Csütörtökön megkérdeztem a főnököt, hogy bevihetem-e másnap a fülhallgatómat, mert már nem bírom a gyűrődést. Csupán annyit mondott, hogy azt az egy napot bírjam még ki, utána valszeg bíróhoz kerülök. Nem, azt majd csak jövő hét után, én meg már nem tudom, várom-e. Izgulok. X) Mindig jön a bíróm és heccel, én meg az első héten olyan vagyok, mint egy ijedt kisállat az új terráriumban. XD Vicces lesz. Szerencsére élvezi, hogy dinka vagyok. Bene viszont közölte kedden asszem, hogy szerdán nem megy dolgozni, mert szünete lesz, sőt, jövő héten is két nap, meg utána való héten is két nap, erre megkérdeztem, hogy nem vesznek-e fel embert oda. Azt mondta, nem tud semmit, de beadhatom az önéletrajzom. Hát... erősen elgondolkodtam... Nem csak az ilyen szünetek miatt, bár az iskola azért elég durva dolog, hanem amiatt a plusz húszezer forint miatt is, amivel többet keresnék. Egyelőre felújítom - vagy legalább próbálom Oo - az önéletrajzomat, aztán várok két-három hetet a bíróm mellett, hogy milyen, utána döntök, hogy pályázok-e egy új helyet Bene sulijában, vagy nem. Nem akarok bíróságon megöregedni, ahhoz nem becsülik meg az embert, kevés a fizu és ambíciónak annyit tudnék felsorolni, hogy minden harmadik évben emelkedik - talán, ha nem fagyasztják vagy már fagyasztották is be a béreket - két-három ezer forinttal a fizetésem - ha szerencsém van és a korrekció, vagy mi a túró miatt még csökken is ennyivel -, meg mindig egy nappal több szabadnapom lesz. Nem ez az életcélom. Amíg nem tudom, mit akarok, vagy valami, addig ellébecolgathatok írnokként, de ahhoz az életszínvonalhoz ez kevés, amire vágyom. A Lauder, ahogy Benét elnézem, lehetőségeket, némi időt, némi pluszt és kapcsolatokat biztosít... Talán. De inkább az átlépés számomra egyfajta bátorságpróbaként él egyelőre és mivel még nem tudom, milyen az új bíróm mellett, csak pedzegetem a gondolatot.
Ugyanígy van egy másik. Kszasza, régi barátom nemrég felbukkant újra az életemben. Két évre eltűnt a suli miatt, aztán egyszer csak rám írt gmail cseten és minden úgy folytatódott, mintha csak két nap telt volna el. Annyi volt a különbség, hogy el kellett mesélni, mi történt ez alatt az idő alatt. Akkor még főiskolára járt és koleszos volt, én még a könyvelést igyekeztem rendesen megtanulni és Bián laktam. Sok változás volt tehát, de a barátságunkon nem fogott az idő. Talán éretté tette, olyan erőssé, hogy két év eltűnést kibírjon. És ennek nagyon örülök. Felpedzített előttem egy lehetőséget, ami hozzásegítene, hogy az írásaimból pénz folyhasson be. Beszéltem róla Benével, nincs ellene kifogása, Kszasza pedig mondta, hogy rengeteg munka és felelősség jár ezzel, szóval nagyon meg kell gondolnunk. Ha mi meggondoltuk és valóban lesz belőle valami, majd szólok pár író barátomnak, hogy van egy ilyen lehetőség, akar-e vele élni. =) Nem lenne rossz és valóban ideje volna nekem is komoly energiákat beleölnöm az álmomba. Voltaképp visszaijedtem és elvoltam, de egy ideje keresem azt az ötletet, ami elindít. Kábé csak múzsák kellenének, az időt tudjuk, hogy rá bírom és merem fordítani az írásra - tekintve, hogy szinte minden nap épp csak beesem a munkahelyemre, ott is írok... XD Szerencsére a főnök jól áll hozzá. =)
Pannit műtik nyolcadikán, de már a jövő héten be kell feküdnie a kórházba. Elszakadt a térdében valami és február óta most derült ki. Igen, no comment kategória. Szegény érzékelte, hogy csütörtökön mindenki feszült, hozzám nem is lehetett hozzám szólni. Ahhoz képest délután, mikor már kicsit jobb volt a kedvem, felmutatta a vérző ujját. Sikerült beszakítania, én meg odanéztem és még jó, hogy ültem... Hányinger, szédülés, látáshomályosulás... Nem, nem annyira jó mulatság, a srácok is visszavesznek a vérengzésből, ha látják, hogy sápadok és keresek egy ülőhelyet, vagy valami kapaszkodót. XD Nem baj, Pannikának megköszöntem az élményt, aztán az ő vérét szívta a főnök is, amiért kiakasztott. Volt min röhögni. =) Pénteken úgy tűnt, a skorpió lánnyal is jobb lett a viszonyom, amit nem nagyon tudok, hogy minek köszönhetek. Talán több alkalom nyílt figyelmesnek lenni vele és mivel általában előzékeny vagyok, végre valamire felfigyelt és kezd rájönni, hogy mi a helyzet. Nem mintha nekem ez nagyon fontos lenne, de azért jó érzés volt, mikor játékos cívódásban mellém állt. =) Másik kolleginával együtt mentünk haza tegnap, kicsit beszélgettünk. Néha tele van velem szerintem a többieknek a hócipője, mert ignorálom a zajt, a környezetem és csak írok, meg nem szólok bele túl sok mindenbe, ami meg nem tetszik általában az embereknek, hogy nem vagyok csevegős, nem vagyok mindenhol ott. Nem, nekem az a munkahelyem és nem kötődöm az ottani emberekhez. Nem nagyon megy és igaza volt a srácnak, aki bejött múltkor, mint volt kolléga: ez nem a második otthona az embernek. =) Volt még össznépi gyrosozás, amiért hálás voltam főnöknőmnek, mivel nálam úgy 50 forint volt, ő meg meghívott. Utána még kávéztunk is szinte mindannyiran. ^^
Ettől függetlenül hazajöttem és eldőltem két órát aludni, mint a zsák. ^^ Hívott aztán este a Dani, Bene csinált tésztalevest. A hétvégére nagyon sok minden sűrűsödött össze. Timi az egyetemre ment, valami nyílt nap volt náluk és hívott, de úgy éreztem, nem vagyok kész emberek közt lenni még, fáradt is voltam és bár mondta, hogy kaját tud szerezni, nem mertem rábízni magam. Valószínűleg jó lehetőségeket hagytam ki, hiszen megint bennem van egy ideje, hogy tovább kéne tanulni, meg jó neki is, Niconak is, nekem is, ha összefutunk és dumálgatunk, de valahogy a csütörtök-péntek nálam nagyon neccesen alakult. Csütörtökön lementem a helyre és az egész sötétségbe borult, mivel kikapcsolták az áramot odalenn. Tulok tajtékzott és kiborult, Hackli meg a maga ügyes semleges módján tartotta benne a lelket. Én csak nyeltem Tulokból az érzelmeket és kedvem lett volna sírni, meg nem is nagyon tudtam megítélni, hogy mennyire jogosan haragszik a Gergőre, mi történt objektív valójában, ezért nem akartam maradni. Rémes élmény volt, hogy dolgoztunk két-két és fél hónapot a műhellyel, s egyszer csak hopp, akár az egész kárba veszhet, mivel pár nap alatt visszavizesedhet az egész annyira, hogy odalegyen a fal, átázzanak a bútorok és a levitt cuccok, kártyák, könyvek... Nagyon sok energiánk, időnk és magunkhoz képest pénzünk is benne van, s bár számoltunk vele, hogy egy ilyesmit beindítani marha nehéz, attól még ez így nálam rendesen odavert.
Szombatra csak ilyen programok voltak: találka a műhelyben a barátokkal; kirándulós lolimeet; szüret; tesómnak ma van a huszadik születésnapja... Végül mindent félretoltam, mivel a hó végén beleöltünk egy befektetésbe annyi pénzt, hogy meg kellett gondolnom, hogy elmegyek a nagyon vágyott lolita találkozóra, amire nagyon lenne kedvem menni, biztos fantasztikus, de Bene nélkül, mert megy a hasa; vagy kimegyek Biára össze nem gyűlt szüretelőcsapattal, értelemszerűen Bene nélkül és bár megköszöntöm öcsémet, megölelem Anyukámat, ha úgy jön ki az időből, de egyedül leszek; vagy inkább eszünk rendesen addig, amíg valamelyikünknek meg nem jön a fizuja. =/ Eléggé sajnálom, hogy ez így alakult és megint az elszalasztott lehetőségek súlyát érzem a lelkemben, de ismerem magam, tudom, hogy sírógörcseim vannak az idegességtől, ha azt érzem, hogy kifutottunk teljesen a pénzből. Azon viszont erősen agyalok, hogy holnap kimegyek Biára. Sőt, már 99%, mert Anyu ötre csinál vacsit, s sütizünk egyet öcsémmel. Kell nekem a kék kabátom is, talán van egy másik is, ami kéne és a beígért szőlő Biáról, meg rendezni kéne a családommal a kapcsolatomat, mert ahogy apuval vagyunk, az tényleg nem jó úgy, ahogy van. Bánt, hogy elmegyünk egymás mellett, ott a fal kettőnk közt. Mindig is imádtam az apámat, de pár éve eltört valami bennünk és úgy érzem, kipusztult belőlem egy rész, ami azóta se jött rendbe. Fogalmam sincs, mit, de valamit tennem kellene azért, hogy apuval rendeződjön a kapcsolatom.
A műhelybe délután valszeg lenézünk, még nem tudom. A nagybeszélgetés óta kicsit jobban együtt vagyunk érzésem szerint Benével, Trónok harcát néztünk, ami megint nagyon jó és túl rövid volt, bár csütörtökön ő is totál ideges volt, oda is égette a kaját kétszer.
Szerdán volt játék. Eljött Benedek és Tocsó, de leléptek. Tocsó a rossz lelkiismeretére hivatkozott, hogy nem tanul, hanem ott van, Benedek meg beteg volt és inkább hazament gyógyulgatni. Mind tudtuk, hogy az a gondjuk, hogy a betervezett modult Agyar miatt nem tudtuk folytatni, mivel aznap neki rémes napja volt és nem tudott játszani, meg késett vagy másfél órát, de még csak nem is M.A.G.U.S.-t mesél a Gábor. Végül hárman, Dávid, Robi és én kaptunk egy rendőrnyomozós sztorit, ami rohadtul jó megint. *_* Robi karaktere sima rendőrből felküzdött, immár egész magas rangon ülő fekete pasi, akinek tündéri felesége és két idegesítő gyereke van. Dávid ezzel szemben egy, az akadémiáról nemrég kikerült, nagy darab, idióta orosz, akinek jó a szíve, csak tényleg egy igazi idióta. Én hoztam egy kemény, középkorú, német nőt, aki Kölnben már magasabb pozícióba jutott, a profizmusáért elismerik, ám súlyos vétséget követ el, mikor a helyi polgármester fia ujjlenyomatait találják egy brutális gyilkosság helyszínén a gyilkos eszközön, a kés eltűnik, a nő meg felképeli a kamasz fiút. Felajánlották neki, hogy vagy kivonul a szakmából, vagy a csereprogramban részt véve áthelyezteti magát Amerikába. Utóbbi mellett döntött, ám már a megérkezésekor kitör a káosz. Lelövi egy profi orrgyilkos a mellette álló férfit, aki egész úton udvarolt neki, amiből elég nagy felfordulás lesz a reptéren, aztán felrobbantják a neki szánt lakást, felkavarja Robi karakterének, Jeremy Line-nak a családi idilljét, pedig csak egy kávét akar meginni és lefeküdni aludni valahol, ráadásul nem is az ő ötlete volt, hogy ott szállásolják el, ám mikor a barátnőjével beszél telefonon, lelövik a lányt. Na ez elindítja benne, hogy őt bizony nem lehet félreállítani, az alatt az egy hét alatt is aktívan dolgozni fog, amíg állományba nem helyezhető és őt aztán nem fogják őrizgetni, nem valami riadt kis tanúcska, hanem már egy szinte mindent megjárt profi. A főnöknél meg is kapja a szükséges engedélyeket, eszközöket, kiderül, hogy a barátnőjére csak ráijesztettek, szembe kerül azzal, aki valószínűleg intézi a környezete módszeres kiiktatását, s még mindig nem tudni, miért történik ez körülötte, mit akar tőle az albínó pasi, voltaképp mi miatt is került célkeresztbe és tulajdonképpen a halálát akarják, vagy a visszavonulását, vagy mit. A sztorit ott fejeztük be, hogy O'Conornál lesz a karakterem elszállásolva, ha egyszer végre véget ér ez a felettébb hosszú, fárasztó és megrázó éjszaka, az idióta orosz maffia nagybácsija lebujában pedig néhány válaszút elé állították. Kicsit úgy érzi, eladta a lelkét, mikor belement, hogy ha szól az öreg, akkor megy, mint a jó kutya, de szüksége van néhány infóra és segítő seggberúgásra, meg ha magára haragítja az itteni haramiját, aki ráadásul a kölnivel jó kapcsolatot ápol, a több, mint egy évtizedes munkáját kezdheti elölről otthon, ha egyszer hazajut.
Újabb kedvenc sztori és rájöttem, bár nem most először, hogy én ezeket a rendszer nélküli, szabad játékokat sokkal jobban szeretem. Nagyon élvezem még Agyar saját világát, asszem, még a Shadowruh volt remek és a M.A.G.U.S. is tetszik, de Gábor szabad meséi verhetetlenek. Azt meséli, amit imádok, reális világban játszódik, fantasy és mágia nélkül a legtöbb esetben, ráadásul karakterkijátszás aktívan van, amit én aktívan is csinálok. Örülök, hogy Timinek is van kedve jönni játszani, szeretném is hívni, de Gábor is változó, mikor ér rá, neki meg ott az egyetem. Ettől függetlenül dolgozom rajta és talán Nicot is sikerül beszervezni. Szeretném, jó lenne. =) A srácok is várják őket. =D
Úgy fest, ebben a hónapban már lesz bővítve a loli gardróbom, aminek nagyon örülök. Új blúzaim lesznek, most már bugyogó sem ártana, noha Bene varrt egyet, valszeg rendelni is fogunk és nagyon remélem, hogy ebben a hónapban összejön a patkány is. =)
