Negyed ötös fekvésem után Benét hatkor kelteni kellett. Mivel hajlamos visszaaludni, addig nyugtalan vagyok, amíg ki nem kel az ágyból, ő meg a szokásos "húsz percet még hadd szundizzak" után is ott feküdt mellettem, ráadásul közölte velem, hogy ha csak megbillen a gép alatt a ketrec, valószínűleg menthetetlen károk érik Lapost, amitől abban a nagyon nemvagyokképben állapotban is féltem, úgyhogy magam mellé költöztettem az ágyba a gépet. XD Még valamennyit mellettem feküdt Bene, amitől tök frászban voltam, hogy visszaalszik, aztán se kép, se hang, hogy kikelt mellőlem. Kilenckor hívott Dasco, mivel ma a Labor nevében kell valamit intéznünk, de nem tudott pontos időpontot, igazából azt sem tudom, mit mondott, csak arra emlékszem, hogy gyorsan beszélt, pörgött és bocsánatot kért, mert felébresztett. XD Tízkor csörög az ébresztőm minden nap, hogy legalább esélyen legyen emberi időben felkelni, azt kinyomtam, majd tizenkét percre rá Dasco írt egy sms-t, hogy délben találkozunk a Laborban, de majd még hív a pontos időpontért, mert nem akar feleslegesen odarángatni, én meg úgy döntöttem, biztonságosabb, ha nem alszom már vissza.
Viszont álmodtam. Anyuval voltunk repülni, méghozzá Dascoval. Valahol a Dunapart mentén, ahol sásosabb, alacsonyabb folyású a Duna és valami veszett nagy rét van mellette, ott néztük Anyuval a repülőket, miután mentünk egy kört a levegőben, aztán elmentünk valahova vécére, de nagyon sok ember gyűlt ott össze. Rossz volt a hely elrendezése, ezáltal nehéz volt közlekedni, bedugult a helyiség. Anya ment volna ki, közénk beékelődött volna egy gyerek és nagymama, de nem engedtem, aminek következtében a hat éves forma kisfiú lecsúszott egy lépcsőfokot közöttünk, mivel betolta csak azért is a nagymama, megijedt és elkezdett sírni. Én félrevontam, ő dühöngött és bömbölt, mire megemeltem, mondtam neki nyugtatóan, hogy nincsen semmi baj, ne sírjon és megöleltem. Azt tudom, hogy a nagyi totál döbbent volt, a fiú viszont megnyugodott és belém kapaszkodott. Aztán felébredtem. De nem felejtettem el azt a kis puffancs arcot a százszámnyi szeplőjével és fekete szemeivel, amint kivörösödik, durcásan vicsorog, krokodilkönnyeket hullajt. Érdekes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése