Most ezek mennek, meg a bárányfelhők

Mostanában sok időt töltök Anyával. Igyekszem is odafigyelni rá, hogy ne csak a számítógépeink előtt legyünk, együtt csináljunk dolgokat. Boltba mentünk, voltunk gyógyfürdőzni a Lukácsban megint, a főzést többnyire együtt csináljuk, egymással eszünk, beszélgetünk. Igazából szerintem egészen jó így. Marci macska kezdek rájönni, hogy tényleg idegesítő, ahogy bekéredzkedik, majd kikéredzkedik, folyton nyávog, de semmi se jó neki, de attól még szeretjük, mert kedves lelkű cicus, csak egy kicsit dilis és sérült a lelkecskéje, vagy valami olyasmit tapasztal, amit mi nem. Kusami naphosszat alszik, azt hiszem, ha kiveszem, nyugtalanítja a macskaszag, pedig úgy nyitottam, amint megérkeztünk és kicsit megnyugodott, hogy bemutattam őket egymással Marcival, jelezve, hogy a másik nem ellenség, nem likvidálandó tényező.

Elmondtam Anyunak, hogy szeretnék macskát és kutyát. Nem örült neki, egyelőre konkrétan nem mondott se igent, se nemet, vagy csak én nem értettem ki a szavaiból. Én úgy gondolom, ha lesz miből eltartani, akkor aktuálissá válik a kérdés, az meg nem ijeszt meg, hogy állattal nehezebb albérletbe költözni és egy cica vagy kutya tíz évig simán él, mert két és fél-három év várakozás után nem tudok várni. A Noé Állatotthonnál és az Expresszen is találtam annnnyira szép cicust... Meséltem Anyának, hogy ezt az évemet úgy csináltam eddig, hogy kitűztem magamnak egy célt, amit el akartam és el tudtam volna érni, s ha valami nehezemre esett, nem akartam megcsinálni, úgy motiváltam magam, hogy ha mégis megcsinálom jól, akkor jutalmaztam magam azzal, hogy a vágyaimnak hódolhattam. Ilyen volt a BJD, ugye kitűztem, hogy őszre szeretném az elsőt, Higladot. Sajnos mostanra elég kicsi a valószínűsége, hogy összejön, ami baromira bánt, hiszen január óta ez az egyik legerősebb motiváló tényező az életemben. Csalódott vagyok, mert úgy érzem, nem csak rajtam múlt és én hiába tettem meg mindent, amit tudtam, de megtanultam a leckét: csak olyanról szabad álmodozni, amihez egymagad elég vagy, mert ha te lemondasz róla, akkor nem fog fájni, hogy lemondtak az álmodról. Vágytam gyerekre, beszéltünk róla Benével, de ennek még kevesebb esélyét látom, legalább egy évet megint csúszik a projekt, amit megértek, csak bosszant és feszélyez, mert úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kifussak az időből. Nem harminc éves koromban akarok először szülni, s bár egyelőre messzebb vagyok tőle, mint közelebb, jövőre már pont annyira leszek tőle messze, mint amennyire közel, ami nagyon zavar, mert harminc éves koromra három gyereket meg szeretnék szülni, hogy láthassam őket felnőni. De hát nagyjából megint elúszott az éterbe egy vágyam ezzel... Aztán ott volt a költözés, néztünk is új lakást, mivel kicsi is kettőnknek, meg állatot is szeretnénk, de nem alakult úgy. Beszéltünk kutyáról, néztünk is kis testű, nyugodt természetű kutyust, ám nem lett abból se semmi, macskát meg a főbérlő miatt nem nézegettem, meg Bene is kitalálta, hogy ő nem szereti a macskákat, nem akar macskát. Minden, amire vágyakoztam, elsiklott mellettem és még csak nem is ez dühít a legjobban, hanem az, hogy nem csak rajtam múlt. Magamat nyugodt szívvel tudnám ostorozni, de mást nem akarok, hónapokig mondtam, hogy kezdek beletörődni, hogy az álmaim csak nekem fontosak, csak valahogy nem találtam megértésre, viszont ez talán természetes... Hiszen az én álmaim miért legyenek másnak fontosak? Viszont út csak előre van, úgyhogy megléptem a lépéseket és megtörve bár, de megyek tovább előre, mert enélkül aztán végképp sose érem el, amire vágyom.

Jelentkeztem egy csomó pedagógiai asszisztensi állásra, mert egy hónapja kipattant a fejemből, hogy az mekkora jó lenne, de egyelőre semmi visszajelzést nem kaptam, bár az is igaz, hogy a legtöbbnek augusztus végéig szól a határideje, ezért egyelőre nem adom fel a dolgot, reménykedek. Ismerős ismerőse ajánlott valami telefonos munkát, arra is lőttem egy önéletrajzot, mert bár nem szívesen csinálnék ilyesmit, ki tudja, még a végén kiderül, hogy élvezném, szval adok neki egy esélyt, legrosszabb esetben nem jön be a dolog. Oda is gondoltam jelentkezni, ahova öcsém jár, ideiglenesnek megteszi, míg nincs jobb.

Ma bemegyek a városba megnézni a tüzijátékot, ha lesz belőle valami, meg szeretném meghallgatni az Ákos koncertet, aztán Talyéknál alszom, másnap meg vagy Sasával, vagy Gergővel találkozom. Kicsit mind a kettőtől tartok, azonban a vesztesek beletörődésével megyek a vesztőhelyre, aztán meglátjuk, fejem veszik-e.

A macskuszok mellett mostanság újra BJD-ket bámulok és beleszerettem a Luts Winter Event 2009-es limitált fejébe, méghozzá lágy színekkel, vonásokkal megfestve. Annyira szép... Felkerült az Iple House Bichunja és a Migidoll Ryuja mellé a dreamlistemre, aztán ha lesz konkrét ötletem, elgondolkodom a dolgon, mivel csak azért, mert jól néz ki, nem szeretném a magaménak tudni, inkább nyáladzom akkor tovább máséra. =) Egyébként ő az új kedvenc:

A kép az Amatisztgyöngyökről származik, Aya és Island tulajdona a babával, Ionnal együtt.

A patkányom

Nagyobb események a hónapban

Aug. 1. csütörtök
A nagy készülődés után eléggé arcra estem a klubban. Nemo indított egy WoD partit, elhalászta gyakorlagilag a legtöbb szerepjátékost, Robi elvonult Bélával beszélgetni, mi Scipioval dumáltunk, végül kisült, hogy Robi MAGUS-t mesél Kristófnak, amihez nekem eszembe sem jutott csatlakozni, mert én nem szeretek Kristóffal játszani. Finoman szólva nem vagyunk egy szinten és nem ugyanazt szeretünk játszani, egyikünk sem ért ahhoz, amihez a másik. Végül, több óra várakozás és némi mérgelődés után Scipio olyan játékmódot mesélt nekünk Agyarral és Zölddel, amit addig nem. Mind mesélők voltunk, valaki elkezdett egy kalandot és ha belépett egy szereplő, azt átvehette valaki, ha akarta, vagy akár egy új karakter behozásával az egész sztorit felboríthattuk. Jó volt, több rövid kalandot meséltünk így el, négyen, jól szórakoztunk, bár mind fáradtak voltunk, én ennek eredményeképp többször is fonalat vesztettem, hogy ki ki ellen harcol, ki ellen van, mi történt pontosan a csatában. XD

Repnap
Pénteken utaztunk le Szegedre. Jött hozzánk a Dani, aztán hárman mentünk tovább. Az úton olvastam a Battle Royale-t, amit tőle kaptam. Jó könyv, nekem tetszik. Timi elspoilerezett néhány dolgot, de szerencsére ezek már kiderültek, megtörténtek, úgyhogy most már csak az ismeretlen van és izgalmasnak találom a sztorit. Szegeden sok feszültség volt most, kivonultam a lakásból is olvasni, mert előkerült a klub és a tábor témája, ami miatt Bene nagyon feszült volt. Szombaton jó korán keltünk, hogy kezdésre kiérjünk a kecskeméti reptérre, mivel nem akartunk semmiről sem lemaradni. Remek volt a program, jó volt látni a kedvenceinket. A törökök kommentátora nagyon cuki volt, hol angolul, hol magyarul beszélt, a Frecce Tricolori a nagy kedvencem, mindkét repnapon, amin kint jártam, remek műsort csináltak. Volt kint Besenyei Péter is, remek előadást rittyentett, a kommentátor is vicces volt. Az egész nap nagyon tetszett, kicsit sétálgattunk, megnéztük a kirakodókat, de horror árak voltak, az, hogy teltházas volt a nap, nem volt annyira durva, mivel hatalmas területen oszlott szét az a rengeteg ember, csak odaérkezésnél és elmenetelnél volt tumultus, de nem volt az se vészes. Jól megsültünk, kidöglöttünk a melegtől, rengeteg vizet ittunk, ám nagyon nagy élmény volt megint.

 

Mint látható, a katonák, pilóták nagyon szexi rózsaszín karszalagot kaptak, amin jót nevettem, de mindegy. Danit rávettük, hogy üljön be ebbe a gépbe, hiszen tudtuk, hogy csak udvariaskodik, amúgy nagyon vágyik rá. =D Az az öröm az arcán... Annyira cuki. =D A kalapot tőle kaptam, s bár Bene erőltette, szerencsére Dani többet hordta, mivel mi befértünk a napernyő alá Benével. XD

Adamas tábor
Szerdára megbeszéltünk bulizást. Timivel viszonylag korán találkoztunk, elmentünk Alleeba megnézni neki egy ruhát, amit sajnos később megvettek előle, mivel ketten foglalták és ő volt a második. Pedig szép volt nagyon. Na mindegy. Fagyiztunk egyet és leültünk beszélgetni. Kiderült, hogy Enikő megevett egy doboz fagylaltot, majd még ivott rá asszem valamit, amit nem kellett volna, úgyhogy eléggé rosszul lett, ő megint nem tudott jönni bulizni. XD Átjöttünk hozzánk, felkészültünk, elmentünk a WestEndbe enni, majd elmentünk Corvinus Caféba alapozni Zolival kiegészülve. =D Fejenként két koktélt ittunk, én egy Strawberry coladát és egy dinnyés koktélt választottam, Zoli utóbbit és diósat választott, Timi Greendayt talán meg kiviset. Mindenki ivott mindenkiéből, Zolinak nem ízlett a diós, azt bekortyoltam előle, amennyire tudtam, az én dinnyésemet meg Timi pusztította el, mert már nem maradt kapacitás a gyomromban rá. XD Ezután átsétáltunk a Morri 2-be, ahol a felhozatal rémes volt, tinik voltak, akik épp csak nem szexeltek a tánctéren, ami eléggé nem jött be. Volt valami nagymenő csávó, aki mikor harmadjára meglökött, nagyon felbőszített, felé fordultam támadó állást felvéve, ökölbe szorított kezekkel, harcra készen és valami olyasmit közölhettem volna, hogy húzzon el a közelemből, persze nem ennyire szofisztikáltan. XD Kicsit agresszív kismalac módjára reagáltam, mindjárt lett is helyünk táncolni, noha Timinek úgy kellett visszafognia, ne verjek be egyet a srácnak. XD Még én is meglepődtem magamon, de legalább tanult belőle a magát menőnek gondoló csávó, mert elkerült minket. XD

Mivel Zolinak állásinterjúja volt másnap, Timi meg lejelentette magát éjfélre, ezért 11-kor leléptünk. Pont, mikor a zene, a hangulat és a társaság is jó lett. Eléggé csalódott voltam, mivel odaverődött hozzánk két fiatal fiú, akik tiszta cukik voltak, ők táncolni és szórakozni jöttek, nem felszedni valakit, jól el lehetett velük hülyéskedni és olyan formációkat nyomott az egyik, hogy én kész voltam tőle, jókat nevettünk. Ezt tetézte, hogy kitalálták, engem el kell kísérni haza, azt se tudják, hol vannak, hova kell menni, mit akarnak, amitől berágtam és majdnem otthagytam mindkettejüket a fenébe. Zoli végül elkísért, én meg itthon beborultam Csigusz nyakába, aki vigyorogva állapította meg, hogy be vagyok csípve. XD Pedig nem is volt vészes, a séták és a veszekedés sokat javított a helyzeten. Na mindegy. Hárman aludtunk nálunk, másnap reggel keltünk, összepakoltunk, s mind lementünk a táborba.

Bene eredetileg reggel akart menni, de meggyőztem, hogy nincs ránk szükség és csak elégnénk a napon, így sikerült hat tájt lejutni. Felverték a sátrat, én a főző csapathoz csapódtam, szval egész jól eltelt a nap. Beszélgettünk, ittunk, hülyéskedtünk. Másnap jöttek a táborlakók, akiket katonáink vártak a kapuban, majd Janka és Zöld átkutatták őket. A dolog jelképes volt, senki sem lett átforgatva, inkább hangulati elem volt az egész a regisztrációhoz. Nem igazán tudom, mi történt a táborban, mivel én maradtam a főzőrészlegen, Nemoval és Timivel spagettit csináltunk, ami elég vicces volt, mivel súlyos eszközhiány lépett fel és két kiló tésztát meg kellett főzni, aztán megcsinálni a spagetti alapot. XD De megoldottuk! =D Ráadásul alighogy befejeztük ezt, állhattunk neki főzni a lencsét. XD Itt már ment a viccelődés, de másnap, mikor babgulyás volt az ebéd vagy a vacsi, már fingótábornak neveztük többen is a miénket. XD

Az előadások jók voltak, a vihar elkerült minket, szombaton azonban a hatalmas széllökések elfújták az előadósátrainkat, úgyhogy néhány program elmaradt. Ettől függetlenül mindenki jól érezte magát, ahogy láttuk, gyilkosoztunk, ment a szerepjáték, összeültünk beszélgetni, jött Bálint, úgyhogy hamar kialakult egy számítógépes telephely is... =D Este nagy buli volt, táncoltunk, hülyéskedtünk, ittunk. Másnap tovább alhatott a banda, nem ráztuk ki nyolckor az ágyból őket, de ugyanúgy meg lett tartva a thai chi, mint előző nap, volt reggeli, aztán szép lassan elkezdtek elfogyni az emberek. Egy nagyobb csoporttal jöttünk mi haza kettő körül, ami feeling volt.

Itthon csak ledobtuk a cuccunkat, aztán én vettem egy tejföl fürdőt, hogy a leégett, kiszáradt, allergiás bőröm kicsit megnyugodjon, majd lezuhanyoztam. Kábé szétröhögtem magam a dolgon, mivel amikor hajat mostam, akkor jöttem rá, hogy majdnem hideg vízzel vagyok csak képes fürdeni, ha pedig a fejemnek jó a hőmérséklet, meg akar gyulladni a bőröm. XD Azóta is szenvedek az allergiámmal, de bízom benne, hogy elmúlik.

Inkább a tájat fotóztam, de a tábor fb profilján sok jó kép található. =)

Nem látszik túl jól, de lett színem. =D Nos... ennyit a hónap első feléről. Bocsánat, hogy ömlesztve megint, így alakult.

Adamas tábor

Repnap

Indulás előtt

Július utolsó napjai...

A péntek meglehetősen nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Az egyik srác lement Balcsira, a másik elméletben már egy órája vártuk, mikor végre elérhetővé vált és szólt, hogy sorry, hivatalos ügyeket intéz, ő nem ér rá, a többiek előre látható volt, hogy nem jönnek, ezért Timivel kettesben találkoztunk. Eléggé csalódottak voltunk, hogy elmarad a buli, amire már annyira készültünk, de egy-egy színes szóda mellett jól elbeszélgettünk a WestEnd tetején.

Szombaton megvolt a Sakura fotózása, megint felöltöttem az egészet és kimentünk a Margitsziget japán kertjébe, ahol baromi jó képeket lőttünk. Benével alig várjuk, hogy megkapjuk a képeket, s elküldhessük a Bushido gyártójának. ^^ A fotózás jó hangulatban telt, mind meg voltunk elégedve, beszélgettünk, hülyéskedtünk és megint akadtak emberek, akik bemutatkoztak, de rendesen. Nem tudom megérteni, miért kell valakitől két méterre hangosan kibeszélni őt, majdnem oda is szóltam, hogy ha már a hátam mögött beszélgetnek és nem megkérdeznek, legalább úgy csinálják, hogy én ne halljam, de kettyós volt mindkét néni, úgyhogy nem láttam értelmét helyre tenni, amijük nem volt. Kaptam egy olyan beszólást is, hogy "úgy nézett ki, mint egy nő", mire értetlenül felnéztem a motoros Zolira, mert nem értettem, ezt mire fel. Ha nőimitátor lettem volna, annyi ruhában ordított volna, hogy nem nő vagyok, ráadásul azon túl, hogy kicsit szélesebbek a vállaim, egész nőformám van. Na mindegy, egyes emberek meg akarták csillogtatni a kulturáltságuk hiányát...

Tegnap Anyával találkoztunk, az is remek volt. Benével hárman megálltunk egy bolt előtt és nekiállt beszélni a kirakatban látott termékekről, satöbbi, miközben ott álltunk amellett, ahova Anyával akartunk menni, úgyhogy szegény Benét megkértem némi kiselőadás-hallgatás után, hogy menjen a klubba, mi meg megyünk a boltba. Szerintem jól elszórakoztunk, vicces volt azt tapasztalni, mennyi mindent tudok ezekről a dolgokról, főleg, hogy Anyát is megleptem vele. XD Utólag elröhögtem magam, hogy te jó ég, mit gondolhat rólam. XD Nem komolyan, csak önmagammal is szoktam évődni. Boltolás után sétálni kezdtünk. Jó lett volna, ha nyitva van egy DM vagy Rossmann, de persze nem volt. Fagyiztunk, végül villamosra szálltunk és hazamentünk. ^^

Elolvastam a második kötetét a Fiúk melegítőben című könyvnek. A végén már egy kicsit szenvedtem, mert én szörnyen csalódtam a külföldre menekült karakterben. Nagyon kedveltem és nagyon jó párja volt a másik karakternek, bár újszerűséget nem nyújtott a párosuk, mégis ahogy a kölyök elintézte a dolgokat... A lányok és a két D párosa jó volt, tetszett, a fő konfliktusaik rendben voltak, az új páros adta magát, szépen jöttek össze, az időből kicsúszó tanárnéni sztorija és karaktere most kezdett megtetszeni, végre kikel a posványából, szóval kíváncsivá tett, vannak még karakterek és történetszálak függőben, ezért hamarosan belevetem magam a harmadik kötetbe is, csak ki kell hevernem a második végét. Túlságosan nyíltan és nagy mennyiségben volt benne számomra az ezoretikus duma. Nem volt erőltetett, esetleg csak néhol, mégis többször akadt rész, ahol legszívesebben átugrottam volna. A legjobban persze az örülünk neked, hogy hazajöttél, nem baj, hogy egy gyáva kis szemét módjára viselkedtél és most azért örülnél, ha örülnénk az örömödnek és a jelenlétednek dolog nem jött be a végén. XD

Szombaton találtam egy képet, ami nagyon megtetszett. Kiderült, hogy egy filmből van, ráadásul az egyik új kedvenc színészem filmje. Meglepődtem, de Alex egy évvel fiatalabb nálam... A film a Csúf szerelem címet viseli, a története nem igazán egyedi, a karakterek nem olyan mélységesek, ilyen könnyed délutáni szirupnak kategorizálnám a filmet a Szépség és a szörnyeteg átdolgozott verziójaként. Spoilerezni kábé nincs mit, az elején tudjuk a sztorit, ha elolvastuk például azt a pár sort, amit a Port.hu mellékel hozzá. Annyi, hogy a film első órája a felvezetés, megismerjük a srácot, aki egy ellenszenves görény, meg a lányt, aki kedves, félénk, majd fordul a kocka, a lányból egy hisztis liba lesz, a srácról meg kiderül, hogy érzékeny lelkű. Ami mégis megfogott a filmben, az a szép szörnyeteg. Alig vártam, hogy újra közelről mutassák az arcát, a hátát, a testét, a fejét, egyszerűen odáig voltam, meg vissza. Kicsit groteszk lehet, de én borzasztóan sajnáltam, hogy visszaváltozott, bár tudom, hogy ez egy olyan fajta film, aminek a végét szinte kötelezően el kell vinni a mézes romantikus idillig, a tipikus happy endhez.

Megnéztük a Riddick 1-2-t is. Emlékszem, a 2. nekem korábban nagyon tetszett, de két év távlatából már nem volt annyira érdekes, viszont van 3. része, amire rá fogom ugrasztani Benét. ^^

Rég postoltam ilyet

Buli, con, gyógyfürdőzés

Annyi élményem van... Ilyen szempontból remekül alakult ez a nyár, sok minden történt velem és még nincsen vége. =) Múlt csütörtökön bulizni mentünk Timivel és Zolival. Úgy volt, hogy Enikő is jön, de közbejött neki valami, ezért ő kimaradt. Frenetikus nap volt, Timi átjött hozzám, itt öltözött át, sminkeltünk, majd elmentünk kajálni a kedvenc helyünkre, igen, a Csirkefogóba. =D Ott találkoztunk Zolival, majd átsétáltunk a Morrisons 2-be. Még sosem voltam azon a helyen, úgyhogy nekem minden új volt, körbejártuk, Timi leadta a ruhatárban a táskáját, utána lementünk egy-egy koktélért. Méregerős volt minden, amit kaptunk, úgyhogy két koktéltól kis híján fejre álltunk, majd a gong után bevetettük magunkat a táncolásba. Kistiniként buliztam ilyen jelleggel együtt emberekkel, barátokkal, de amiért akkoriban kinevettek, azért manapság kerülgettek. Persze egy kivétellel senki sem mert hozzám lépni, mi meg jól szórakoztunk a többi emberen, mivel én speciel nem értem meg, minek kell nyomulni, hiszen ha egy lány azért megy bulizni, hogy a végét szexszel koronázza meg, akkor arról tutira tudni fog az a srác, akit kiszemelt magának. Na mindegy, én szétröhögtem magam utólag azon, amit leműveltem, mivel ugye volt egy kivétel, aki megpróbálkozott nálam. Csak azt éreztem, hogy hozzáér a csípőmhöz, erre reflexből előre húztam az övtáskám, majd másik oldalt hátranéztem. A vállamig ért köbö a fickó, a gyér, villódzó fényben is látszott, hogy majdnem kétszeres korú lehet, mint én, és amikor rám mosolygott, megláttam, hogy hiányzik egy foga is, úgyhogy vadul elkezdtem rázni a fejem, hogy na nem, húzz innen! X"D Nem sokkal ezután kiszakadtunk a tömegből és dőltem a röhögéstől. Elmentünk inni pár kortyot, megigazítani az elfolyt sminket, elintézni folyóügyeinket, ott egy lány szemelt ki magának. Hoppon maradt ő is, Timi kezét megfogva jeleztem neki, hogy sorry, de nem keresek senkit, aztán kiültünk hárman az udvarra és elkezdtük kibeszélni az elmúlt másfél óra élményeit. Gurultunk a röhögéstől, de komolyan. Még visszamentünk tombolni, majd átsétáltunk az AnKertbe. A hely egész jó volt, de a zene nem tetszett. Ettől függetlenül legalább fél órát elökörködtünk és táncoltunk. Jól éreztük magunkat. ^^ Utána Zoli kikísért minket a megfelelő buszmegállóba, majd elzötyögtünk Timiékhez, fürdés, sminklemosás, végül bedőltünk az ágyba és azt gondoltuk, már aludni is fogunk, ehhez képest négyig beszélgettünk. XD

Pénteken hazajöttem, intéztük a cp-s dolgokat, igazából nem sokra emlékszem a napból, csak arra, hogy másnap hatkor keltünk nem valami sok alvás után. XD Első eszembe jutott mondat: Úristen, ölni tudnék még fél óráért...! Persze helyette felkeltem és öltözködni, parókát rakni, sminkelni kezdtem, amit aztán a műhelyben fejeztem be. Dasco vitt át minket kocsival, de a biztonsági őr akkora paraszt volt, hogy ekét kellett volna adni a kezébe, ahogy közölte, hogy ha nincs karszalagunk, nem mehetünk be, az meg persze nem volt, honnan is lett volna. Na mindegy, kisebb fennakadás és mérgelődés után megérkezett Rajmond is, akiről megállapítottuk, hogy nem a vezetés skillre rakta a talent pontjait. Elszórakoztuk azt a pár percet, míg kifutott Zöld a karszalagokkal, utána elkezdődött a hepaj. Rajtam még el kellett intézni néhány dolgot, többek közt rám ragasztani a kígyókat, meg ilyen apróságok, végül az Alkimista Labor pultjánál gyűltünk lényegében össze. Jött Enikő, átvettem tőle a tortát, megbeszéltük a menettervet, némi macera után megkapták Timivel a jegyeiket, végül magammal csaltam őket az öltözőmbe, hogy megköszöntsük Timit. Szerintem viccesre sikerült úgy az egész, a málnadíszes túrótorta isteni volt, két szeletet is betoltam, meg a kettő közt néhány melegszendvicset, mert rég ettem utoljára. A maradékot szétosztottuk, aminek a srácok nagyon örültek. Sokan voltunk, végre láttam Milánkát és bemutathattam Timinek is. Imádom azt a kölyköt! =D Rengeteget sétáltunk, fotózkodtam, megnéztük a cosplayeseket, beszélgettem egy csomó ismerőssel, ujjongtam a táncos amv-k és a para para alatt, de beállni egyikbe sem akartam, mert utólag rájöttem, hogy egy bugyiban nem égetem magam. XD Mindenesetre megint lehetett volna egy komplett tanulmányt csinálni a színpadon ugráló fiatalságról, meg mindent megbeszéltünk a para parával kapcsolatban. XD A Cont kicsit viharosan zártuk, Benével összevesztünk.

Timihez mentünk, hiszen elég rég megbeszéltük, hogy születésnapja alkalmából ott töltöm az estét. Megérkeztünk, én befeküdtem egy kád vízbe, ő nekiállt előkészíteni a vacsit. Beszélgettünk, segített lemosni a hátamról a pikkelyeket, amik eltűntével elkezdett nevetni, ugyanis rácsos maradt a bőröm. Megpirultam és ahol a festék fedett, ott fehér maradtam. XD Egész kis ellátást kaptam Timitől, lefújta a bőrömet Pantenollal, meg a ragasztások helyére hámosítót kaptam, mivel lejött egy pár réteg a bőrömből, akadt, ahova beleégett a pillanatragasztó. XD Ettől függetlenül nagyon élveztem a napot, este meg nagyokat röhögtünk a kialakult helyzeten. Muszáj derűvel felfogni, különben a sírba tesz néhány dolog. Isteni vacsorát csinált, azalatt beszélgettünk, majd kaja után ő is megfürdött, lefeküdtünk aludni, de még órákig dumáltunk, egészen negyed négyig, amikor is győzött a fáradtság felettünk. Sokáig aludtunk, majdnem dél volt, úgyhogy a vacsi maradékát ettük meg, aztán fagylaltoztunk. Jól éreztem magam.

Itthon totál punnyadt voltam, lehet, hogy nap közben el is aludtam, nem emlékszem rá, igazából ha nem volt konkrét történés, kiment minden a fejemből a fáradtság miatt. Éjszaka beszélgettünk Benével, annak is három után lett vége, szóval nem voltam épp fitt, mikor Anyával találkoztam a Nyugati előtt. XD Meghívott egy gyrosra, s míg tömtem a fejem, sétáltunk. Nem voltam épp a helyzet magaslatán megint a közlekedés szempontjából, fel kellett hívnom Krisztát, hogy hol is van a fürdő, ami miatt jól kiröhögött. XD Meg is értem, de nem tehetek róla, hogy közlekedési és tájolási analfabéta vagyok. Remélem, Anya azért annyira nem volt rám mérges, mivel utána átmentünk a Margit hídon, s elsétáltunk a fürdő épületéig. Utána már olajozottan működött minden, a benti mászkálás jobban ment, Anya meg sokat kuncogott rajta, hogy olyan az épület, mint egy ementáli sajt. =D Kicsit tényleg olyan, de poénos szerintem és mindenhonnan mindenhova el lehet így jutni legalább. Nagyjából azt a menettervet követtük, amit Krisztával is csináltunk, a délelőttöt az élménymedencében töltöttük, masszíroztattuk magunkat a buborékokkal, beszélgettünk, úsztunk egy keveset, aztán mivel Anya nagyon szeretett volna szaunázni, úgy vettünk belépőt, hogy majd mehessünk. Kettőkor kezdődött egy szaunaszeánsz, ezért előre odamentünk. Na az egy nagyon mókás eset volt, ugyanis odaértünk a beléptetőhöz és egy középkorú fickó meztelen hátsója fogadott minket. XD Elfordultunk és nevettünk, de az emberünk nem mutatkozott szégyenlősnek, kiderült, hogy ő lesz az aromaszauna kalauza, amúgy nagyon jófej fickó. Becsekkoltunk, aztán közölte velünk, hogy le kéne vetkőznünk és adott egy fehér lepedőt, amibe be kellett csavarnunk magunkat. Hát nem egészen erre számítottunk, de elvonultunk és megtettük, méghozzá azt is kábé végigröhögve. Egy fiúval hárman ültünk be végül a szaunakabinba, remek hangulat és élmény volt. A vezető lökte ránk a meleget, finom levendulás illatot csinált, engedett be azért friss levegőt is, közben végig nyomta a szöveget. Kaptunk egy joghurtos, szőlőkivonattal megspékelt kenegetőt, amit a bőrünkbe kellett masszírozni. Na azzal én puhára lettem főzve, a joghurtos cuccok a gyengéim, de úgy mindenben, fagyiban, krémben, tusfürdőben, süteményben, ... *,* Remek volt a szaunázás, még sokáig beszélgettünk a pasival is, meglátogattuk a jégkunyhót, ami feelinges volt, nem is volt annyira durva, mint elképzeltem, bár egy percnél biztos nem töltöttem bent több időt. Utána a gőzkabinban is ültünk egy darabig Anyával, végül meglógattuk a lábunkat a jeges merülőben. Azzal sem volt gond, hogy mennyit pihentünk, jó másfél órát eltöltöttünk a gyógyfürdő ezen részlegén. Végig remekül szórakoztunk, jól éreztük magunkat, felfrissültünk, megszépültünk, méregtelenítettünk, amit kell. =D

Ezután visszarángattuk magunkra a fürdőruhánk és elmentünk enni. Sült combot ettünk, Anya petrezselymes krumplival, én rizzsel. Szép volt a tálalás, ízletes volt a kaja. Végül tányért cseréltünk, Anyu evett egy kis borsót még, mivel én azért annyira nem rajongom, én bekapkodtam az ő maradék krumpliját. Sziesztának ott ücsörögtünk egy-egy sör mellett és beszélgettünk. Végre ihattam feketeribizlis sört... ^^ Csak ezek után vetettük bele magunkat a termál vizekbe, miután még egyszer megpezsegtettük a testünket az élménymedencében. Hosszasan beszélgettünk, majd összeszedtük magunkat és elhagytuk a fürdőt. Én bátran ajánlom a Lukács gyógyfürdőt, az alkalmazottak segítőkészek, a hely kulturált, tiszta, fiatalok és idősebbek is remekül érezhetik magukat, szerintem nem drága, jó áron étkezhettünk is, még meg is lepődtünk rajta, nekünk minden igénynek megfelelt Anyuval és Krisztával is.

A napot süteményezéssel zártuk, aztán Anya velem jött a trolin. Itthon kifeküdtem a fáradtságtól és még most sem igazán találtam magamra. XD

Élménybeszámolók

Jó ég, rengeteg mindenről akartam blogolni, de valahogy semmikor sem volt hozzá kedvem. ^^;;

A BJD meet Szegeden nagyon jó volt, remekül éreztem magam, végre életnagyságban láthattam a kedvenceimet. Mókás volt azzal szembesülni, hogy Aijit mennyire nagynak képzeltem el a valósághoz képest és hozzá képest Isaot mennyire kicsinek, végre megszeretgethettem Harut is, no meg nem utolsó sorban a nevekhez arcok kapcsolódtak. Mármint... Na mindegy. XD Erősödött bennem a vágy, hogy nagy méretű babám legyen, elgondolkodtam néhány témán, ami felmerült aznap, s végül Kumikoval maradtunk egy darabig beszélgetni. Jólelkű lány, a buszmegállóban vártuk meg vele, míg az ég ránk ott egy adag esőt, végül elbúcsúztunk tőle és mentünk haza Benével, mert fájt a háta. Másnap összefutottunk vele a városban, várt egy barátnőjére, s míg meg nem érkezett, csevegtünk, utána négyen kétfelé mentünk. =) Most nem gondoltam meg magam, vettem sárgadinnyét és rájöttem, be bírok burkolni egy teljeset együltő helyemben. XD Nagyon vicces volt, pláne, hogy rajtam kívül csak Feri bácsi szereti, ő meg két szelettel beérte. Amint még nagyon jót nevettem magammal kapcsolatban, az a méterárú boltban történt. Elméláztam, de annyira, hogy azt sem tudom, min gondolkodtam vagy hogy jutott el a tudatomig, hogy a kezemben tartott könyv kicsúszik a mancsomból, de a levegőben elkaptam. Az eladó lány olyat nézett, én meg nevettem és inkább megkértem Benét, hogy tegye be a szatyorba a könyvemet, mielőtt ön- és közveszélyessé válnék vele. XD

Szuper volt szegedelni, megnyugodtam teljesen ott. Sokat sétáltunk és beszélgettünk Benével, én elolvastam újra a Pirszinget a kígyónak című könyvet, amit mint rájöttem, két éve vettem Szegeden és ott is olvastam el először. A főhős nem valami szimpatikus, a világ, ami körülötte van, annyira sivár, komor és eszement, hogy az szinte már hihetetlen, Ama egy színfolt, Shiba pedig lenyűgöző a maga brutalitásával. Nem szeretem a magyarra átírást, szerintem a japán nyelv sokkal egyértelműbben olvasható, mint mondjuk az angol, ezért a nevek átírása bagatellé teszi a sztorikat (vegyük csak példának az Angyalok menedékét, melyben Sarah Szara lett... amint ezt megláttam, letettem). Nos... Shiba megihletett hajdanán, így született meg Tatsuki, akit imádunk. ^^ Annyira jó visszaolvasni a kezdeti Tatsukit... Ahogy teszem fel a blogra a sztorit, mindig alig várok egy-egy részt. Hihetetlen, hogy lassan két éves a Kettőből egy és az is, hogy mennyire sokat megírtunk a csajokkal.

Olvastam még a Fiúk melegítőbent is, utolsó este hazafele sétálgatva el is meséltem Benének. Mondta, hogy ő nem olvasná el, de így, hogy elmesélem, jó. Amin jókat vigyorogtam, hogy szegény nagyi azt hiheti, útban van a dédunoka, mivel Bene kishúgával hárman csomó ideig azt beszélgettük, kinek milyen név tetszik, amit a gyerekének is adna akár. XD Megismertük a húga fiúját is, aki tök jófej, úgy indított nálam, hogy remélte, hogy valami ilyesmibe jövök, merthogy a barátnője sokat mesélt neki rólunk Benével, s persze kérte, hogy mutassunk képeket, milyen ruháim vannak. =)

Végre kaptam olyan szemüveget így két év után, amiben nem nézek ki totál idiótaként, láttam olyan tasikat, amiket szívesen a magaménak tudnék és ezzel egyidőben rájöttem, hogy a Kukumalut akár a kedvenc márkáim közé vehetném, mert nagyon sok táskája van, ami nálam KELL! kategóriás. =D Na majd utánajárok a termékeinek. ^^ Cipőt nem láttam, ami tetszene, mostanában egy csomó annyira otromba...

A filmes buli nagyon tuti volt, út közben találkoztunk Kishivel és Aidával, hogy együtt érkezzünk IchiGohoz. Új konyhát csinálnak épp ott, de nem zavart minket, beköltöztünk a szobába és megnézzük két nagy kedvencemet, a Vörös sárkányt és a Bárányok hallgatnakot. Megbeszéltük, hogy legközelebb a Hannibal és a Hannibal ébredése lesz műsoron, mert a csajok teljesen odavoltak, főleg a Vörös sárkányért, Edward Nortonért és Ralph Finnesért. ^^ Van mire büszkének lenniük a színészeknek, ez tény... =D Később befutott Démon is, jókat nevettünk, én nagyon bírom a humorát, s mivel sikerült valahogy kitörölniük IchiGo telefonjáról Gergő képét, befotózta Démont, ezért azon röhögtünk, mit fog szólni Gergő, ha meglátja, meg IchiGo és Démon azon az állásponton voltak, hogy ez az új háttérkép emlékeztetni fogja IchiGot, hogy minél előbb új fotót készítsen a Gergőről. =D Ez is egy megoldás. =D

Szerdán jól elbújtam, csak este merészkedtem ki itthonról, addig telefonon, sms-ben, fb-n, mailen kaptam a köszöntéseket. Este a fiúk kuglóf-csillagszóró kombóval rukkoltak elő. =D Másnap lemondtam a találkozót Sasával, mivel megbeszéltük Agyarral, hogy szerepjátékot tart, én pedig nagyon szeretem, mikor ő KM-kedik, azonban Shadowrunt mesélt, méghozzá egy hajó megkeresését, elfoglalását és elszállítását, amit kicsit sem élveztem. Egy főleg természeti képességekkel bíró utcai mágust hoztam, volt egy idióta füves sámán még a partiban, egy titkosügynök és két rugó. A négy fiú nagyon élvezte a mesét, én meg majdnem sírva fakadtam, úgy kullogtam haza, aztán beszéltem Imivel és Barbival fb-n. Túltettem magam az egészen, mondtam is Agyarnak, mikor bocsánatot kért, hogy semmi baj, fontosabb, hogy a srácok jól érezzék magukat, de azért bántott, hogy lemondtam egy várt programot emiatt. Egyébként meg Agyar kinyírta a karimat, közölte, hogy hát akkor most a többiek azt látták, hogy becsuktad a szemeid, majd a füledből és az orrodból elkezdett dőlni a vér, összeestél és meghaltál, velem meg közölte, hogy az asztrális síkon harcoltam és meghaltam. XD Másnap pótoltuk a lemondott programot, elmentünk Sasával megnézni a margitszigeti szökőkutat. Nagyon ajánlom, egyszerűen fantasztikus! Kilenctől egy fél órás fényes-zenés program megy minden nap, amit legalább egyszer érdemes látni. =)

Másnap jött Dani, akit már nagyon vártunk. Vett botsáskákat, hozott nekünk csokit és nekem gumicukrot, meg Bene kapott egy dínót, én meg egy nagyon cuki fülbevalót, amit csak azért vettem le, mert aludni nem lehet benne, ilyen lifegős. A korábbi képeimen látszik, halványsárga pillangós és totál szerelmes vagyok belé. =D Üdvözölte Dani az állatkákat is, voltunk császkálni a városban, este pedig kivittük a szökőkúthoz. Szegény srácot éjszaka megrugdostam és még rá is feküdtem alvás közben, Bene meg befogta a száját, hogy ne horkoljon, vasárnap reggel ezen dőltünk a röhögéstől. Meg találkoztunk Dani barátosnéjával és annak barátjával, együtt töltöttük a nap nagy részét, beszélgettünk, sétáltunk, szóval jó volt.