Ismét december. Elmondhatatlanul szeretném skippelni, de komolyan. Utálom a hideget, ezt a sötétséget, a karácsonyi készülődést és az év vége felé hajtást, mintha az, hogy más évszámot fogunk írni, mindent alapjaiban változtatna meg. Tény, hogy más energiák fognak ránk hatni, de igazából ez abban is megjelenik, hogy az év utolsó hónapjában beindul valami eszement rohanás, míg a végére mindenki meg nem őrül teljesen. Így persze, hogy másképp érzi magát az ember januárban.
Az írással kicsit megtorpantam, ugyanis sikerült ugranom fejben két évet a történetben, ami valahogy sehogy sem jön össze azzal az egy hónappal, amit eddig lefedtem és valahogy az ugrás is túl nagy, egyszerűen nem tudom összehozni a két szálat. Viszont a NaNoWriMo egész jól ment, 35.000 szót írtam majdnem, ami egész jó magamhoz képest.
Most leginkább az Engelsfors trilógia köt le, tegnap valamivel több, mint 200 oldalt nyaltam be belőle. Valahogy imádom, amit a Harry Potter és a Védőőrizet óta nemigen éreztem emlékeim szerint. Fanficet még nem biztos, hogy írok belőle, mert erősen úgy tűnik számomra, hogy arrafelé halad a sztori, amerre én is vinném, de majd meglátjuk. Idén leginkább félbehagytam könyveket, a A Halálsoront és a A vörös sárkányt azért, mert teljesen egyeznek a filmmel, nem adnak újat számomra, és így nem volt kedvem folytatni. A Shiverrel az a bajom, hogy valami butaság van a két szereplő kapcsolatában, pedig remek az alapkoncepció, a Az utolsó vérfarkas végül egyszerűen annyira idegesített, hogy nem bírtam, elegem lett a szartúrásból néhány apró gyöngyszemért, s mint megtudtam, nem sok értelme van a végének se. A Jakuzák holdjából talán egy oldalt olvastam. Tetszik, de nem volt hozzá türelmem. A tavalyi évem jobb volt ilyen szempontból, az Öngyilkos szüzek megvett abszolút, a Második feleségek klubja szórakoztatott, az Álomfalók második kötete nagyon tetszett, de még mindig cseszettül felháborít, hogy a befejező részt nem fordították még mindig le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése