Munkába rövidnadrágba mentem pénteken, mert ahhoz volt kedvem. Meg is jegyezte az egyik kolléganőm, hogy milyen rövid nacim van, de kedves volt a hangja, szóval nem hiszem, hogy ezek bárki problémázott volna, de ha igen, az sem zavar. Fárasztó napom volt, mivel sikerült felbosszantani annyira, hogy közel álljak a robbanáshoz. Végülis eltelt fél év... Csak azt nem értem, az embereknek miért jó, ha én nekiállok üvöltözni. Az dühített, hogy csütörtökön Pannin keresztül üzen nekem a skorpió csajszi, hogy legyek kedves pakolni. Az nem zavarta, hogy a Sc-höz három ember optimális, négy már akadályozza egymást, ők meg hátramentek hárman, én meg elől segítettem a könyvekbe beírni a kimenő aktákat. Ezen nem kaptam fel a vizet, kiröhögtük Pannival, aztán mondtam neki, hogy felőlem azért utál, amiért akar, nem izgat, ezt viszont meghallotta a főnökasszony és addig kérdezősködött, míg megmondtuk neki, hogy mi a helyzet. Erre ő is elnevette magát kínjában, hogy hát de én elől dolgoztam! Ennyi. A kiscsaj addig csinálja a fesztivált, míg magát ássa el. Az ilyen harcoknak rendszerint ő a vesztese, mert mindenki azt látja benne, hogy nem bírja ki, hogy ne szekáljon, veszekszik, balhézik, problémázik. A főnöknővel abszolút jó kapcsolatot alakítottam ki, nekem nincs min aggódnom. Becsülettel dolgozom, nem érdekel senki más, és ez tetszik neki. Mondta is, hogy olyan lazán lereagálom az ilyen apróságokat, én meg azt, hogy nem akarok mindenre ugrani, mint a veszett kutya. Szóval csütörtökön beszólt nekem, pénteken meg alig volt az irodán, eltűnt telefonálgatni. Ezzel alapból nem lett volna gond, ha három ember nem esik ki kapásból irodán kívüli munka miatt a létszámból, a negyedik eltűnt, én meg ott ücsörögtem két telefon közt, amik állandóan csörögtek, a bírók mindenfélét kértek, információkat kellett közvetítenem, az egyik hivatalsegéddel pakoltuk el a határnapot, a Sc szét se lett szedve, de ha bejött volna a kiscsaj, az első az lett volna, hogy lecsesz, hogy miért nincs még elpakolva, miközben ő egy-másfél órája telefonált. Ezen rettenetesen felhúztam magam, merthogy milyen alapon ugat nekem, meg minden. Szétraktam és el is pakoltam a Sc-t, utána leültem az asztalomhoz és egy szelet töki pompos volt ott, amit a Pannitól kaptam. Az nagyon jólesett, abszolút eltörölte a rossz kedvem, ami amúgy tartott volna két órán keresztül, mivel én nagyon nehezen nyugszom meg. De aztán minden jó lett.
Négykor a műhelybe mentem, de ott már mindennel kész voltak a srácok. Agyar megkérdezte, hogy még mindig meg vagyok-e rá sértődve, mire nem válaszoltam és úgy rendesen elkezdett esni köztünk a hangulat. Megállapította, hogy igen, aztán elkerültük egymást. Igazából baromira hiányzik az, hogy köszönésnél-elköszönésnél jól megöleljük egymást, beszélgessünk, de ha nem ismeri fel azt, hogy hibázott és ilyen hülye módon kezeli, akkor én nem vagyok hajlandó engedni. Szeretem őt, de akármire azért ez nem jogosítja fel.
Csigusz megint nálunk kötött ki, Bene főzött tésztalevest, megkajáltuk, beszélgettünk, mi öltük egymást, meg Timivel csevegtem cseten. =) Ez volt az utolsó nap, hogy rendesen Csigusszal tudtunk lenni, szombaton már csak benézett a műhelyre, amit ki is festettünk majdnem teljesen, ma megy Veszprémbe és legkorábban 15-én találkozunk vele megint. Igazából arra jöttem rá, ahogy elbúcsúztam tőle, meg most ez az Agyaros dolog miatt, hogy azért sikerült kötődnöm ehhez a bandához.
Tegnap este IchiGo szülinapja alkalmából találkoztunk négyen és elindultunk a Lánchíd felé, amin átkeltünk volna és felmentünk volna a Budai várba tortázni, ha a Lánchídon nem lett volna valami nemzetközi diáktalálkozó, vagy mi a franc és átjutottunk volna. Ehelyett mindketten loliban a két fiúval együtt felkaptattunk a Citadellára. =) Szép kis edzésprogram volt ez nekünk Benével a festés után. XD Szegény srác eléggé kivolt, de azért hajnal fél háromig ébren voltunk. XD Szerintem azért elég jó volt a séta is, a kilátás is szép volt, a torta is finom volt - most tüntettem el a maradékát =D -, meg poén volt az egész nap.
A műhelyben tudtam beszélgetni végre Krisztával, lent volt Hackli is és Dinnye is. Dinnye mindig megkérdezi, van-e olyan lolibarátnőm, akinek nincs pasija és összeismertetném-e vele. XD Tiszta vicces.
Ma családot látogatok, mivel péntek délután nagyanyám felhívott, hogy holnap van ilyen családi összejövetel a névnapja alkalmából, menjünk. Aha, nem lettem ám ideges, deehooogy. Még jó, hogy xszer elmondtam neki, hogy egy héttel előre szóljon, meg két nappal előtte emlékeztessen rá. Szépen megmondtam neki, hogy ezt bukta, legkorábban vasárnap tudok kimenni, mert műhelyt festünk és elígérkeztem szülinapozni estére. Megyek is, mert beszélni akar velem, meg rég láttam. Apuval is fogok találkozni, aztán Anya lesz az utolsó állomás, ahol a legtöbb időt szeretném tölteni. Bene puszilja őt, meg tegnap mondta Kriszta, hogy bár személyesen nem ismeri, de már sokat meséltem róla, ezért ő is puszilja. =D Akkora feeling. =D Örülök nagyon. ^^
Az elmúlt időszak legfőképp három dologról szólt, ahogy a címke is mutatja: barátok, műhely és meló. =) És élvezem. Jó így, tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése