Általában nem szoktam tervezni, mert az élet mindig beleszarik úgyis, ez a karmám, szóval halál felesleges, de idén azért kitűztem pár tételt, amit jó volna pipálni. Kétszer leírtam, mik ezek, de aztán mindkétszer visszatöröltem, mert végülis arra jutottam, hogy ha leírom ide, azzal elrontom az elhatározásomat, mert nem erősíteni fogja azokat, hanem majd év végén, mikor visszanézem a posztot, bosszantani fog, ha nem sikerült teljesítenem a legfontosabbakat, illetve a megfelelési kényszert fogom csak érezni tőle, ami nem jó. Szóval ennyi, most vannak a következő három hónapra beidőzítve tételek a listából, aztán meglátjuk, hogy alakul az élet.
Azt már látom, hogy a szoftverfejlesztést nem tudom eredményesen befejezni, mert ez az évünk lehúzható a vécén, az első meg nem elég egy szakmai vizsgához. Már eldöntöttem, hogy nem írok szakdolgozatot, mert minek, és bejelentettem szerdán ofőnek, hogy inkább nem teszek sikeres vizsgát - vizsgázni még attól elmegyek, hogy lássam, milyen -, hogy ha esetleg úgy döntök, nekimegyek még egy OKJ-s tanfolyamnak, azt ingyen csinálhassam. Letört, mint bili füle, mondanom sem kell. Azzal érvelt, hogy a tavalyi összeveszésem Petivel mennyit változtatott rajta, mert rájött a srác, hogy akármit csinál, nem tud annyira sosem osztályt bomlasztani, mint én, mert én vagyok a motor és az, hogy én most kiszállok, a teljes széthullást fogja eredményezni. Mit kellett volna mondanom? Vállat vontam, közöltem, hogy nem haragszom a Petire, de leszarom, mi van vele vagy vele kapcsolatban, és sorry. Azt gondolom, a saját érdekeimet kell néznem, és én látom, hogy vért kéne hugyoznom ahhoz, hogy becsülettel levizsgázzak és szakdolgozatom is legyen, erre meg most sem kapacitásom, sem affinitásom. Megint azon variálok, mihez kezdjek az életemmel...
Múlt hétfőn elkezdődött az angol. Két tanárunk van, az egyik nyelvtanos, a másik beszédes, aminek nagyon örülök, öt napos forgóban vagyunk velük, az is viselhetőnek tűnik. Elég bosszantó, hogy még egyszer sem tudtak beérni órakezdésre, de mivel én is hajlamos vagyok az átlagos tíz perces késésre, legalább nem idegeskedem annyit, ha beáll itthon a körforgalom és nem jutunk ki időben a városból. A nyelvtanos tanár pörgős, szellemes, remekül magyaráz, a beszédes jól gördíti a témákat és rengeteget beszéltet. Tetszik az oktatás, bár bevallom, nagyon aggódtam, mert első két blikkre nem volt szimpatikus semmi a suliban. Az osztályom jófejnek tűnik, már első nap beszélgettünk egymással. Sokféle ember jött, a tudásunk is eltérő, szóval kíváncsi vagyok, hogy fogunk tudni együtt haladni, vagy sem.
Hosszan akartam írni, de fáradt is vagyok és nincs is kedvem. Pás.
2 megjegyzés:
Hát eredetileg én sem ezt a kommentet akartam írni, (hanem fel szerettem volna venni veled a kapcsolatot, még a freeblogos időkből "ismerlek", vagyis a blogodat, aztán az egyetemen Molly néven blogoltam és beszéltünk is msn-en, emailben, meg kommentekben, de mindegy, nem ez a lényeg most, mert ez a komment nem erről szól ^^).
Azt akartam írni, hogy én is szoftverfejlesztő vagyok, és szerintem ha szereted a programozást, szerezd meg a papírt. Teljesen mindegy, hogy egy kétéves tanfolyamot végzel vagy egyetemet, mikor vége, nem fogod úgy érezni, hogy kész vagy. Viszont, gyakorlatilag már a vizsga előtt el tudsz helyezkedni gyakornoki pozíciókba, és ott szerzel igazi tapasztalatot. Ha angolul megtanulsz, onnantól senki nem állíthat meg, hogy ingyen megszerezz minden tudást, amit csak szeretnél, papírod meg már lesz, kész. A világon mindenhol, de főleg Magyarországon programozó hiány van, ennek megfelelően ajánlanak fizetést, Kanadából mennek haza szoftverfejlesztők, mert több pénzt ajánlanak nekik otthon.
Ha megvannak a vizsgáid, később is megcsinálhatod az OKJ vizsgát, közben elhelyezkedhetsz egy cégnél, és rutint szerezhetsz. Szerintem ne add fel, ha szereted csinálni.
Az a kapcsolatfelvétel kifejezetten jó ötlet szerintem, úgyhogy ha még nem ment el a bátorságod tőle, dobj meg egy maillel a lianihikawa kukac gmail pont com-on, kérlek. =)
A szoftverfejlesztésnél úgy érzem, halvány lila sejtelmem sincs az egészről, hogy ahhoz is kevés a tudásom, amivel felvennének egy nagyon alap munkaterületre, ezért azt fontolgatom, hogy egy erősebb suliban újrakezdem a tanfolyamot és ott vizsgázok. Gyakorlatilag időt vesztek vele, de talán legalább egy kicsit fogok tudni, mert az önfejlesztés nem az én műfajom. Mindig elterel valami, jobban izgatnak a sztorijaim, az ismerőseimmel történt dolgok, egy-egy írás... Az elmúlt hónapokban sokat gondolkodtam azon, egyáltalán tudom-e, mi az, hogy programozás, szoftverfejlesztés... Elbizonytalanodtam.
Megjegyzés küldése