A békés harcos útja - ez jelent meg a fejemben ma. Tudtam, hogy könyv, s most megtudtam, hogy film is készült belőle. De nem ezek miatt jelent meg a fejemben, érzem. Legalábbis nem ezek miatt elsősorban. Mindenesetre: KELL. =)
Egy másik "harcos" könyv is eszembe jutott aztán: Paulo Coelho - A fény harcosának kézikönyve
"A fény harcosa nem vesztegeti az idejét ostoba támadásokra: tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell töltenie."
"A világ tükör, és minden embernek a saját arcvonásait tükrözi vissza."
"A fény harcosai gyakran kérdezik maguktól: "Mit keresek én itt?" Nagyon gyakran úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme. Épp ezért a fény harcosai. Mert követnek el hibákat. Mert tesznek fel kérdéseket. Mert mindig keresik a dolgok értelmét. És végül meg fogják találni."
"A fény harcosa átadja magát a benne lévő szenvedélyeknek és teljes átéléssel élvezi őket. Tudja, hogy nem kell lemondani a győzelmek boldogságáról, mert azok az élet részei, és örömet szereznek mindenkinek, aki részt vesz bennük."
"Mert a fény harcosa számára nem létezik olyan, hogy reménytelen szerelem. Nem félemlíti meg a hallgatás, a közömbösség vagy a visszautasítás. Tudja, hogy az emberek fagyos álarca mögött forró szív dobog."
"A fény harcosának szeretetre van szüksége. A szeretet és a gyengédség a természetének részei. Hasznára fordítja a magányt, de nem válik a rabjává."
"A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze."
"A fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni."
"A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent előre."
"Csak azért, hogy elhiggye, hogy helyesen cselekszik, nem kell bebizonyítania, hogy mások rossz úton járnak."
"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
"Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban."
"Senki sem egészen jó vagy rossz. A fény harcosa erre gondol, amikor látja, hogy új ellenségre tett szert."
"A háborúban azé a győzelem, aki meg tudja lepni az ellenségét."
"Ha elég erős vagy, ne szégyelld gyengének mutatni magad: ha így teszel, ellenséged felhagy az óvatossággal, és idő előtt támadásba lendül."
"Ne szégyellj elállni a harctól, ha úgy látod, hogy az ellenfeled erősebb nálad: nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút."
"A fény harcosa megosztja másokkal a tudását. Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli csatáit."
Tegnap tanulságos volt az első tánc óra. Sok tapasztalatot gyűjtöttem magamról. Volt egy vicces párbeszéd a fejemben is:
Én: - Hülyén nézek ki.
A hang: - Nyugi, mindenki ezt gondolja magáról.
És én annyira megnyugodtam! xD Utána nem törődtem mindenféle aprócseprő marhasággal, képzelt vagy valós rivalizáláson, egyszerűen bezárkóztam magamba és csináltam legjobb tudásom szerint, amit kellett.
Aztán hazafele vak vezetett világtalant. Az nagyon vicces volt. Hana a farkasvaksága miatt nem látott, én meg a rossz tájolásom miatt hiába figyeltem, hogy mentünk a táncteremig, mégis elfelejtettem. És kivételesen nem görcsöltem és ostoroztam magam emiatt, hanem nevettem magamon, jóízűen, szeretettel. =) Sokkal jobban jöttem ki az egészből magam előtt.
Viszont sikerült rosszul megnyomni a lámpa kapcsolóját a lépcsőházban, az ujjam beleszaladt a gomb és a kerete közötti részbe és betörte a körmöm. Azt hittem pár pillanatig, hogy összepisilem magam, úgy fájt, de nem volt időm ott ácsorogni és fájlalni az ujjam, mert Hana ment tovább és hiába ismeri már nagyon a lépcsőházat, felelősséget éreztem aziránt, hogy épségben hazakísérjem, ahogy arra Pol megkért.
Még nehéz önmagam lenni helyzetekben. Még mindig a harcos, a kardos lovag ugrik elő, amikor elbizonytalanodom. Amikor vigyázni szeretnék valakire, amikor felelősségem van valaki vagy valami iránt, amikor erősnek akarok tűnni. Utóbbiban csak az a csavar, hogy a kardos harcos csak erősnek LÁTSZIK, de nem az, egy hercegnő pedig egyszerűen csak mosolyog és árad belőle az erő. =)
Olyan masszívan félremagyaráztunk dolgokat. Olyan mélyen hazudtunk magunknak. Olyan bástyát építettünk magunk köré, mely átüthetetlen. Olyan tévhitekbe ringattuk magunkat és hittük szentül, hogy minden úgy van. Hogy most küzdünk önmagunkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése