Konkrétan munkaundorom van. Átment abba a dolog, hogy mivel én nem vagyok egy szolgalelkű, bólogatós kutyaféle, megpróbál hatalmat gyakorolni rajtam a bíróm, amit élből pattintok, de közben szétvet az ideg és olyan kemény monológokat tudnék neki mondani, hogy belezöldülne, csak nincs kedvem feleslegesen tépni a szám. Tulajdonképpen inkább nem szállok harcba, mert egy ilyen típusú ember már bizonyította, hogy erőpocsékolás és a bíróm sem jobb sokkal. Nem eléggel, hogy érdekelje, amit mondanék neki, vagy nem venné halálos sértésnek.
Rémes reggelem volt. Hatkor ébresztettem Benét és ahelyett, hogy negyed óra múlvára állítottam volna a következő ébresztőt, sikerült délután háromra. 15-15 mindkettő... Ennél fogva ő elaludt, én pedig nem tudtam korábban kelni, ahogy akartam. Totál nem vagyok képben azóta sem, hülyeségeket csinálok, megakadok a gondolatmenetekben, legszívesebben sírnék egy sort, aztán bebújnék az ágyba aludni. Tök kábának érzem magam és kedvetlennek. Elegem lett.
Bene kijelentette tegnap este, miután kaptunk egy magas összegű fűtésszámlát, vagyis ugrott a jutalmunk, hogy a patkányok az én felelősségem, meg állandóan csak a szája jár, de segíteni semmiben nem segít. Az orra alá dörgölhetném, hogy én is megmondtam anno, hogy mi az, amit neki kéne végeznie a háztartásban, meg hogy otthon sincs, amikor arra kérem, hogy jöjjön haza időben, akkor is kilencnél előbb nem látom, mert neki az a szórakozás, hogy a helyen van, meg dolga akadt, meg tök jól elvolt a srácokkal, vagy épp lelket ápolt. Ilyenkor azt érzem, hogy igenis jobb lenne egyedül lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése