Érzem, hogy valami feszül és kavarog bennem. Tegnap eredetileg egy teljesen más témában akartam témázgatós posztot írni, az érzelmekkel kapcsolatban akartam témázni, de teljesen elterelődtem, ezért nem kanyarítottam vissza. Ma viszont úgy érzem, szétrobbanok attól, ami bennem van.
De mi van bennem?
Az érzéseimet jó ideje nehezen fogalmazom meg, még mindig nem sikerült visszacsatlakoztatnom magamra őket. Teljesen megvan Rékával, a volt pszichológusommal való beszélgetés, amiben azt mondom, muszáj volt kitennem magamból az érzéseimet, mert túl sok fájdalom, keserűség, félelem lett benne és nem tudok haladni a dolgaimmal, az életemmel, ha nem ültetem kispadra őket. Ez 3,5-4 éve volt. És természetes lett, hogy általában nem érzek semmit.
Gondolom, nem kell ragoznom, ez miért nem jó.
Most azzal kezdődött, hogy elkezdtek fájni a térdeim. Aztán a csípőm, keresztcsontom, medencém. Észrevettem nemrég, hogy felfelé húzom a vállam, feszítem a hátam. Oké, tudatosan lazítom őket, ez valamennyit segít, meg változó rendszerességgel szedek magnéziumot, porcvitamint. Tegnap már lenyúztam egy körmöm, kezd kaparni a torkom és szorongásszerű tüneteket érzek: idegesség, sírásba hajló érzelmi reakció áttörés nélkül, ziháló légzés, nem bírok elaludni, túl korán ébredek fel.
Megnéztem a Lelki eredetű betegségek lexikonában, mi lehet a hátterében a fájdalmaimnak és ott is érzelmi elfojtás az egyik lehetőség, a szorongás is akkor jön létre sokszor, amikor nem adunk utat a valódi érzéseinknek, a torokkaparás is azt jelzi, hogy valamit ki kellene végre mondani.
De mi van, ha úgy érzem, felesleges? Hogy én már elmondtam, hogy érzek, mit szeretnék, és továbbra is ugyanabba a falba ütközöm?
Ma meghallgattam Violet heti előrejelzését. Alapvetően nem hiszek a kollektív üzenetekben, az előrejelzésekben vagy helyzetelemzésekben, de elkezdtem hallgatni párat, hogy lássam, más hogy csinálja az olvasást és hogy megismerjek más kártyákat, Tarot paklikat is, mint amik nekem és Boglárnak, a tanítómnak van. Nekem nagyon tetszik, ahogy Violet a kártyákat használja, olvassa, ahogy beszél és azt figyeltem meg, hogy az üzenetek általában betalálnak nekem, úgyhogy rászoktam, hogy a hétfőieket meghallgatom. A heti üzenet a "Hagyd, hogy essen. Engedd, hogy megtörténjen. Elkerülhetetlenség, bizalom.", ami nekem alapvetően egy nagyon nehéz feladat, nem szeretem kiengedni a kezemből a kontrollt és ha megteszem, akkor vagy félelem, vagy letargia lesz úrrá rajtam. Szóval már az első kártya láttán jött, hogy na most fogok sírni... csak nem bírtam sírni. Akkor döntöttem el, hogy fogok blogolni, hátha az előrébb visz.
Ha neked is elalvási nehézséged van, nekem már van pár tippem, ami működhet:
- Szandra belső gyermek meditációja - amúgy is rettentő fontos kapcsolódni a belső gyermekünkkel
- Bob Ramóna ezen videója
- Regisztráltam a Pihe szolgáltatásra és tetszenek az eddig elérhető meditációk, a tematika, a hangzás
- Mobilra több hangkeverős app elérhető, amivel te hozhatsz létre a hangulatodnak megfelelő összhangot - zene, dorombolás, tűzpattogás, eső, dörgés, ahogy épp neked tetszik -, nekem több is le van töltve, néha jólesik hallgatni
Jó ideje érzem, hogy meditálni kellene, de valahogy nem szánom rá magam. Szerencsére egyre több vezetett meditációra találok, ami tetszik, ám még így is nehéz eljutni oda, hogy nem csak belehallgatok, elmentem, hanem előkészítem a terepet, behelyezkedem és meditálok. Pedig a meditálás egy alap dolog, ha az ember spiritualitással akar foglalkozni.
A kártya jól működik nekem, a legtöbb esetben értem, mit akar mondani és szeretem is csinálni. Akkor nehéz rászánni magam, ha olyan témával szeretnék foglalkozni, ami bántja a lelkem. Az
Emlékezek klub júliusi program zárónapján Lottinál volt lehetőségem olyannak kártyát vetni, akit ott ismertem meg és nagyon pozitív visszajelzést kaptam, szerinte tehetségem van a Tarot-hoz. Ez a visszajelzés megnyitott bennem egy kaput. Addig bizonytalan voltam, tényleg jó vagyok-e, hogy Boglár nem csak azért dicsér-e, mert tudja, hogy egy diáknak szüksége van erre. Aztán raktam kártyát Zsuzsinak is, aki ugyancsak nagyon pozitív visszajelzéseket adott, amik megerősítették alakuló önbizalmam.
Idén családállítást tanultam. Ungvári Csaba tanfolyamát végeztem el, amivel nem teljesen voltam elégedett, hiszen minden nap 1-1,5 órával korábban elengedte a csapatot, ami főleg a gyakorlásnál óriási kiesés, meg szerintem nem korrekt, hogy ha egy képzés meghirdetésében benne van x óra, akkor így lecsipegetünk belőle. Emellett túl nagy csapattal dolgozik, 20-25 emberre nem igazán lehet figyelni, nem tud kellő gyakorlatot szerezni mindenki, ráadásul Csaba nem támpontokat ad, hogyan építse fel az ember az oldómondatokat, hanem ha azt látja, hogy a diáknak nem megy, akkor átveszi a terepet. Nem mondom, hogy abból nem lehet tanulni, de nem olyan hatékony, vagy legalábbis ennyi erővel eljárhatnék máshoz családállításra segítőként, nem kell ehhez tanfolyam. A vizsgaidőpont-egyeztetéses kalamajkánk az év vicce szerintem. Húsvétra szervezte a vizsgát, előre jeleztem (a tanfolyam első napján és aztán a vizsgaidőpont előtti órán is, többször, írásban is), hogy én akkor vidéken leszek, mondta minden alkalommal, oké, akkor majd pótolhatom, aztán olyan lehetőségeket adott, amikért külön kéne fizetnem, holott a vizsgadíj benne van a tanfolyam árában. Nagy koponya a Csaba, érződik a szavain a tudás, a rutin, nagy név is itthon, de nekem az a véleményem, hogy kiégett és már nem jól akar tanítani, hanem a pénz motiválja, mert nem találta még ki, mi mást tudna, szeretne csinálni. A tanfolyamleírásban említ jegyzeteket, ami az alap oldómondatokat jelenti, ami szerintem bőven nem fedi le a jegyzetek fogalmát. Vannak videóanyagok, egy tanulója jegyzete is elérhető, de csak a havonta fizetős tagságos oldalrészeken, amikhez a tanfolyam legvégén lehet hozzáférést kapni, egyébként az áll rendelkezésre, amit az órán elmondott és a napról készült videófelvétel. Nekem ez csalódás volt. Ettől függetlenül senkit nem beszélek le, sokan dicsérik Csabát és manapság is sok tanulója kezd saját vállalkozásba, tehát valószínűleg én tettem túl magasra a lécet és nekem volt más elvárásom, mint amit kaptam.
Akit viszont nagyon ajánlok, az Szandra. Mivel elpanaszoltam neki, hogy jártam Csabával (akit ő is ajánlott nekem, hiszen ő is nála tanult), hozzájárultam ahhoz a kezdőlökéshez, hogy tanítani kezdjen. Ennek első lépcsője a best practice nevű tanfolyama, amire elsősorban olyanokat várt, akik elvégezték valakinél a családállító képzést, azonban nem mernek saját maguk állítást tartani. Végigmentünk az elméleten, korrekt jegyzetet kaptunk, aztán kezdődhetett is a gyakorlás. Szeptemberben indul az első családállító képzése, ami betelt, de már a második képzése is szerveződik, úgyhogy ha kacérkodsz a szakmával, akkor jelentkezz nála. Megvan az a tudása, tapasztalata, érzéke, amire szükség van, számomra a hozzáállása abszolút példaértékű. Csak ajánlani tudom, tényleg, de nem akarok ömlengeni.
A legutolsó best practice órán, mikor én vezettem az állítást, egész jól ment. Éreztem, hogy egy elveszített testvér jelent meg problémaként, azt is, hogy ez nem az állítást kérő gyermekének elveszített testvére, hanem az övé, jól csináltam dolgokat, viszont megakadtam az oldómondatoknál. Szandra letolt, mert lefojtom magam. Azt mondta, ne féljek a farkastól - utalva ezzel magára, hiszen az ő belső állata a fekete farkas -, ne akarjak neki megfelelni, mire elkuncogtam magam és azt válaszoltam, hogy nem félek a farkastól, bennem is él egy, de az valóban igaz, hogy a farkas hierarchikus berendezkedése miatt nehéz nem rá támaszkodni, őt emelni piedesztálra. Ahogy lezajlott köztünk ez a párbeszéd, vissza tudtam helyezkedni a saját középpontomba, ami az őrangyalomnak nem kis melóba került. Azt hiszem, megértettem a farkas részemmel, hogy attól, mert Szandra a mentorom, nem mehetek be alá, különben nem a saját lábaimon fogok menni, hanem az övén fogok tapodni és mélyen legbelül mindig arra fogok várni, hogy ő oldja meg helyettem azt a feladatot, ami az enyém. Ez persze akkor, ott, az állításkor nem volt tiszta bennem, csak éreztem, hogy megnyíltam rendesen az ég felé, erős lett a csatorna, állok a fehér fényben, és azt az érzést, amit a kártyaolvasás közben is. És jöttek az oldómondatok. Sőt, volt, amiben nem hagytam magam terelni, és amit javasoltam, arra nagy dicséretet kaptam Szandrától. Hálás vagyok neki/neked, nagyon fontos nap volt számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése