Vannak napok, amiket egyszerűen a pokolból szabadítanak ránk. Na, a mai ilyen. Egy órával később ébredtem, mint kellett volna, vagy nem ébreszt a teló, vagy átalusszuk. Pedig tíz percig csilingel...
A rohanás mellé durva fej- és derékfájás társult, plusz alhasi görcsök, maró éhség hányingerrel, s ha ez még nem lett volna elég, Bene is nyüszizett, kint pedig farkasordító hideg van. Szétfagytam. Nem jött a troli sem, ott ácsorogtam egy csomót a megállóban... elkéstem...
Nem tudom, mi jöhet még ma, de lehet, hogy el fog menni a hangom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése