Eltoltuk egy órával a találkát és a kötelességet. Pontosabban én. XD

Azt mondja nekem Valaki, élvezzem a próbálást. Kíváncsi leszek, ő mennyire fogja élvezni, ha a szájába tömködöm majd a különféle általam gyártott ételeket, hogy „Addig ne mondd rá, hogy nem jó, míg nem kóstoltad.”. =D

Ja, egyébként nagy problémám, hogy szeretném felvenni a jelenlegi kedvencemet és 12°C-ot mutat a hőmérő. T_T Már döntöttem, hogy megoldom, már csak a fejemben eszközölnöm kell a módját. =)

Fő feladatnak kaptam, hogy tudjam, mit akarok kifejezni az öltözékemmel. A mostanit még nem tudom, vasárnap viszont elég konkrét volt: „Lázadni is lehet aranyosan.”, s az így sikerült:

Megjegyzés: nem, a hasam nem lóg ki, az a fényképező hibája. XD

Direkt figyeltem rá, hogy egy jókislány, még akkor sem, ha éppen lázadó pillanatában van, akkor sem mutogatja magát, erre az egészalakos képen felficcent a pólóm alja. Le vagyok sújtva.

Ezt csak azért, mert olyan aranyos a csatom. Kreatív hobbiboltban lehet beszerezni, mint felfűzhető díszt, létezik pirosban, rózsaszínben, sárgában és ha jól emlékszem, feketében. Nekem első háromból van két-két darab. Rém egyszerű megcsinálni, csak egy pötty ragasztó kell a hajcsatalapra és egy pár óra, mire igazán megköt. Nem szabad húsz perc után hajra tenni, még a ragasztópisztolyos ragasztónak is hagytunk egy fél napot, hogy igazán eggyé varázsolja a fémet és a festékkel borított fát. Most már bombabiztos. =D