Hogyan is volt ez? Általában egy blogban szokás megírni, hogy miért indult el, miről szól, ki írja, vagy valami hasonlót. Én inkább arról írnék, hogyan jutottam el oda, ahol jelenleg tartok.
Párom szereti a ruhákat. Igazából ő talált rá a lolitára, aztán megmutatta nekem is. Mondtam, hogy tetszik és egy wa lolita ruhába szerettem bele, de rettenetesen drágának találtuk megrendelni. Erre a Párom kitalálta, hogy akkor varr nekem egyet. Mondanom sem kell, nem tiltakoztam. =D Ez lett:
Conon hordtam, aztán egyszer vettem fel. Conos ruhának gondoltam.
Aztán a Párom belelkesült a varrás terén, arról nem beszélve, hogy önmagával szemben ő sem kicsit kritikus és jobbat akart alkotni a meglévőnél. Kitalálta, hogy karácsonyra meglep egy ruhával. Azt tudtam róla, hogy wa lolita lesz az is, együtt választottunk hozzá anyagot és nagyjából megbeszéltük, milyen lesz. Ennek ellenére úgy kellett próbálnom, hogy eltakartuk a szemem. Mikulásra kaptam egy nagyon édes manósapkát, amit a Párom és az anyukája készítettek nekem.
Íme:
Ezt húztuk a nyakamig, hogy ne lássam a ruhát. XD Nagyon vicces volt. Nos, rólam tudni kell, hogy rém utálok próbálni. Ez igencsak megnehezítette a dolgokat szerintem. ^^;; Karácsonyra, körülbelül két-két és fél hét alatt elkészült az első komplett ruhám.
Ez az:
Büszkén viseltem, azonnal bele is kellett ugranom, mindenhova hurcoltam, hogy megmutassam. Nálunk a karácsony úgy zajlik, hogy 24-én a Pároméknál vagyunk, 25-én hajnalban elindulunk tőlük, hogy odaérjünk az anyai mamámékhoz, hogy ott az egész anyai rokonságommal legyünk, 26-án pedig az apai mamáméknál karácsonyozunk az egész apai rokonságommal. A családom nagy részével egy városban élünk, így ez nem jelentett gondot soha, a Párom viszont 144km-re lakott tőlem. =)
Alkalomfüggővé tettem ennek a ruhának a viselését, mivel nagyon tetszett és nem tudtam magam elképzelni úgy, hogy én ilyesmiben járom az utcákat. Párom persze nagyon szerette volna rajtam látni, úgyhogy megvoltak idővel az első nézeteltéréseink is a ruházkodással, öltözködéssel, viselkedéssel és gondolkodással kapcsolatban. Meg kell vallanom, amennyire nőies akartam lenni, annyira voltam fiús. o^.^o
Aztán történtek olyan dolgok, amik kissé megbombázták az életem és a lelkem. Addig próbálkoztam nőiesedni, ám a bombák közel fél éves törést eredményeztek. Visszafiúsodtam. Úgy éreztem, mintha újra tizennégy éves lennék, amikor a sokzsebes deszkás farmer, a sportcipő és az egyszerű pólók, a base ball sapka és a zsebre dugott kéz jellemzett leginkább. A viselkedésem is olyanná vált. Ez… ööö… eléggé megpróbálta a kapcsolatunkat.
Párom közben mellettem fekszik és helyesel: „Igen, eléggé.”. XD
Ezután jött Valaki, aki utat mutatott.
A következő felvonás az volt, amikor a Párom megkérdezte, mi lenne, ha csinálna nekem még egy ruhát. Belementem. Patchwork mintás anyagot szerettünk meg az anyagboltban korábban. Azért ekkor mentünk vissza. Olyan volt az anyag, hogy megláttam és „Ebből kell nekem valamit varrnod!” felkiáltással éltem. =) Tényleg gyönyörű. És nagyon vacilláltam, mert sárga, zöld és rózsaszín színben létezett. Nos, én köztudottan rózsaszín-kerülő voltam. Most nem. Ez volt az első rózsaszín darab a ruhatáramban, amit nagyon szeretek, szívesen hordom.
Jó, az elején ez is olyan volt, hogy alkalomfüggőnek tekintettem, mikor hordhatok én egy ilyen ruhát, de ha a Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy eljön Mohamedhez. =D Egyszer csak kitaláltam, hogy nyuszifüleket szeretnék. A Párom neki is ugrott a témának, rögtön lett fülem, pamacsfarkam, tappancsom és kesztyűm. Farsangra ezeket és a patchwork-ös ruhám vettem fel. Így festettem:
Ezután egy barna ruhával vettem fel a nyúlfelszereléseket és húsvétra így mentem le a faluközpontba csokitojást osztani a gyerekeknek. Nagyon élveztem. =) Azelőtt is csináltam hasonló akciókat, például állatkertbe macskalánynak öltözve mentem és a velünk lévő kisgyerekek majdnem összevesztek, ki foghatja a kezem. =D Nagyon édesek voltak. =) Szeretem a gyerekeket, s igazán ezek az alkalmak engedték, hogy ezt megtapasztaljam magamban. Azelőtt féltem velük lenni, mert a családomban nem voltak kisgyerekek és nem tudtam, mit csináljak velük. Amikor azonban beöltöztem valamilyen állatnak, mindjárt adta magát az egész. =)
Hordtam így is július elején, amikor a barátnőimhez mentem látogatóba. Pont megleptek egy tortával, mivel nem tudták, a születésnapomhoz legközelebb mikor találkozunk. Ez egy biztos pont volt és nagyon megleptük egymást. Én őket az öltözetemmel, ők engem a tortával. Nagyon hálás vagyok nekik azért a napért, igazán kedves emlék. =)
kicsi.JPG)
(Sajnos a kép nem a legjobb, ugyanis telefonnal készült.)
A folytatás is adta magát. =D Kinézett a Párom egy cseresznyés anyagot, amibe azonnal beleszerettem. A cseresznye a kedvenc gyümölcsöm. És milyen vicces, oviba alma volt négy éven át a jelem. Piros alma méghozzá – és a piros gyümölcsöket szeretem a legjobban. =D
Elkészült a cseresznyés wa lolita ruhám:
(A kép csalás, ez a nyáron készült Szegeden, akkor már volt egy lolitásabb cipőm is, kezdtem fodrászolni és sminkelni magam. A cseresznyés ruha, amit mi csak sütibaba ruhának hívunk, elkészülte környékén még ezekkel nem éltem. Eredetileg egyébként fehér masni dukált hozzá, mint a vörös szegélyes walolimnak is van, de azzal nem volt annyira jó, ezért fekete fűzővel hordom rendszerint.)
A cseresznyés után a Párom nekiállt egy fekete wa lolitának, de az még a mai napig nem készült el sajnos. =( Nagyon szép anyag az is! Fekete alapon napsárga, tenyérnyi virágok a díszei, s hozzá olyan szegélyt találtunk ki, hogy egy vörös szegély és rajta fekete csipke. Nem is tudom, minek nevezzem, de én teljesen bele vagyok bolondulva ebbe. Kéne piszkálnom a Páromat, hogy csinálja meg azt is. =D
Aztán hozott egy anyagot, amibe beleszeretett. Tényleg aranyos, fekete-fehér-szürke kockás és kicsi szamócák és virágok vannak rajta. =) Ebből több ruhám is készült és többféle módon is hordom őket. =) Egyelőre három darab kész, egy sima szoknya, egy buggyos ujjú ruha és egy Angelic Pretty ihletésű JSK, de még várható egy negyedik darab is. =) Néhány képet is mellékelek a három ruhadarabról.
A szoknyáról:
(Kicsit gothosra vettem a figurát.)
(De tudom így is hordani. =) Egyszerűen csak szeretem ezt az összeállítást.)
A buggyos ujjúról:
(Ez az alapkoncepció.)
(Ez pedig a felturbózott változata. A masnik leszerelhetőek, így többféleképpen kombinálható a ruha.)
(Enyhén hercegnősítve.)
(Kicsit punkosított verzió.)
És a JSK-ról:
(Most látom csak, hogy a jelenlegi kedvencemről nincs egészalakos képem. Oo T_T Majd csinálok róla!)
Az utolsó ruha, amely elkészült, egy hime lolita. Ez tartott a legtovább, ez okozta a legtöbb fejtörést a Párocskámnak és talán ebből tanult a legtöbbet. Ahogy én láttam, nem volt egyszerű elkészíteni és még mindig van rajta némi javítanivaló, de kezdem igazán megszeretni.
(Első próba alatt készült.)
(Azóta ilyenre módosult.)
Előjött belőlem, hogy rózsaszínnel hadilábon állok, aztán az, hogy a hercegnősködést én a buggyos ujjúmmal szerettem megoldani, végül szépen levetkőztem az ellenállásom. Fura ez, de néha van bennem, mert sok évnyi fiússágot nehéz egyetlen év alatt levetkőzni. Most kezdem igazán a lolitákat megismerni. Eddig csak a ruháik tetszettek és a Párom mondta meg, mi az, amit ne vegyek fel hozzá, mivel ő az a típus, akit ha valami érdekel, a mélyéig is leás és megismeri, megtanulja, gyakorolja. Én voltam a baba, akit öltöztethetett. Most már ismerkedem az életstílussal, a szabályaival. Még rengeteg mindent nem tudok még. =)
Talán most kezd körvonalazódni igazán, miről is szól a blog. Már sok minden van mögöttem, de a java még csak most jön. =) És izgatottan várom. =D
Búcsúzóul még egy képet teszek be, mert aranyos.
Tudni kell, hogy irtóztam ettől a kétcopfos megoldástól. Párom sokat könyörgött érte, most már magamtól rakom így a hajam és jól érzem magam. A lolita ruhákat azért választottuk, mert kifejezetten lányosak. Egyszerűen nem viselkedhet benne az ember úgy, mint mondjuk egy nadrágban. Feltűnő is, vagyis még jobban tudni kell benne viselkedni. Így indult. Most már azt várom, hogy még több és több ilyen ruhám legyen. =) Szeretnék igazán elmélyedni a lolitaságban, gyakorolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése