A bejegyzést a saját írói nevem történetével szeretném kezdeni. Szerintem még nem említettem, hogy az első netes álnevem a Miya volt. =) 2004-ben. Meglepő vagy sem, akkoriban már több ilyen nevű felhasználó is volt itthon, így elég gyorsan arra az elhatározásra jutottam, hogy kell egy egyedi név, főleg, ha publikálni akarom az irományomat. Nem tudom, meddig gondolkodtam rajta, mintha rögtön beugrott volna az első regényem, egy Japánban játszódó misztikus kalandregény, amit 50 tömör A4-es oldal után dobtam, mert rájöttem, hogy nem tudok eleget az országról, a kultúráról, és nem áll össze az a bizonyos kaland se. A főhősöm Takao Kanasteor volt, aki tizennyolcadik születésnapján kap egy tárgyat, már nem emlékszem, mit és egy levelet, amit a szülei írtak neki, így derül fény rá, hogy nem az igazi szülei nevelték fel. Alig sablon, tudom. XD A nagy trauma után elindul világot felfedezni és a többi mágikus ékszert megkeresni. Igazából már az ékszerekkel gondban voltam, mert nem találtam ki előre, hány darab legyen, milyen képességekkel rendelkezzenek, hogy nézzenek ki, mi legyen a pláne, ha mind megvan. Nem is tudom, mit írtam abban az ötven oldalban, de komolyan! Valami olyasmire emlékszem, hogy Takao az út során több útonállóval is szembe kerül, és az egyik ilyen Liani Hikawa, a rafinált, harcias tolvajlány, aki ellop egy ékszert a sráctól. Miután szökésnek ered, felfénylik nála a tárgy, ezért megijed, hogy valami borzalmat szabadít magára, ezért vagy visszafordul, vagy Takao éri be, erre már nem emlékszem, s a srác elmondja neki, hogy ezek családi ereklyék, csak náluk működnek, így jönnek rá, hogy vagy féltestvérek, vagy testvérek. Igazából ennek a névnek a kitalálásán sokat gondolkodtam, a hangzása és a jelentése egyaránt fontos volt számomra, s valahogy közel állt hozzám már a megalkotásakor is, ezért ezt választottam. A hikawa egyébként tükörfordításban tűzfolyót jelent japánul, és szeretem a benne húzódó feszültséget, képiességet. Ezenfelül kb egy éve bevezettem, hogy a keresztnevem nem engedem használni, ha új osztályba vagy munkahelyre kerülök, családi előjognak nyilvánítottam, s a Lia nevet adom meg megszólításnak, no meg a baráti társaságok is mindig Lia vagy Liani néven ismertek, szólítottak, szóval ez teljesen hozzám nőtt. Ezek után, gondolom, érthető, miért ragaszkodom a Liani Hikawához a mai napig tízkörömmel. =)
A másik ok, hogy miért nem használnám a polgári nevem igen egyszerű. Többszáz ilyen nevű egyén létezik még, az Aranymosáson is volt egy, ki is került a látványpékségbe. Milyen hülyén mutatna, ha ketten vagy többen lennénk? Irtózom ettől. Olyan néven akarok alkotni, ami az enyém, ami engem fémjelez, hogy amikor felmerül, az olvasóim azonnal rám és csak rám asszociáljanak. Illetve ugye 2004 óta igen sok idő eltelt. Ez alatt mindent Liani Hikawaként publikáltam, az írásaim, a fotóim, a blogjaim, minden közösségi médián így szerepelek, kivéve az arckönyvön, mert ott valaki feljelentett, az összes oldalra, játékba így regisztráltam... Tizennégy évet nehéz lenne kitörölni, és nem is akarnám, hozzám tartozik, az én múltam.
Nem hiszem, hogy állást kellene foglalnom az álnév használata mellett vagy pont, hogy ellene, mert ez szerintem mindenkinek a saját döntése kell legyen. Egyéni preferencia, és kész, én senkit nem beszélnék se rá, se le róla. Azt tudom, hogy ha egy publikáció akadálya az írói név használata, én inkább fityiszt mutatok, semmint a polgári nevemen jelenjen meg bármi tőlem, mert az olyan, mintha nem hozzám tartozna. Volt egy időszakom, mikor el akartam különíteni a művészi és a mindennapi profilomat, aztán rájöttem, hogy diszkomfortos számomra, és nem is tudom teljesen megvalósítani.
Szóval ha megvan az a név, legyen az álnév vagy a polgári neved, ragaszkodj hozzá. Az a lényeg, hogy szeresd, és hogy a saját preferenciádnak a legjobban megfeleljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése