Amikor a boszorkányról kiderül, hogy jó Noir papnő válna belőle...

A múlt alkalommal Hariana elmonologizálta, amin két hétig gondolkodtam. Tulképp két nap alatt összeraktam a mondandóját, de mivel pont lebetegedtem, volt még időm elfelejteni, ám végül Nizen végül megkapta a boszitól rendesen. Közölte vele, hogy megérti, hogy a csalárdság istennőjének papja nem bízik másban, csak az istennőjében és talán saját magában, azonban kissé túlbecsüli a boszorkányok mágikus képességeit és alábecsül egy sokkal természetesebb, mégis veszélyesebb dolgot, mely a női báj. Elmondta, hogy egy nő a természetéből adódóan képes megkötni egy férfit mindenféle mágia nélkül, hiszen ő ért a szív érzéseihez, így szerencsés esetben nincs szüksége semmiféle bájitalra, mágiára, kiművelt szexualitásra és fortélyra, vagy másra, azonban akadnak nők, akiknek veleszületett képességük mágikus tehetség, melyet vagy jóra vagy rosszra használnak. Ezek között is akadnak különfélék, hatalomra áhítozók, becsvágyók, birtoklók, bolondok, de vannak, akik még képességük ellenére sem vágynak sokkal többre egy átlagos nőnél. Nem kérte Nizent, hogy bízzon benne, hiszen nem tudhatja valóban, mivel tudná megfogni, egyáltalán akarja-e, de ne gondolja azt, a legfélelmetesebb fegyvereit már ismeri, vagy szándékáról bizonyos tudomása van.

Ennek eredményeként Nizen felajánlotta a félig csukott udzs-szem tetoválást Hariananak, mellyel nem csak azon lehetőség nyílt meg előtte, hogy a férfi utódja lesz, mint Noir papnő, hanem azt is, hogy a falka teljes jogú tagjává válhat akár, s a Vérebek megvédik bárkitől, aki nem közéjük való. Gondolkodtam, elfogadja-e, de már látom, hogy Hariana értékrendje kissé megváltozóban van, jobban tetszik neki a falka, Nizen és Blegront, meg a kunyhóban lakó füvesasszony, az egész "alakváltó", alakoskodó banda, a lilaszemű okrfarkas, aki talán úgy dönt, marad a nővel, mint az eredeti célja, mégpedig a leendő gróf ágyasává válni. Hariana nagyobb szabadságot és több izgalmat lát a Vérebekben, s bár Morgenát idővel meg kell úgymond tagadnia és a Gyülekezethez nem térhet valószínűleg többet vissza, az, amit nyer, számára értékesebbnek tűnik, mint amit fel kéne adnia úgymond. =)

Úgy izgulok már most a játék miatt! ^^

Ironikus és ijesztő

Trolin jutott ez eszembe: Még jó, hogy nincs több magányos ember, különben nem maradna hely a pároknak.
Mindezt azért, mert a nyugdíjasok nem ülnek egymás mellé, helyette bepattannak egy fiatal pár elé a dupla ülésre, holott van szimpla hely is. A mai nyugdíjasok feneke csak két széken fér el? O.o
Ráadásnak mi várunk 45 perce a buszra, de a 10 perce érkező nyugdíjas betolakszik elénk felszállásnál...

Hová fajul a világ? Mi lesz a felnövekvő nemzedékkel, ha nincs már jó példa számukra?

... és a bárányfelhők ...

A szerdai interjú nem tudom, hogy sikerült. Szerintem túl közel van az előző munkahelyemhez és túl sokat kérdeztek róla, melyik munkaviszonyom miért szűnt meg, ami szerintem nem jó, de lehet, hogy csak kíváncsiak voltak. Mindegy. Annyira nem tetszik, amit kínáltak, bár ha nem lenne a másik hely, akkor valószínűleg ha felhívnának, elfogadnám, mert nincs más. A csütörtöki interjú meghiúsult rajtam kívülálló, személyes okok miatt, azonban ma sajnos nem tudtam felhívni a közjegyző asszonyt, mert a szolgáltató letiltotta a telefonhívásunkat Benével, amit egyáltalán nem értünk és igyekszünk elintézni a problémát, mert ez így nagyon nem működőképes.

Játszani nem mentem, mert előző nap lebetegedtem és nem éreztem jól magam, helyette aludtam, este átjött Bálint és Benével vagy három órát beszélgettek. Én nagyon nem tudtam beleszólni, de nem baj. Azt hiszem, azon az éjszakán néztük meg a Felhőatlaszt, de lehet, hogy az előzőn. Igen, azt hiszem, szerda este... Mindegy, másodjára is nagyon-nagyon jó volt, és megint elsírtam magam Robert történetének végén. Lenyűgöz a látvány és a történetfolyamok, olvasom most már a könyvet is és vannak benne nagyon jó jelenetek. Autua beszédét például mindig kétszer olvasom el, annyira tetszik. Meg van egy rész az elején, amikor Adam visszamegy a szobájába, mert félti a naplóját, amit az asztalon hagyott... Fergeteges az a rész, hangosan röhögtem rajta a buszon, Adamet azonban nem szeretem valahogy annyira, ezért örülök, hogy már csak egy oldal van a naplójából. XD Kíváncsi vagyok a többi történetre is, hiszen mindet más fordította, más a szerkezete, no meg vannak szereplők, akiket kifejezetten a szívembe zártam, mint Robertet.

A héten a Pink medley Macy Kate-től, Christina Grimmie és Mike Tompkins közös száma, majd egy új felismerés, Chris Crocker - I want your bite-ja és a régi kattanás új hangzással volt a sláger főként. Utóbbit belövöm: