbontás mellett arra gondoltam, talán sütök kicsit - süti, forraltbor, és egykét emberrel összeülök. Megteremteni a számomra ideális karácsonyt.
Nana: Ez az ünnep témakör elég érdekes... Azt hiszem, nem tudom kezelni az ünnepeket, mint olyanokat. Születésnapra például nem szeretek ajándékozni, de újabban Sango barátnémnak spontán adok dolgokat. Ma például egy hozzá nagyon passzoló zoknit kapott tőlem, amit reggel láttam meg az eurós boltban és annyira hozzá illett, hogy sikítozni kezdett volna, ha nem viszem el neki. =) Ugyanígy Taly barátnémnak keresek valami apróságot, meg Kibának és Móninak. Ez rám nem volt korábban jellemző, de most jönnek a heppek. =) Neked köbö fél éve nálam van, amit találtam (még a táncháztalálkozón szúrtam ki), mert mindig elfelejtettem magammal vinni a talira. Annyira gáz vagyok.... X"D
Chibi: Jaj, igen, a tipikus, karácsonykor előkerülő, unalomig rágott, idegesítő témák... Nagyanyámnál rendszerben ez megy és nagyon nem bírom, mert az unokaöcséim anyja állandóan középpontban akar villogni... -_-"
A kívánságot köszi szépen, viszont kívánom és remélem, mindünknek összejön!
Kishi: Nem hiszem, hogy bármi irigyelhető van az életemben. Komolyan. =) Idén nekünk nincsenek is díszek, lehet, hogy fát se veszünk, mert aranyáron fogják adni, nincs hova felállítani, stb. XD Viszont arra én is gondoltam, hogy süteményt sütnék! =D
Az se rossz, összeülni. n_n
Én gyerekkorom óta nem tudok hangulatba kerülni. Semmi közöm a kereszténységhez, a család ateista, én északi istenekhez húzok, szóval az egész csak a vacsoráról és a sütikről szól. Együtt lenni meg enélkül is tudunk. És GYŰLÖLÖM a másnapot, amikor a nagyiékhoz kell menni, apám rühelli, én meg unom, hogy minden évben ugyanazokat a 60 évvel ezelőtti anekdotákat kell meghallgatni, aztán azon nyávognak, hogy miért nincs pasim, majd közösen szidjuk Orbán kurva anyját (ebben legalább mind egyetértünk).
Visszasírod majd még ezeket a perceket szerintem. =) Mármint a nagyinál töltött kötelező formulákat.
Megjegyzés küldése