Mostanában rengeteg filmet kértem a páromtól, hogy szerezzen meg nekem, mert nagyon sok minden megtetszett. Bevallom, Shailene Woodly belopta magát a szívembe, így amint megtudtam, hogy van még egy új filmje, ráadásul annak elég komoly témája van, azonnal a KELL-érzés szállt meg. Szóval...
Csillagainkban a hiba
Mit mondjak? Az utolsó fél órát végigzokogtam. Nem az rendített meg, hogy meghal valaki, hanem az, ami körülveszi őket. A karakterek nagyon szépen fel vannak építve, Gus egyszerűen zseniális a világnézetével, a derülátásával, a sajátos humorával. Olyan srác, aki mellett én sem mennék el, de komolyan. Kell is, hogy kitartó legyen, mivel Hazel ragaszkodik ahhoz az elgondoláshoz, hogy ő egy időzített bomba, s sose tudni, mikor robban, márpedig mire ez bekövetkezik, szeretné minimalizálni azok számát, akiket tönkretesz. Annyira meg tudom ezt érteni...! Gus viszont úgy él, hogy ami hátravan, azt szeretné örömben és boldogságban. Mindketten furák egy kicsit, Hazel egy rákról szóló könyvért rajong, Gus pedig cigarettát vesz a szájába, mert "ez egy metafora, a szájába veszi a gyilkost, de nem hagyja, hogy megölje". Remek, de tényleg!
A filmben sok a visszatérő motívum, még nagyban zokogtam, mikor egy ilyen visszatért és elkezdtem mosolyogva sírni. Csodálatos darab, aki nem tudja jól kibőgni magát, az üljön le elé, mert nem csak hogy sikerülni fog, de rengeteget kap ettől a filmtől. A szereplők egytől egyig élnek, a történet a húsába vág az embernek, az érzelmek elképesztően szépen, árnyalva vannak megjelenítve, a karakterek közti viszony megalapozott, illetve lépésről lépésre alakul ki. Imádom, s bár tudom, hogy újra sírni fogok rajta egy csomót, meg fogom nézni, mert olyan mondanivalója van, olyan részletek vannak benne, amit újra a magamévá akarok tenni.
Zseniális volt az sms megjelenítése, azért külön megdicsérem azt, aki felelős érte, mert azt nagyon tetszett. Nem csak kimondták, hanem fehérrel rajzolt kis szövegablakban megjelent. Imádom! Egyáltalán nem szakít ki semmiből, inkább belevisz, emlékeztet rá, hogy egy tizenhét és egy tizennyolc éves párról van szó. Kezdetben haragudtam a nagyon gyerekes hangért is, amit Hazelhez adtak a magyarok, de aztán megszoktam és betudtam az előbbi megteremtésének eszközéül. Végülis...
"Hát jó."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése