Megint jól eltűntem, de reeeengeteg minden történt. Kronológiailag visszafelé fogok haladni az időben az egyszerűség kedvéért, kezdve azzal, hogy tegnap este kihírezték az Univerzum Alkotócsoport novellapályázatának eredményét, és aki követ Instagramon, az már láthatta, hogy benne vagyok az első körből kiválasztottak között, vagyis jövőre megjelenik egy novelláskötetben a történetem. Elmondhatatlanul örülök ennek, tegnap este a párom nyakába ugrottam sírva, miután besietett a sikítozásomra az udvarról. =D Korábban írtam, hogy elkezdtem egy cuki történetet megírni erre a pályázatra... hát, nem azt küldtem be. Azt majd kitörlöm és átgondoltabban írom meg, kicsit módosítok rajta, mert szerintem ebben a formában nem működik. Aztán nekifutottam gyorsan egy második történetnek, amit írtam, írtam, írtam, aztán a tizenötödik oldalnál kezdett gyanúsan hosszú lenni, gondoltam, megnézem, mekkora a terjedelmi korlát. Tizenöt oldal, oké, akkor a felénél ezt most abbahagyjuk, és írunk egy másikat, mert ezt ha megvágom, a lényeg veszik el belőle. Szóval nekiveselkedtem a harmadik sztorinak, összedobtam, biztos se voltam benne, mert a második sztori túlságosan tetszett... És bekerültem vele, te jó ég!
Amint beküldtem, estem is neki a Marvel filmeknek. A Polgárháborút szerintem ötször láttam azon a héten, de megnéztem a Tél katonáját, a Logan két filmjét, az X-men 4-et és az X-men 9-et, Párommal pótoltuk a Fekete párduc és Pókember Hazatérést. Itt már nem nagyon szeretnék értékeléseket írni, mert erre használom a Snittet, de annyit azért megjegyzek, a Hazatérés nekem fájdalmasan rossz volt, a Fekete párducot élveztem. Miután összeállt, hogy az eredeti ötletem nem tudom megvalósítani, mert ahhoz túl sokat kellett volna facsarni az univerzumon, amihez nincs elég időm, és én nem szeretem a noncanont sem, letettem az első komolyabb femslashem megírásáról. Persze talonban maradt az a Wanda-Natasha... =) Helyette egy Tony-Steve-t írtam, azt még ma felrakom. Sajnos a kihívás megbukott, mert hatból ketten fejeztük be a sztorink és adtuk le időre, a népszerűsítés sem sikerült jól, így valószínűleg a HITM nem indít több kört, pedig nagyon izgatja a fantáziám most már a Marvel. Szeretnék is fanficeket olvasni, de perpill Atsui regényén dolgozom egy fantasy pályázatra... Igen, az az Atsui, aki MJ-n szerepelt és aki Björn mellett ücsörög, méghozzá mától a Krisz gyártotta polcon. =D És emellett újabb és újabb ötletek jutnak eszembe, szóval termények lesz ez az évvége.
Az alapfokú angollal a héten végzek, pénteken és szombaton lesznek a vizsgáim. Igazából már nagyon várom a végét, illetve folytatni akarom a tanulást. Még nem tudom, hogy eljutok-e egyszer az irodalmi szintig, egyáltalán el akarok-e jutni tényleg, de belelkesültem, ami azt illeti. =)
Találkoztunk nemrég Vikivel, méghozzá kb másfél hónappal az előző után, aminek nagyon örülök, noha rettentően kevés volt az idő. Igazából alig várom, hogy hazaköltözzön, mondtam is neki, hogy fun lenne valami kalandparkba bevetni magunkat, méghozzá mondjuk egy kisebb csapattal, amolyan ünneplésül, hogy újra itthon van, meg nosztalgiázni a régi szép idők emlékére, amikor az egész világ egy kalandpark volt a számunkra. Namiék esküvője fantasztikus volt, imádtuk a helyet, a hangulatot, a díszítést, finom volt minden... Jó volt látni a boldogságukat és az egybekelésüket, és a legviccesebb az volt, mikor Nami közölte velünk, hogy most már mi jövünk, szeretne végre eljönni a mi esküvőnkre is. =D A mennyei pillanatot pedig az ügyes fotós le is kapta, úgyhogy IG-n megnézhetitek a legőszintébb reakciónkat. XD Zseniális, na. Blankának hála kipróbálhattam a hajhennát, mert kétszer többet kevert be, mint amire szüksége volt, s hogy ne menjen tönkre, bevállaltam a maradék felhasználását. =D Tizenéve vágytam rá, akkor drága és nagyon ritka volt, aztán mikor festetni kezdtem a hajam, mindig valakinek a gyakorló- vagy bemutatófeje voltam, végül egyszerűbb volt Ákost felkérni a műveletre, mint itthon pepecselni vele. Nos, a hajhennázás bejött, a hajam élénk és gyönyörű színű lett, a szaga határozottan jobban tetszik a festékekénél, szinte vicces volt egy darabig vágott gyep szagúan közlekedni. =D
A szobáink szép lassan alakulnak. Ma a polc került feltételre, amit hétvégén készített Krisz, augusztus végén az anyu által készített képek kerültek fel, mint a tavaszlány és a puzzle képek. Mindegyiket imádom, a gésáknak szerintem nagyon erotikus hangulatuk van az ágyunk felett, a csajok a farkasokkal szépen mutatnak az ablak körül, és nekem nagyon passzol a tavaszlány a tévé fölé a kis "lukba". Mellé majd fényképeket szeretnék, csak az ilyesmi mindig sokáig tart nálunk, mert ki kell válogatni, el kell menni megcsináltatni, ha már megvan a keret... XD Mondjuk még sok minden hiányzik, pölö egy éjjeliszekrény. Néha kinézünk egyet-egyet, de valahogy egyik sem az igazi, méretben, színben vagy formában lehetne jobb, és a háromszemélyes kanapét is szeretnénk lecserélni egy kétszemélyesre, vagy két kisebb fotelre, hogy elférjünk rendesen. Immár van kandallónk, már kétszer be is gyújtottunk, szóval megfagyni se fogunk, meg van egy nagyon faja hangulata is, s az ablakban meg egyre több a növény. A ruhaszárító mondjuk eléggé ront az összképen, de talán később elfér majd az előszobánkban.
Elmondhatatlanul hiányzik a szerepjáték, de sajnos Ákosnak borzalmas a beosztása és rengeteget dolgozik, Yamamoto meg új helyen dolgozik és neki sem teljesen kiszámítható, mikor ér rá. =( Lassan elfelejtjük a sztorit, olyan rég tudtunk összeülni. Anno terveztük, hogy majd nyáron nálunk, de nem jött össze, most meg megint megy nekem a két suli, Krisz is nyomja az utolsó félévét meló mellett...
Jól sikerült események
Lehet, hogy a dolgok múlandóbbak, mint hittem. Vagy eddig csupán nem akartam ezt tudomásul venni? Nem is tudom... talán nem is számít. A napok úgy jöttek egymás után, hogy alig tudtam követni, mikor mi történik. Múlt szerdán pokolira lebetegedtem, szerintem megfáztam a klímától, ami nélkül a többiek nem bírnak élni angolon, én pedig színtisztán gyűlölöm. Mindenem fájt deréktól felfelé, fáztam, fújtam az orrom, köhögtem, alig kaptam levegőt, fáradt és nyűgös voltam, Nick ráadásul rohadtul meg is bántott, úgyhogy még bőgtem is. Pedig a legszorgalmasabb napom volt, három fontos nyelvtani kérdést is felhoztam, közülük az egyikkel észrevettem a tankönyvben egy hibát. Mindegy, miután lenyugodtam, már nem számított a dolog, csak akkor erősen gyomron vágott. Hazajöttem a legnagyobb melegben úgy, hogy szinte rázott a hideg, alig bírtam vonszolni magam a fájdalomtól úgy, hogy már vettem be fájdalomcsillapítót is, mondtam mamának, hogy próbálok életben maradni, eljöttem a szobába levetkőzni, azzal lefeküdtem és órákig aludtam ugyanabban a kilapított béka pózban. Estefelé jöttek apuék, kimentem köszönni nekik, de nem nagyon foglalkoztak velem, mama csinált kamillateát, ettem némi süteményt, utána visszafeküdtem. Másnap nem mentem suliba, hogy tudjak pihenni és meglegyünk időre a meglepetés lánybúcsúra készülő süteményekkel. Feladatot is vállaltam be, azt is este csináltam meg, hogy másnap Nana ki tudja nyomtatni, pénteken meg suli után befejeztük mamával a süteményeket.
A szombat számomra nehezen indult, sokáig morfondíroztam, mit vegyek fel, végül a pink, fekete rózsákkal díszített ruhám mellett döntöttem, amiben jól is éreztem magam. Egy darabig. Borzalmasan meleg volt, amin nagyon csak rövid időre segített az a hatalmas eső, ami lezúdult nap közben, és az a ruhácska kissé melegnek bizonyult, így jól besütizve, kicsit borozva, a nevetéstől még jobban kimelegedve úgy éreztem, elpusztulok, ha nem mehetek haza lezuhanyozni és ledőlni. Persze a nap rettentő jól sikerült, felsorakozva koszorúval, szalaggal, elkelt plecsnivel vártuk Namit, aki örömében el is sírta magát. A feladatok remekül sikerültek, megtalálta leendőbeli férje szakállát a tizenhárom hamis között, cukik lettek a képek, amiket rajzoltattak vele a csajok, a kérdések viccesek voltak és kiderült, milyen jól ismerik egymást Nami és Szabi. Bár Szabi egyes válaszain sírtunk a röhögéstől, például, hogy szerinte a tofu zöldség, Son Goku pedig szuperhős, és hogy a hűtő nélkül nem tudna élni, miközben Nami szerint azzal ugyanúgy van, mint én. X"D A sütemények nagyon finomak lettek, szerencsére a nagy részét betakarították a lányok, a krémeset pedig szétosztották maguk között, úgyhogy haza csak Nana finom minifánkjából és Judit különleges kókuszgolyójából hoztam. Na jó, meg négy kis kiflit a sajátomból, de azt Krisznek, mert csak lemeózni hagytam a portékám, nassolni belőle nem. X) Albert odatette magát, így neki hála lett büntifánk, ami egészen úgy nézett ki, mintha libafossal lett volna díszítve, mert Nana hiába mondta el neki pontosan, hogyan készítse el a fehércsokit, valami hiba csúszott bele. Mindenesetre igaza volt, már csak a kukoricadarabok hiányoztak róla díszítésnek. X"D
Miután itthon mindent elmeséltem a lánybúcsúról, mi is lejátszottuk Krisszel Nana kérdéseit. Egyrészt kíváncsi voltam, ki mennyire van képben, másrészt voltak olyanok, amikről sosem beszélgettünk korábban. Mit ne mondjak, remek volt, majd kéne további kérdéseket kitalálni is. =) Másnap reggel, vagyis vasárnap végre eljutottunk strandolni anyuval hárman. Gyerekkoromban a család mindig Százhalombattára járt, így oda szerettem volna menni, mert kíváncsi voltam, mekkora, felnőttként milyen. Isteni volt! Meglepően jó árak fogadtak bennünket, a medencék rendben voltak, kényelmes volt az egész, úgyhogy remekül éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nevetésből is akadt bőven, és jókat ettünk. Részemről egy fél hekk, egy hamburger csúszott le, anya és Krisz lángosozott, otthon pedig anya olaszos fűszerrel ízesített hirtelen sültet csinált, mint utóbb kiderült, kicsit steakesre véve a figurát, én különféle zöldségeket aprítottam salátához és joghurtos, fokhagymás, bazsalikomos öntettel ízesítettem. Irtó jólesett! Hétfőn a maradékot elvittem a suliba, bár két étkezésre ettem meg, ebédre és vacsira Katánál, valamivel később, minthogy fagyiztunk.
Írás terén elmaradásban vagyok, noha még nem akkorában, hogy pánikolnom kelljen. Elkezdtem egy aranyos, egyszerű kis sztorit Univerzumhoz, kezdem összeállítani a HITM-re a történetem, noha van egy fél, amit majd be szeretnék fejezni, noha el nem fogom küldeni. Majd bekerül az olvasnivalókhoz. A regénypályázaton nem tudok indulni, mert nem lesz időm a regényemmel foglalkozni, főleg, miután Ogi olyan kérdéseket tett fel vele kapcsolatban, ami miután újra kell olvasnom az egészet, el kell alaposan gondolkodni, és egyes dolgokat valószínűleg javítanom. Szeretem a Szeretet ez egyfajta szürrealitását és buborékban élését, de a következő regényemet reálisabbra szeretném majd megírni, aztán talán azzal pályázok jövőre.
A szombat számomra nehezen indult, sokáig morfondíroztam, mit vegyek fel, végül a pink, fekete rózsákkal díszített ruhám mellett döntöttem, amiben jól is éreztem magam. Egy darabig. Borzalmasan meleg volt, amin nagyon csak rövid időre segített az a hatalmas eső, ami lezúdult nap közben, és az a ruhácska kissé melegnek bizonyult, így jól besütizve, kicsit borozva, a nevetéstől még jobban kimelegedve úgy éreztem, elpusztulok, ha nem mehetek haza lezuhanyozni és ledőlni. Persze a nap rettentő jól sikerült, felsorakozva koszorúval, szalaggal, elkelt plecsnivel vártuk Namit, aki örömében el is sírta magát. A feladatok remekül sikerültek, megtalálta leendőbeli férje szakállát a tizenhárom hamis között, cukik lettek a képek, amiket rajzoltattak vele a csajok, a kérdések viccesek voltak és kiderült, milyen jól ismerik egymást Nami és Szabi. Bár Szabi egyes válaszain sírtunk a röhögéstől, például, hogy szerinte a tofu zöldség, Son Goku pedig szuperhős, és hogy a hűtő nélkül nem tudna élni, miközben Nami szerint azzal ugyanúgy van, mint én. X"D A sütemények nagyon finomak lettek, szerencsére a nagy részét betakarították a lányok, a krémeset pedig szétosztották maguk között, úgyhogy haza csak Nana finom minifánkjából és Judit különleges kókuszgolyójából hoztam. Na jó, meg négy kis kiflit a sajátomból, de azt Krisznek, mert csak lemeózni hagytam a portékám, nassolni belőle nem. X) Albert odatette magát, így neki hála lett büntifánk, ami egészen úgy nézett ki, mintha libafossal lett volna díszítve, mert Nana hiába mondta el neki pontosan, hogyan készítse el a fehércsokit, valami hiba csúszott bele. Mindenesetre igaza volt, már csak a kukoricadarabok hiányoztak róla díszítésnek. X"D
Miután itthon mindent elmeséltem a lánybúcsúról, mi is lejátszottuk Krisszel Nana kérdéseit. Egyrészt kíváncsi voltam, ki mennyire van képben, másrészt voltak olyanok, amikről sosem beszélgettünk korábban. Mit ne mondjak, remek volt, majd kéne további kérdéseket kitalálni is. =) Másnap reggel, vagyis vasárnap végre eljutottunk strandolni anyuval hárman. Gyerekkoromban a család mindig Százhalombattára járt, így oda szerettem volna menni, mert kíváncsi voltam, mekkora, felnőttként milyen. Isteni volt! Meglepően jó árak fogadtak bennünket, a medencék rendben voltak, kényelmes volt az egész, úgyhogy remekül éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nevetésből is akadt bőven, és jókat ettünk. Részemről egy fél hekk, egy hamburger csúszott le, anya és Krisz lángosozott, otthon pedig anya olaszos fűszerrel ízesített hirtelen sültet csinált, mint utóbb kiderült, kicsit steakesre véve a figurát, én különféle zöldségeket aprítottam salátához és joghurtos, fokhagymás, bazsalikomos öntettel ízesítettem. Irtó jólesett! Hétfőn a maradékot elvittem a suliba, bár két étkezésre ettem meg, ebédre és vacsira Katánál, valamivel később, minthogy fagyiztunk.
Írás terén elmaradásban vagyok, noha még nem akkorában, hogy pánikolnom kelljen. Elkezdtem egy aranyos, egyszerű kis sztorit Univerzumhoz, kezdem összeállítani a HITM-re a történetem, noha van egy fél, amit majd be szeretnék fejezni, noha el nem fogom küldeni. Majd bekerül az olvasnivalókhoz. A regénypályázaton nem tudok indulni, mert nem lesz időm a regényemmel foglalkozni, főleg, miután Ogi olyan kérdéseket tett fel vele kapcsolatban, ami miután újra kell olvasnom az egészet, el kell alaposan gondolkodni, és egyes dolgokat valószínűleg javítanom. Szeretem a Szeretet ez egyfajta szürrealitását és buborékban élését, de a következő regényemet reálisabbra szeretném majd megírni, aztán talán azzal pályázok jövőre.
Lehet, hogy sosem bocsátom meg, mert túlságosan szerettelek
I’ve faced myself
To cross out what I’ve become
Erase myself
And let go of what I’ve done
What I’ve done
Forgiving what I’ve done
Hullámzás, mi a fejed búbjáig betakar
Remekjó pályázatok kerültek megint fel az internet végtelen hirdetőtáblájára. Már elkezdődött a Marvel Kihívás alkotási szakasza (HITM - Hero in the maze), amire jelentkeztem, bár mivel kiírt az Univerzum Alkotócsoport egy LMBTQ+ novellapályázatot és meghirdetett Atlantic Press Könyvkiadó egy nőknek szóló regénypályázatot, valahol bánom is, hogy jelentkeztem rá, pedig azonnal négy ötletem is lett, hiába nem írtam még sosem Marvel fanficet. Ezen felül ugye most kezdtem el foglalkozni újra a bloggal, még rengeteg tennivaló van itthon is, úgyhogy... *blugy*
Ma reggel meghalt egy volt kollégánk, akit nagyon kedveltünk, holnap pedig Chester halálának első évfordulja lesz.
Ma reggel meghalt egy volt kollégánk, akit nagyon kedveltünk, holnap pedig Chester halálának első évfordulja lesz.
Találkozás a régi egeremmel
Tegnap újra találkoztunk Vikivel. Annnnyira tipikusan mi vagyunk, basszus! Írta, hogy késik, ezért gondoltam, ráérek, szép nyugiban elmentem pisilni, majd olvastam az üzenetét, hogy találkozhatunk a Kálvinon is akár és hogy ő már a metrón van. Leokéztam, majd rákapcsoltam a sebességre, az angolos osztálytársaim mellett is elsüvítettem, mire megkaptam, hogy olyan vagyok, mint egy japán mesefigura, ami tök tetszett. Odaértem, addigra Viki írta, hogy bement a gyógyszertárba, én meg röhögve, hogy jó, de az hol van. Közlekedésben annyira funkcionális tudok lenni, hogy azt tudom, hol van és hogy jutok oda, amit keresek, minden más kimarad nekem. Végül úgy találtuk meg egymást, hogy beállt az OTP elé és küldött egy fotót is róla, hogy néz ki maga az épület. X"D Aztán persze nekiálltunk beszélgetni, rameneztünk a kedvenc helyemen, rengeteget röhögtünk, majd úgy búcsúztunk, hogy jövő nyáron a szülinapomon retrózhatnánk és másik két barátnőnkkel sátrazni kéne a kertbe. Ennek az a sztorija, hogy mikor gyerekek voltunk, a nagymamámnál sátoroztunk a kertben egy hétig a szülinapom miatt két vagy három évben is, és oltári jól éreztük magunkat, főleg, mert rengeteg hülyeséget csináltunk kezdve az almák háborújával, a kutyákkal való sátorban együttalvással egészen addig, hogy elcsavarogtunk titokban a tóhoz, vagy eltévedtünk Bia újépítésű részein és akkoriban még nem volt mobil... Szerintem 30 évesen fun lenne ismételni. X"D Majd ma írtam Vikinek, hogy amúgy megint elfelejtettünk fotót csinálni, pedig mindig akartunk, ő meg azzal válaszolt, hogy selfiebotot is hozott pont emiatt. Csak ennyire vagyunk tökfejek. X"D És ez így nagyon jó.
A nyaralás egyelőre leszervezve, bár remélem, azon kívül is megyünk Krisszel, illetve én szeretnék strandolni is. Nem tudom, mikor, meg előbb jó lenne venni már végre egy szép fürdőruhát... Már nagyon púpon vagyok, hogy minden rohadt napom a "Do it! Do it!" jegyében telik, hétvégén az itthoni melók közti sziesztában úgy bealszom, hogy fel se bírok utána kelni, mellette meg halálra idegel, hogy csak ezzel lehet haladni, másra, egymásra nincs idő.
A nyaralás egyelőre leszervezve, bár remélem, azon kívül is megyünk Krisszel, illetve én szeretnék strandolni is. Nem tudom, mikor, meg előbb jó lenne venni már végre egy szép fürdőruhát... Már nagyon púpon vagyok, hogy minden rohadt napom a "Do it! Do it!" jegyében telik, hétvégén az itthoni melók közti sziesztában úgy bealszom, hogy fel se bírok utána kelni, mellette meg halálra idegel, hogy csak ezzel lehet haladni, másra, egymásra nincs idő.
Visszatérés
Olyan rég jártam erre, olyan rég nem használtam Bloggert, pedig ez tetszett a legjobban ez eddig próbált lehetőségek közül. Igazából rájöttem, hogy komolyan zavar, hogy szét van tördelve témákra a blog, mind nagyon jól néz ki, de másmilyen, s elment emiatt a kedvem a blogolástól, csak nagyon sokáig ez a tény nem realizálódott bennem, illetve időm sem volt lepötyögni, mi történt velem. Az elmúlt négy év rengeteg változást hozott, gyakorlatilag a barátaim és ismerőseim 98%-a eltűnt mellőlem, inkább azokkal tartom a kapcsolatot, akikkel a Budapestre költözésem előtt lettünk barátok, ráadásul majdnem egy hónapja visszaköltöztem Biatorbágyra, méghozzá a nagymamámhoz és a párommal - aki nem ugyanaz, mint akiről korábban írtam.
Őrült sok mindent kell még feltennem (mivel egyesíteni szeretném a blogokat, aztán a részeket törölni) és elmesélnem, mert Ákossal lezártuk az újpyarrszentesi kalandsorozatot, majd indítottunk egy újat, mely Rejtvélypart krónikái címet viseli, Robival elindult (és le is zárult részemről) Theneza sztorija. Ami nem várható a blogon a továbbiakban, azok a filmértékelések, mert ezeket Snitten gyűjtöm, könyvértékelések, mert azokat Molyon gyűjtöm. BJD fronton három éve nem voltam aktív, ezen szeretnék majd változtatni, a loli viszont jóformán kikopott az életemből, de még nincs eldöntve, mi lesz vele. A jövőről egyelőre annyit tudok, hogy szeretnék visszatérni a normális blogoláshoz, az ömlengős, mindent elmesélős fajtához, mert jólesik így lejegyezni az életemet. Biztos lesz szó a projektjeimről, esetleg eredményeimről, illetve elkezdtem egy leltározást végezni az írásaim között, és amelyekkel nem voltam túl szigorú vagy kifejezetten a büszkeségi falam ékei lehetnének, már olvashatóak. Elvétve publikálok Polc.hu-n, Wattpadon és Merengőn, de mindig itt lesz fent először egy-egy sztori, és természetesen itt lesz fenn az összes, úgyhogy érdemes lesz követni.
Mivel felteszem ide a korábbi, más felületeken megjelent posztjaimat, ezért visszafelé is lesz frissítés. Igyekszem figyelni rá, hogy egy-egy információ ne legyen meg kétszer, de nem biztos, hogy mindig összejön, mindenesetre Thenezáról és a sztorijaimról lehet olvasni a múltban is.
Őrült sok mindent kell még feltennem (mivel egyesíteni szeretném a blogokat, aztán a részeket törölni) és elmesélnem, mert Ákossal lezártuk az újpyarrszentesi kalandsorozatot, majd indítottunk egy újat, mely Rejtvélypart krónikái címet viseli, Robival elindult (és le is zárult részemről) Theneza sztorija. Ami nem várható a blogon a továbbiakban, azok a filmértékelések, mert ezeket Snitten gyűjtöm, könyvértékelések, mert azokat Molyon gyűjtöm. BJD fronton három éve nem voltam aktív, ezen szeretnék majd változtatni, a loli viszont jóformán kikopott az életemből, de még nincs eldöntve, mi lesz vele. A jövőről egyelőre annyit tudok, hogy szeretnék visszatérni a normális blogoláshoz, az ömlengős, mindent elmesélős fajtához, mert jólesik így lejegyezni az életemet. Biztos lesz szó a projektjeimről, esetleg eredményeimről, illetve elkezdtem egy leltározást végezni az írásaim között, és amelyekkel nem voltam túl szigorú vagy kifejezetten a büszkeségi falam ékei lehetnének, már olvashatóak. Elvétve publikálok Polc.hu-n, Wattpadon és Merengőn, de mindig itt lesz fent először egy-egy sztori, és természetesen itt lesz fenn az összes, úgyhogy érdemes lesz követni.
Mivel felteszem ide a korábbi, más felületeken megjelent posztjaimat, ezért visszafelé is lesz frissítés. Igyekszem figyelni rá, hogy egy-egy információ ne legyen meg kétszer, de nem biztos, hogy mindig összejön, mindenesetre Thenezáról és a sztorijaimról lehet olvasni a múltban is.
Trónok harcás booktag
I. RÉSZ: KÖNYVES KÉRDÉSEK
1. „Mi nem vetünk.” – Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni.
Általában nem vagyok hajlandó beállni a fangirlsorba, így a nagy népszerűségnek örvendő könyvek általában kimaradnak nálam, de amiért sosem, semmilyen formában nem adnék pénzt, és nem is vagyok hajlandó még egyszer birtokolni: Árnyalat-széria.
2. „Tűz és vér.” – Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled.
Müller Péter: Szeretetkönyv és Örömkönyv
3. „Közeleg a tél.” – A kedvenc téli olvasmányod.
Nincs kifejezetten évszakokra bontott kedvenc olvasmányom.
4. „Család. Kötelesség. Becsület.” – Egy könyv szoros családi kötelékekről.
Jeffrey Eugenides - Öngyilkos szüzek
5. „Erőssé növünk.” – Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett.
Jane Moore - Második feleségek klubja
6. „Miénk a harag.” – Egy könyv, amitől dühös lettél.
Szürke ötven árnyalata
7. „Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.” – Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz.
Ayase - Védőőrizet
8. „Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.” – Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy.
Rengeteg ilyen van...
II. RÉSZ: RAJONGÓI ELKÉPZELÉS
1. Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon?
Jon.
2. Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?
Élve szeretném látni Aryát, Brent, Tyriont és Daeneryst látni Jon mellett, és holtan Cerseit.
3. Nyernél, vagy meghalnál?
Sanszos, hogy meghalnék.
4. Melyik házba tartozol?
Stark.
1. „Mi nem vetünk.” – Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni.
Általában nem vagyok hajlandó beállni a fangirlsorba, így a nagy népszerűségnek örvendő könyvek általában kimaradnak nálam, de amiért sosem, semmilyen formában nem adnék pénzt, és nem is vagyok hajlandó még egyszer birtokolni: Árnyalat-széria.
2. „Tűz és vér.” – Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled.
Müller Péter: Szeretetkönyv és Örömkönyv
3. „Közeleg a tél.” – A kedvenc téli olvasmányod.
Nincs kifejezetten évszakokra bontott kedvenc olvasmányom.
4. „Család. Kötelesség. Becsület.” – Egy könyv szoros családi kötelékekről.
Jeffrey Eugenides - Öngyilkos szüzek
5. „Erőssé növünk.” – Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett.
Jane Moore - Második feleségek klubja
6. „Miénk a harag.” – Egy könyv, amitől dühös lettél.
Szürke ötven árnyalata
7. „Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.” – Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz.
Ayase - Védőőrizet
8. „Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.” – Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy.
Rengeteg ilyen van...
II. RÉSZ: RAJONGÓI ELKÉPZELÉS
1. Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon?
Jon.
2. Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?
Élve szeretném látni Aryát, Brent, Tyriont és Daeneryst látni Jon mellett, és holtan Cerseit.
3. Nyernél, vagy meghalnál?
Sanszos, hogy meghalnék.
4. Melyik házba tartozol?
Stark.
Könyves Halloween Party - Book Halloween Book Tag
Rövid leírás: „Idén először rendezzük meg virtuális Halloween partynkat, aminek első helyszínét a Könyvvadászok blog adja, házigazdái pedig Levandra és Sol. Meghívtunk pár rémséges alakot is, hogy gondoskodjunk az est hangulatáról, a résztvevőknek kötelező a jelmez! A fénypontot viszont díszvendégeink jelentik, akiket általunk olvasott könyvekből invitáltunk a bulira. A nasiról ne feledkezzetek el, a rémségek szeretik a nyalánkságokat!”
1. Fekete, háromlábú üstben fortyogó zöld trutyi, népszerű díszlet egy Halloween partyn, de dukál hozzá egy gonosz, bibircsókos banya is. - Egy könyv, amiben boszorkány szerepel. Nem gond, ha kedves és nincsenek bibircsókjai!
Harry Potter könyvek. És kedvenc boszorkányaim Tonks, McGalagony, Hermione.
2. A vámpírok báljáról elkóborolt, magányos alakok is feltűnnek ezen az éjszakán, talán még egy italra is meghívnak téged. Remélem, nem fokhagymás lángost vacsoráztál. Nem tenne jót a barátságotoknak. - Neked melyik a kedvenc vámpíros történeted, kivel koccintanál szívesen?
Amit tényleg olvastam és szerettem, az az Alkonyat-saga. Edwardot szívből utálom, mert egy szívtelen, önző, irányításmániás idiótának tartom, viszont Carlisle-t nagyon megkedveltem, Alice a személyes kedvencem az egyedi karaktere miatt, Jaspernek igazán érdekes a háttértörténete, amiről sajnos túl keveset tudtunk meg, szóval bármennyire nem kedvelem a vérszívókat, velük koccintanék.
3. Egy zombi még nem csinál apokalipszist, aggodalomra nincs okod! Felbukkanásának az oka, hogy ő is hivatalos a partyra. Neked ki szerepel a vendéglistádon?
A sötétség könyvéből Francis Xonck. Rémes vendég, mert foszlik, véres, durva és érzéketlen, bár egykor szerette az élet nyújtotta élvezeteket, és a közhiedelemmel ellentétben a maga esze is megvan.
4. Azon pedig végképp ne lepődj meg, ha éppen egy vérfarkas/farkasember környékez meg. Ahol vámpírok vannak, ott nemsokára farkasok is tiszteletüket teszik.
Alkonyat-farkasok Jacobbal az élen. Ahogy olvastam a könyvet, éreztem, hogy Meyer utánajárt a farkasfalka működésének, a farkasok viselkedésének, és ez egyszerűen azt eredményezte, hogy maradandó és kedves emlék maradt számomra ez a szerencsétlenkedős szenvedés.
5. Ha egy szellem is részt vesz a partin, tuti, hogy haláli lesz! Melyik szellemet hívnád meg?
Nem is tudom, talán a Harry Potter szellemeit.
6. És te minek/kinek öltöznél? Melyik könyv szereplőjét személyesítenéd meg legszívesebben?
Hehe... Jacob. Vagy Harry. Vagy Tonks. Vagy Sirius.
+1. Nincs Halloween horror nélkül. Mondj egy könyvet, ami félelmet keltett benned!
Azt hiszem, nem vagyok vele egyedül, ha a Harry Potter és a Halál ereklyéit választom. Dumbledore halála után olyan komor és bizonytalan időszak veszi kezdetét, amit a halálfalók és a dementorok szabad járás-kelése egyenesen rémisztővé tett.
Én nem jelölök meg senkit, engem sem jelöltek, töltse mindenki ki, akinek megtetszik.
1. Fekete, háromlábú üstben fortyogó zöld trutyi, népszerű díszlet egy Halloween partyn, de dukál hozzá egy gonosz, bibircsókos banya is. - Egy könyv, amiben boszorkány szerepel. Nem gond, ha kedves és nincsenek bibircsókjai!
Harry Potter könyvek. És kedvenc boszorkányaim Tonks, McGalagony, Hermione.
2. A vámpírok báljáról elkóborolt, magányos alakok is feltűnnek ezen az éjszakán, talán még egy italra is meghívnak téged. Remélem, nem fokhagymás lángost vacsoráztál. Nem tenne jót a barátságotoknak. - Neked melyik a kedvenc vámpíros történeted, kivel koccintanál szívesen?
Amit tényleg olvastam és szerettem, az az Alkonyat-saga. Edwardot szívből utálom, mert egy szívtelen, önző, irányításmániás idiótának tartom, viszont Carlisle-t nagyon megkedveltem, Alice a személyes kedvencem az egyedi karaktere miatt, Jaspernek igazán érdekes a háttértörténete, amiről sajnos túl keveset tudtunk meg, szóval bármennyire nem kedvelem a vérszívókat, velük koccintanék.
3. Egy zombi még nem csinál apokalipszist, aggodalomra nincs okod! Felbukkanásának az oka, hogy ő is hivatalos a partyra. Neked ki szerepel a vendéglistádon?
A sötétség könyvéből Francis Xonck. Rémes vendég, mert foszlik, véres, durva és érzéketlen, bár egykor szerette az élet nyújtotta élvezeteket, és a közhiedelemmel ellentétben a maga esze is megvan.
4. Azon pedig végképp ne lepődj meg, ha éppen egy vérfarkas/farkasember környékez meg. Ahol vámpírok vannak, ott nemsokára farkasok is tiszteletüket teszik.
Alkonyat-farkasok Jacobbal az élen. Ahogy olvastam a könyvet, éreztem, hogy Meyer utánajárt a farkasfalka működésének, a farkasok viselkedésének, és ez egyszerűen azt eredményezte, hogy maradandó és kedves emlék maradt számomra ez a szerencsétlenkedős szenvedés.
5. Ha egy szellem is részt vesz a partin, tuti, hogy haláli lesz! Melyik szellemet hívnád meg?
Nem is tudom, talán a Harry Potter szellemeit.
6. És te minek/kinek öltöznél? Melyik könyv szereplőjét személyesítenéd meg legszívesebben?
Hehe... Jacob. Vagy Harry. Vagy Tonks. Vagy Sirius.
+1. Nincs Halloween horror nélkül. Mondj egy könyvet, ami félelmet keltett benned!
Azt hiszem, nem vagyok vele egyedül, ha a Harry Potter és a Halál ereklyéit választom. Dumbledore halála után olyan komor és bizonytalan időszak veszi kezdetét, amit a halálfalók és a dementorok szabad járás-kelése egyenesen rémisztővé tett.
Én nem jelölök meg senkit, engem sem jelöltek, töltse mindenki ki, akinek megtetszik.
Olvasási szokások book tag
Kedvet kaptam különféle tagek kitöltéséhez, úgyhogy néhány fog szerepelni a blogban. Ezt Molyon találtam, és akitől idézték, ő is idézte valahonnan, amire már nem emlékezett, vagyis a forrását nem tudom megjelölni. Én nem jelölök meg senkit, akinek van kedve, kommentbe vagy máshová töltse ki saját magára vonatkozóan.
1. Van külön olvasókuckód?
Nincs, és nem is igénylem. Írókuckót szeretnék, azon meg dolgozunk.
2. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvben? Könyvjelzők vagy papírfecnik?
Legtöbbször egy papírzsebkendővel vagy buszjeggyel, mert nagyon finnyás vagyok a könyvjelzők terén, és ami nagyon tetszik, azt félek, hogy elhagyom - mint ahogy az sajnos már megtörtént velem egy ajándékba kapott, imádott könyvjelzőmmel -, ami meg nem tetszik, attól így vagy úgy megválok.
3. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?
Le tudom tenni, bárhol is járok, kivéve, ha nagyon izgalmas a rész, mert akkor fent maradok a buszon, vagy valami hasonló, annyira belemerülök az olvasásba.
4. Szoktál nassolni vagy inni olvasás közben?
Előfordul, persze.
5. Szoktál zenét hallgatni, esetleg TV-t nézni?
Nem. Tévét szinte sosem nézek, zavar a rengeteg reklám, a sok bugyuta műsor, ha pedig olvasok, akkor nem akarok mellette zenét hallgatni. Az utazás zajai - az emberek moraja, a motor zúgása, a szél süvítése - nem zavar, de a zene nem esik jól olvasáshoz.
6. Egyszerre hány könyvet szoktál olvasni?
Egyet. Olyan előfordul, hogy elunom az aktuálist, akkor leteszem, elolvasok egy másik könyvet, majd folytatom az elsőt, de alapvetően nem szoktam párhuzamosan olvasni két történetet, mert szeretem magam beleélni, szeretem végigélni a sztorit.
7. Otthon vagy máshol olvasol szívesebben?
Ahol kedvem van. Nincs igazán preferenciám, mert ha bennem van az olvasási vágy, tök mindegy, hol vagyok, ha pedig nincs ingerem olvasni, hiába lennék optimális helyen hozzá, mást fogok csinálni.
8. Hangosan, vagy csak a magadban olvasol?
Magamban. Bár megesik, hogy annyira beleélem magam, hogy néhány szót kimondok. Meg nagyon ritkán felolvasok egy-egy részt a páromnak.
9. Szoktál előre olvasni vagy kihagyni oldalakat?
Nem, szinte soha.
10. Megtöröd a könyvek gerincét ,vagy úgy vigyázol rájuk, mintha újak lennének?
Vigyázok rájuk, de szinte mindegyiken látszik, hogy utazás közben olvastam.
11. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
Nagyon sokáig terrortámadásként értékeltem az ilyesmit, viszont amikor a kezembe vettem a Szeretetkönyvet, megérett bennem, hogy ebbe bele akarom írni a gondolataimat, ezért ebben és az Örömkönyvben szerepelnek hangulatjelek és rövid gondolatok, egyébként távol áll tőlem az ilyesmi.
12. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?
Ilyet eddig egyetlen egy könyv ért el nálam, méghozzá nagyjából 25 oldal elolvasása után, mégpedig a Szürke ötven árnyalata. Először a hajam téptem és káromkodtam, meg előre-hátra hintáztam ültömben, végül földhöz vágtam, aztán az első alkalommal, mikor meghallottam, hogy valaki meg akarja szerezni, odaajándékoztam neki. Őt boldoggá tettem, én megtartottam a lelkibékém.
13. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?Nem szokott ilyen előfordulni, de ha mégis, rákeresnék, igen.
14. Mit olvasol most?Semmit, épp írási lázban és vizsgaidőszakban vagyok.
15. Milyen könyvet vettél legutóbb?Vagy a Telenyt vagy Dorian Gray arcképét.
16. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?Azt hiszem, a sorozatokat jobban szeretem, de csak ha befejezettek és minden részük elérhető magyarul. Ettől függetlenül szívesen olvasok egyrészeseket.
17. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?Harry Potter kötetek, Ayase - Védőőrizet
1. Van külön olvasókuckód?
Nincs, és nem is igénylem. Írókuckót szeretnék, azon meg dolgozunk.
2. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvben? Könyvjelzők vagy papírfecnik?
Legtöbbször egy papírzsebkendővel vagy buszjeggyel, mert nagyon finnyás vagyok a könyvjelzők terén, és ami nagyon tetszik, azt félek, hogy elhagyom - mint ahogy az sajnos már megtörtént velem egy ajándékba kapott, imádott könyvjelzőmmel -, ami meg nem tetszik, attól így vagy úgy megválok.
3. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?
Le tudom tenni, bárhol is járok, kivéve, ha nagyon izgalmas a rész, mert akkor fent maradok a buszon, vagy valami hasonló, annyira belemerülök az olvasásba.
4. Szoktál nassolni vagy inni olvasás közben?
Előfordul, persze.
5. Szoktál zenét hallgatni, esetleg TV-t nézni?
Nem. Tévét szinte sosem nézek, zavar a rengeteg reklám, a sok bugyuta műsor, ha pedig olvasok, akkor nem akarok mellette zenét hallgatni. Az utazás zajai - az emberek moraja, a motor zúgása, a szél süvítése - nem zavar, de a zene nem esik jól olvasáshoz.
6. Egyszerre hány könyvet szoktál olvasni?
Egyet. Olyan előfordul, hogy elunom az aktuálist, akkor leteszem, elolvasok egy másik könyvet, majd folytatom az elsőt, de alapvetően nem szoktam párhuzamosan olvasni két történetet, mert szeretem magam beleélni, szeretem végigélni a sztorit.
7. Otthon vagy máshol olvasol szívesebben?
Ahol kedvem van. Nincs igazán preferenciám, mert ha bennem van az olvasási vágy, tök mindegy, hol vagyok, ha pedig nincs ingerem olvasni, hiába lennék optimális helyen hozzá, mást fogok csinálni.
8. Hangosan, vagy csak a magadban olvasol?
Magamban. Bár megesik, hogy annyira beleélem magam, hogy néhány szót kimondok. Meg nagyon ritkán felolvasok egy-egy részt a páromnak.
9. Szoktál előre olvasni vagy kihagyni oldalakat?
Nem, szinte soha.
10. Megtöröd a könyvek gerincét ,vagy úgy vigyázol rájuk, mintha újak lennének?
Vigyázok rájuk, de szinte mindegyiken látszik, hogy utazás közben olvastam.
11. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
Nagyon sokáig terrortámadásként értékeltem az ilyesmit, viszont amikor a kezembe vettem a Szeretetkönyvet, megérett bennem, hogy ebbe bele akarom írni a gondolataimat, ezért ebben és az Örömkönyvben szerepelnek hangulatjelek és rövid gondolatok, egyébként távol áll tőlem az ilyesmi.
12. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?
Ilyet eddig egyetlen egy könyv ért el nálam, méghozzá nagyjából 25 oldal elolvasása után, mégpedig a Szürke ötven árnyalata. Először a hajam téptem és káromkodtam, meg előre-hátra hintáztam ültömben, végül földhöz vágtam, aztán az első alkalommal, mikor meghallottam, hogy valaki meg akarja szerezni, odaajándékoztam neki. Őt boldoggá tettem, én megtartottam a lelkibékém.
13. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?Nem szokott ilyen előfordulni, de ha mégis, rákeresnék, igen.
14. Mit olvasol most?Semmit, épp írási lázban és vizsgaidőszakban vagyok.
15. Milyen könyvet vettél legutóbb?Vagy a Telenyt vagy Dorian Gray arcképét.
16. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?Azt hiszem, a sorozatokat jobban szeretem, de csak ha befejezettek és minden részük elérhető magyarul. Ettől függetlenül szívesen olvasok egyrészeseket.
17. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?Harry Potter kötetek, Ayase - Védőőrizet
Nemek, szerepek, sztereotípiák
Manapság nagyon népszerűek bizonyos közhelyek, amik nálam abszolút kiverik a biztosítékot, mert bődületes baromságoknak tartom őket, mindamellett rettentő károsak. Hogy melyek ezek?
Mit mondanak ezek és a hozzájuk hasonló kijelentések? Azt, hogy mindkét nem önállótlan, és egymás nélkül semmire se jut, nem képes önmegvalósításra, boldogságra, a nemi léte és szerepe bizonytalan a másik nélkül. Most komolyan! Mi a franc ez?! Miért kell ilyennel etetni bárkit is??? Sajnos aki beveszi ezt a maszlagot, annak utána tönkre van menve az élete - állandóan a tökéletes párt fogja keresni, addig boldogtalannak és sikertelennek fogja magát érezni. És ha ez ráadásul még hosszú ideig eltart, akkor egyenes út a depresszióba, a betegségek felé, s bizony nem ritka, hogy öngyilkosság lesz a sztori vége.
Engem nem az tesz nővé, hogy kontrasztban vagyok egy másik személlyel, akinek történetesen pöcse van, mélyebb a hangja és szőrösebb nálam. És semelyik másik nőt vagy lányt sem. Egyetlen férfit nem tesz férfivá az, hogy én nő vagyok, nélkülem is megmarad a farka, a szőre, a mély hangja, az identitástudata, és nekem is minden marad a régiben, ha egyedülállóvá válok netalántán. Felejtsétek el ezeket a buta közhelyeket, mert csak boldogtalanságra ítélitek vele a másikat, és saját magatokat is!
A másik klasszikus hülyeség, amitől a falra mászom, hogy a nő helye a konyhában van, a férfié a barkácsolás. Miért? Régen így volt, de azóta fejlődtünk, és nem kell belekényszerítenünk magunkat vagy mást valamibe, amit szívből gyűlöl. Mert mi van, ha én például jobban szeretek autót szerelni, és a világért nem mennék be a konyhába azon túl, hogy eszem? Semmi. Manapság már van lehetőség rá, hogy kitanuljam az autószerelés csínját-bínját, és bár nem mindenki ennyire normális felfogású, ezért valószínűleg sokáig fogok hadakozni az előítéletekkel és negatív diszkriminációval, de ha kitartó vagyok, az eredményeim meghozzák a sikert és az elégedettséget számomra, mások meg le vannak tojva. Ettől én még nem leszek férfias, legfeljebb erősebb izmaim lesznek, jobban fogok érteni a mechanikus és elektronikus dolgokhoz.
Utálom azokat a sztereotípiákat, hogy ha egy férfi fodrászt látunk, akkor az tuti meleg, ha meg egy testépítő nőt, akkor az tuti leszbikus. Remélem, ez a felfogás is most már kimegy a divatból, mert ahhoz, hogy mit szeretek csinálni, nagyjából semmi köze ahhoz, hogy milyen az önképem nemi téren és a szexualitásom. Sőt, továbbmegyek. Ne alacsonyítsuk le a nőket otthoni rabszolgára, főleg úgy ne, hogy elvárjuk, hogy elmenjen dolgozni, és ott is helyt álljon, meg a gyereknevelésben és a háztartás ragyogása se maradjon el! Van olyan nő, aki otthon akar maradni a gyerekekkel, fő állású anya kíván lenni, és ezzel nincs semmi baj. Valószínűleg remek anya lesz és nagyon kellemes lesz belépni az otthonába, mert dekorálni fog, tisztaság és otthonosság lesz. Valószínűleg, de nem biztos. Vannak emberek, akik szeretnek díszítgetni, és vannak funkcionalisták, akik minden porfogót eltávolítanak a lakásukból. Egyikkel sincs gond. Van olyan nő, aki nem akar gyereket. Sokat piszkálják érte, de ő érzi, hogy nincs meg benne az anyai ösztön, hogy ideges lesz a gyerekzsivajtól, már a gondolatától is felfordul a gyomra, hogy pelust kell cserélni. Ez sem baj, aki nem akar gyereket, annak ne tegye kötelezővé senki! Ha ő úgy boldog, hogy kettecskén él a párjával, akkor senkinek semmi joga beleszólni, és mellesleg senkinek semmi köze hozzá. Van olyan nő, akinek a legnagyobb boldogság a karrierjében szerzett sikerek, előrelépések. is tökéletesen rendben van. Ne basztassuk egymást, mindenki a saját portáján igazgasson, mert mindig van néhány kóbor gaz itt-ott! Jobb esetben csak az.
De megfigyelhető egyébként, hogy aki előszeretettel szól bele mások életébe, azok a sajátjuk felett elveszítették a kontrollt. Biztos van legalább egy olyan figura az életedben, akit mindenki elkerül, mert kibírhatatlan, de akárhányszor összefutsz vele, megmondja a frankót, miközben ő nem ékes példája annak, amit tőled elvár. Na, ezek azok az emberek, akiknek én nyomok egy ignore-t. Mindenki életében vannak hullámvölgyek, problémák, olyan dolgok, amiken dolgozni kell, hogy rendbe jöjjön, jól működjön, jó legyen, de engem senki ne oktasson ki, és szerintem mást se. Ezek az emberek elrontják az örömöd, lehúznak a saját szintjükre, így megkeseredsz tőle. Ha a családban van ilyen személy, találj ki egy olyan megoldást, amivel a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad, hiszen nem muszáj olyan radikális eszközhöz nyúlni, mint én az ignorálással. A lényeg, hogy legyen egy védfalad, amin nem engeded be őket, ha pedig túl erőszakos, be tudsz dobni egy mentőövet magadnak.
- Nincs férfi nő nélkül.
- Egy nő akkor tud ragyogni, ha van mellette egy férfi, aki ragyogtatja.
- Egy sikeres férfi mögött mindig ott van egy okos nő.
Mit mondanak ezek és a hozzájuk hasonló kijelentések? Azt, hogy mindkét nem önállótlan, és egymás nélkül semmire se jut, nem képes önmegvalósításra, boldogságra, a nemi léte és szerepe bizonytalan a másik nélkül. Most komolyan! Mi a franc ez?! Miért kell ilyennel etetni bárkit is??? Sajnos aki beveszi ezt a maszlagot, annak utána tönkre van menve az élete - állandóan a tökéletes párt fogja keresni, addig boldogtalannak és sikertelennek fogja magát érezni. És ha ez ráadásul még hosszú ideig eltart, akkor egyenes út a depresszióba, a betegségek felé, s bizony nem ritka, hogy öngyilkosság lesz a sztori vége.
Engem nem az tesz nővé, hogy kontrasztban vagyok egy másik személlyel, akinek történetesen pöcse van, mélyebb a hangja és szőrösebb nálam. És semelyik másik nőt vagy lányt sem. Egyetlen férfit nem tesz férfivá az, hogy én nő vagyok, nélkülem is megmarad a farka, a szőre, a mély hangja, az identitástudata, és nekem is minden marad a régiben, ha egyedülállóvá válok netalántán. Felejtsétek el ezeket a buta közhelyeket, mert csak boldogtalanságra ítélitek vele a másikat, és saját magatokat is!
A másik klasszikus hülyeség, amitől a falra mászom, hogy a nő helye a konyhában van, a férfié a barkácsolás. Miért? Régen így volt, de azóta fejlődtünk, és nem kell belekényszerítenünk magunkat vagy mást valamibe, amit szívből gyűlöl. Mert mi van, ha én például jobban szeretek autót szerelni, és a világért nem mennék be a konyhába azon túl, hogy eszem? Semmi. Manapság már van lehetőség rá, hogy kitanuljam az autószerelés csínját-bínját, és bár nem mindenki ennyire normális felfogású, ezért valószínűleg sokáig fogok hadakozni az előítéletekkel és negatív diszkriminációval, de ha kitartó vagyok, az eredményeim meghozzák a sikert és az elégedettséget számomra, mások meg le vannak tojva. Ettől én még nem leszek férfias, legfeljebb erősebb izmaim lesznek, jobban fogok érteni a mechanikus és elektronikus dolgokhoz.
Utálom azokat a sztereotípiákat, hogy ha egy férfi fodrászt látunk, akkor az tuti meleg, ha meg egy testépítő nőt, akkor az tuti leszbikus. Remélem, ez a felfogás is most már kimegy a divatból, mert ahhoz, hogy mit szeretek csinálni, nagyjából semmi köze ahhoz, hogy milyen az önképem nemi téren és a szexualitásom. Sőt, továbbmegyek. Ne alacsonyítsuk le a nőket otthoni rabszolgára, főleg úgy ne, hogy elvárjuk, hogy elmenjen dolgozni, és ott is helyt álljon, meg a gyereknevelésben és a háztartás ragyogása se maradjon el! Van olyan nő, aki otthon akar maradni a gyerekekkel, fő állású anya kíván lenni, és ezzel nincs semmi baj. Valószínűleg remek anya lesz és nagyon kellemes lesz belépni az otthonába, mert dekorálni fog, tisztaság és otthonosság lesz. Valószínűleg, de nem biztos. Vannak emberek, akik szeretnek díszítgetni, és vannak funkcionalisták, akik minden porfogót eltávolítanak a lakásukból. Egyikkel sincs gond. Van olyan nő, aki nem akar gyereket. Sokat piszkálják érte, de ő érzi, hogy nincs meg benne az anyai ösztön, hogy ideges lesz a gyerekzsivajtól, már a gondolatától is felfordul a gyomra, hogy pelust kell cserélni. Ez sem baj, aki nem akar gyereket, annak ne tegye kötelezővé senki! Ha ő úgy boldog, hogy kettecskén él a párjával, akkor senkinek semmi joga beleszólni, és mellesleg senkinek semmi köze hozzá. Van olyan nő, akinek a legnagyobb boldogság a karrierjében szerzett sikerek, előrelépések. is tökéletesen rendben van. Ne basztassuk egymást, mindenki a saját portáján igazgasson, mert mindig van néhány kóbor gaz itt-ott! Jobb esetben csak az.
De megfigyelhető egyébként, hogy aki előszeretettel szól bele mások életébe, azok a sajátjuk felett elveszítették a kontrollt. Biztos van legalább egy olyan figura az életedben, akit mindenki elkerül, mert kibírhatatlan, de akárhányszor összefutsz vele, megmondja a frankót, miközben ő nem ékes példája annak, amit tőled elvár. Na, ezek azok az emberek, akiknek én nyomok egy ignore-t. Mindenki életében vannak hullámvölgyek, problémák, olyan dolgok, amiken dolgozni kell, hogy rendbe jöjjön, jól működjön, jó legyen, de engem senki ne oktasson ki, és szerintem mást se. Ezek az emberek elrontják az örömöd, lehúznak a saját szintjükre, így megkeseredsz tőle. Ha a családban van ilyen személy, találj ki egy olyan megoldást, amivel a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad, hiszen nem muszáj olyan radikális eszközhöz nyúlni, mint én az ignorálással. A lényeg, hogy legyen egy védfalad, amin nem engeded be őket, ha pedig túl erőszakos, be tudsz dobni egy mentőövet magadnak.