NaNo?
Szokásos módon október eleje tájt rám tört a "juhú, hamarosan NaNo, tele vagyok lelkesedéssel és ötletekkel!", amiből november előtt két nappal nem maradt más, csak a "mindjárt NaNo és frankón nem vagyok lendületben" és a "most mi a fenéhez kezdjek?" életérzés. Rengeteg ötletem van, de a lelkesedésem most két novellám körül kering - az egyik jövőre megjelenik, a másik remélem, hogy nyer a pályázaton és megjelenik jövőre. ^^;;
Írói név, álnév, vagy nem
A bejegyzést a saját írói nevem történetével szeretném kezdeni. Szerintem még nem említettem, hogy az első netes álnevem a Miya volt. =) 2004-ben. Meglepő vagy sem, akkoriban már több ilyen nevű felhasználó is volt itthon, így elég gyorsan arra az elhatározásra jutottam, hogy kell egy egyedi név, főleg, ha publikálni akarom az irományomat. Nem tudom, meddig gondolkodtam rajta, mintha rögtön beugrott volna az első regényem, egy Japánban játszódó misztikus kalandregény, amit 50 tömör A4-es oldal után dobtam, mert rájöttem, hogy nem tudok eleget az országról, a kultúráról, és nem áll össze az a bizonyos kaland se. A főhősöm Takao Kanasteor volt, aki tizennyolcadik születésnapján kap egy tárgyat, már nem emlékszem, mit és egy levelet, amit a szülei írtak neki, így derül fény rá, hogy nem az igazi szülei nevelték fel. Alig sablon, tudom. XD A nagy trauma után elindul világot felfedezni és a többi mágikus ékszert megkeresni. Igazából már az ékszerekkel gondban voltam, mert nem találtam ki előre, hány darab legyen, milyen képességekkel rendelkezzenek, hogy nézzenek ki, mi legyen a pláne, ha mind megvan. Nem is tudom, mit írtam abban az ötven oldalban, de komolyan! Valami olyasmire emlékszem, hogy Takao az út során több útonállóval is szembe kerül, és az egyik ilyen Liani Hikawa, a rafinált, harcias tolvajlány, aki ellop egy ékszert a sráctól. Miután szökésnek ered, felfénylik nála a tárgy, ezért megijed, hogy valami borzalmat szabadít magára, ezért vagy visszafordul, vagy Takao éri be, erre már nem emlékszem, s a srác elmondja neki, hogy ezek családi ereklyék, csak náluk működnek, így jönnek rá, hogy vagy féltestvérek, vagy testvérek. Igazából ennek a névnek a kitalálásán sokat gondolkodtam, a hangzása és a jelentése egyaránt fontos volt számomra, s valahogy közel állt hozzám már a megalkotásakor is, ezért ezt választottam. A hikawa egyébként tükörfordításban tűzfolyót jelent japánul, és szeretem a benne húzódó feszültséget, képiességet. Ezenfelül kb egy éve bevezettem, hogy a keresztnevem nem engedem használni, ha új osztályba vagy munkahelyre kerülök, családi előjognak nyilvánítottam, s a Lia nevet adom meg megszólításnak, no meg a baráti társaságok is mindig Lia vagy Liani néven ismertek, szólítottak, szóval ez teljesen hozzám nőtt. Ezek után, gondolom, érthető, miért ragaszkodom a Liani Hikawához a mai napig tízkörömmel. =)
A másik ok, hogy miért nem használnám a polgári nevem igen egyszerű. Többszáz ilyen nevű egyén létezik még, az Aranymosáson is volt egy, ki is került a látványpékségbe. Milyen hülyén mutatna, ha ketten vagy többen lennénk? Irtózom ettől. Olyan néven akarok alkotni, ami az enyém, ami engem fémjelez, hogy amikor felmerül, az olvasóim azonnal rám és csak rám asszociáljanak. Illetve ugye 2004 óta igen sok idő eltelt. Ez alatt mindent Liani Hikawaként publikáltam, az írásaim, a fotóim, a blogjaim, minden közösségi médián így szerepelek, kivéve az arckönyvön, mert ott valaki feljelentett, az összes oldalra, játékba így regisztráltam... Tizennégy évet nehéz lenne kitörölni, és nem is akarnám, hozzám tartozik, az én múltam.
Nem hiszem, hogy állást kellene foglalnom az álnév használata mellett vagy pont, hogy ellene, mert ez szerintem mindenkinek a saját döntése kell legyen. Egyéni preferencia, és kész, én senkit nem beszélnék se rá, se le róla. Azt tudom, hogy ha egy publikáció akadálya az írói név használata, én inkább fityiszt mutatok, semmint a polgári nevemen jelenjen meg bármi tőlem, mert az olyan, mintha nem hozzám tartozna. Volt egy időszakom, mikor el akartam különíteni a művészi és a mindennapi profilomat, aztán rájöttem, hogy diszkomfortos számomra, és nem is tudom teljesen megvalósítani.
Szóval ha megvan az a név, legyen az álnév vagy a polgári neved, ragaszkodj hozzá. Az a lényeg, hogy szeresd, és hogy a saját preferenciádnak a legjobban megfeleljen.
A másik ok, hogy miért nem használnám a polgári nevem igen egyszerű. Többszáz ilyen nevű egyén létezik még, az Aranymosáson is volt egy, ki is került a látványpékségbe. Milyen hülyén mutatna, ha ketten vagy többen lennénk? Irtózom ettől. Olyan néven akarok alkotni, ami az enyém, ami engem fémjelez, hogy amikor felmerül, az olvasóim azonnal rám és csak rám asszociáljanak. Illetve ugye 2004 óta igen sok idő eltelt. Ez alatt mindent Liani Hikawaként publikáltam, az írásaim, a fotóim, a blogjaim, minden közösségi médián így szerepelek, kivéve az arckönyvön, mert ott valaki feljelentett, az összes oldalra, játékba így regisztráltam... Tizennégy évet nehéz lenne kitörölni, és nem is akarnám, hozzám tartozik, az én múltam.
Nem hiszem, hogy állást kellene foglalnom az álnév használata mellett vagy pont, hogy ellene, mert ez szerintem mindenkinek a saját döntése kell legyen. Egyéni preferencia, és kész, én senkit nem beszélnék se rá, se le róla. Azt tudom, hogy ha egy publikáció akadálya az írói név használata, én inkább fityiszt mutatok, semmint a polgári nevemen jelenjen meg bármi tőlem, mert az olyan, mintha nem hozzám tartozna. Volt egy időszakom, mikor el akartam különíteni a művészi és a mindennapi profilomat, aztán rájöttem, hogy diszkomfortos számomra, és nem is tudom teljesen megvalósítani.
Szóval ha megvan az a név, legyen az álnév vagy a polgári neved, ragaszkodj hozzá. Az a lényeg, hogy szeresd, és hogy a saját preferenciádnak a legjobban megfeleljen.
Fent és lent, naná, hogy egyszerre
Megkezdődött a közös munka az Univerzum Alkotócsoporttal. Mi választhatunk illusztrátort, így rögtön le is csaptam Levire, akinek imádom a munkáit. Még nem tudom, elvállalja-e vagy csak segít kigondolni a koncepciót, de hálás leszek mindkét esetben. Már van másodötletem, ha utóbbi a helyzet, szóval nagyon nem vagyok elveszve. A szerkesztőket is mi választhattuk, aminek nagyon örülök, mert már a pályázat kiírásakor megvolt a jelöltem, és alig várom a közös munkát. Korábban már volt segítségemre nem is egyszer, szóval nagyjából tudjuk, mit várhatunk egymástól, ami nekem nagy biztonságérzetet ad.
Persze a kiszemelt fantasy pályázat mellé ezer ötletem támadt. Még mindig nem jutottam oda, hogy folytassam Hetényék sztoriját, de Atsuival sem egyeztünk meg minden részletben még, de a regénye megy NaNoWriMora. =) Bezony, némi hezitálás után úgy döntöttem, idén is nekiülök, hátha. ^^;; Emellett bekattant egy sztori, az utolsó részén meg egyszerűen nem jutok túl, mert van egy kábé két perc a totálvégén, amit nem látok, a srácok meg nem túl közlékenyek. XD Meg kéne verni őket, ahogy Nico mondaná. Ezenfelül megnéztünk egy borzalmasan... nem rossz, de nem is jó filmet, az Egy szent szarvas meggyilkolása címűt, ami annyira mély nyomot hagyott bennünk, hogy két nap múlva is előszedtük témának, majd közöltem párommal, hogy írok erre a címre egy normális novellát, mert fáj, mennyire elpazarolták ezt a faja címet. És akkor már mindjárt pályázatra. X"D Nem én lennék.
Az angol szerintem jól sikerült, a szóbeli után megdicsért az egyik vizsgáztató, hogy elég jó pontokat értem el, és ha minden igaz, 40/32, vagyis 75%-osra sikerült. Az írásbelin értettem a feladatokat, jó hosszú levelet írtam, azzal sok időt is veszítettem, a hallás utáni szövegértésben meg félreértettem egy kérdést, a többi elvileg jó, szóval bizakodó vagyok. Természetesen még nem tették fel a honlapra az eredményeket, jövő hónap 6-áig van rá idejük. Amennyire vártam a tanfolyam végét, most annyira hiányzik, hogy minden nap menjek, bővelkedjen a tudásom, beszéljek. Elkezdtem angolul a Trónok harcát, értem is javarészt, meg ugye kétszer már megnéztem a sorozatot, emellett mostanában külföldi tehetségkutatókat nézek, de ez nem ugyanaz. Árpival néha beszélünk infón, Csigusz ír rám angolul nagyon ritkán, vagy Tündével váltunk spontán. És persze minden nap legalább kétszer néztem, kiírták-e már a folytatást, mert megkérdeztem a munkaügyi központban, mivel ráépülő, folytathatom ingyen. Csak írják már ki! x)
Az infón elég nagy para van. Elment az összes szaktanár, mert a suli vezetése egy nagy rakás lócitrom, lemondott az estis igazgató és a rendszergazda a velük való megférhetetlenség miatt, így az iskola igazgatója gondozza az estis képzést, amit a viselkedése és egyéb jelek szerint ki akar irtani. Úgy beszélt velünk, mikor lejött hozzánk kb két hete, hogy nehéz volt türtőztetni magam, ráadásul megszégyenítette az osztályfőnökünket is előttünk. Gyakorlatilag az egyik tanárral olyasmit veszünk, ami röhejes (irodai szoftverek, SharePoint designer), behülyítettek, hogy németre kell járnom, majd közölték, hogy ez tévedés volt, bocsi, aztán angolon tegnap kikaptuk a szóbeli tételeket, és olyan kérdések vannak benne, amit magyarul se tudnék megválaszolni, nemhogy angolul. Van úgynevezett foglalkoztatás, az laza és hasznos óra, arra szívesen járok be, most az az egyetlen óra. A többi full homály, ismételni se kezdtük el, amit tavaly vettünk... Komolyan elgondolkodtam, főleg a tegnapi veszekedés után, hogy abbahagyom a picsába, mert így semmi értelme, és esélyünk se lesz vizsgázni, de túlságosan maximalista vagyok, hogy próbálkozás nélkül feladjam, ráadásul akkor nem csak menne a lecsóba az elmúlt másfél évem, hanem akkor végképp nem tudok mihez kezdeni. Rengeteget gondolkodom, mi a franc legyen, ma is fél napot a felvi.hu-n töltöttem, de csak a kétségbeesés növekedett bennem.
Persze a kiszemelt fantasy pályázat mellé ezer ötletem támadt. Még mindig nem jutottam oda, hogy folytassam Hetényék sztoriját, de Atsuival sem egyeztünk meg minden részletben még, de a regénye megy NaNoWriMora. =) Bezony, némi hezitálás után úgy döntöttem, idén is nekiülök, hátha. ^^;; Emellett bekattant egy sztori, az utolsó részén meg egyszerűen nem jutok túl, mert van egy kábé két perc a totálvégén, amit nem látok, a srácok meg nem túl közlékenyek. XD Meg kéne verni őket, ahogy Nico mondaná. Ezenfelül megnéztünk egy borzalmasan... nem rossz, de nem is jó filmet, az Egy szent szarvas meggyilkolása címűt, ami annyira mély nyomot hagyott bennünk, hogy két nap múlva is előszedtük témának, majd közöltem párommal, hogy írok erre a címre egy normális novellát, mert fáj, mennyire elpazarolták ezt a faja címet. És akkor már mindjárt pályázatra. X"D Nem én lennék.
Az angol szerintem jól sikerült, a szóbeli után megdicsért az egyik vizsgáztató, hogy elég jó pontokat értem el, és ha minden igaz, 40/32, vagyis 75%-osra sikerült. Az írásbelin értettem a feladatokat, jó hosszú levelet írtam, azzal sok időt is veszítettem, a hallás utáni szövegértésben meg félreértettem egy kérdést, a többi elvileg jó, szóval bizakodó vagyok. Természetesen még nem tették fel a honlapra az eredményeket, jövő hónap 6-áig van rá idejük. Amennyire vártam a tanfolyam végét, most annyira hiányzik, hogy minden nap menjek, bővelkedjen a tudásom, beszéljek. Elkezdtem angolul a Trónok harcát, értem is javarészt, meg ugye kétszer már megnéztem a sorozatot, emellett mostanában külföldi tehetségkutatókat nézek, de ez nem ugyanaz. Árpival néha beszélünk infón, Csigusz ír rám angolul nagyon ritkán, vagy Tündével váltunk spontán. És persze minden nap legalább kétszer néztem, kiírták-e már a folytatást, mert megkérdeztem a munkaügyi központban, mivel ráépülő, folytathatom ingyen. Csak írják már ki! x)
Az infón elég nagy para van. Elment az összes szaktanár, mert a suli vezetése egy nagy rakás lócitrom, lemondott az estis igazgató és a rendszergazda a velük való megférhetetlenség miatt, így az iskola igazgatója gondozza az estis képzést, amit a viselkedése és egyéb jelek szerint ki akar irtani. Úgy beszélt velünk, mikor lejött hozzánk kb két hete, hogy nehéz volt türtőztetni magam, ráadásul megszégyenítette az osztályfőnökünket is előttünk. Gyakorlatilag az egyik tanárral olyasmit veszünk, ami röhejes (irodai szoftverek, SharePoint designer), behülyítettek, hogy németre kell járnom, majd közölték, hogy ez tévedés volt, bocsi, aztán angolon tegnap kikaptuk a szóbeli tételeket, és olyan kérdések vannak benne, amit magyarul se tudnék megválaszolni, nemhogy angolul. Van úgynevezett foglalkoztatás, az laza és hasznos óra, arra szívesen járok be, most az az egyetlen óra. A többi full homály, ismételni se kezdtük el, amit tavaly vettünk... Komolyan elgondolkodtam, főleg a tegnapi veszekedés után, hogy abbahagyom a picsába, mert így semmi értelme, és esélyünk se lesz vizsgázni, de túlságosan maximalista vagyok, hogy próbálkozás nélkül feladjam, ráadásul akkor nem csak menne a lecsóba az elmúlt másfél évem, hanem akkor végképp nem tudok mihez kezdeni. Rengeteget gondolkodom, mi a franc legyen, ma is fél napot a felvi.hu-n töltöttem, de csak a kétségbeesés növekedett bennem.
Jó hírek, jó emlékek
Megint jól eltűntem, de reeeengeteg minden történt. Kronológiailag visszafelé fogok haladni az időben az egyszerűség kedvéért, kezdve azzal, hogy tegnap este kihírezték az Univerzum Alkotócsoport novellapályázatának eredményét, és aki követ Instagramon, az már láthatta, hogy benne vagyok az első körből kiválasztottak között, vagyis jövőre megjelenik egy novelláskötetben a történetem. Elmondhatatlanul örülök ennek, tegnap este a párom nyakába ugrottam sírva, miután besietett a sikítozásomra az udvarról. =D Korábban írtam, hogy elkezdtem egy cuki történetet megírni erre a pályázatra... hát, nem azt küldtem be. Azt majd kitörlöm és átgondoltabban írom meg, kicsit módosítok rajta, mert szerintem ebben a formában nem működik. Aztán nekifutottam gyorsan egy második történetnek, amit írtam, írtam, írtam, aztán a tizenötödik oldalnál kezdett gyanúsan hosszú lenni, gondoltam, megnézem, mekkora a terjedelmi korlát. Tizenöt oldal, oké, akkor a felénél ezt most abbahagyjuk, és írunk egy másikat, mert ezt ha megvágom, a lényeg veszik el belőle. Szóval nekiveselkedtem a harmadik sztorinak, összedobtam, biztos se voltam benne, mert a második sztori túlságosan tetszett... És bekerültem vele, te jó ég!
Amint beküldtem, estem is neki a Marvel filmeknek. A Polgárháborút szerintem ötször láttam azon a héten, de megnéztem a Tél katonáját, a Logan két filmjét, az X-men 4-et és az X-men 9-et, Párommal pótoltuk a Fekete párduc és Pókember Hazatérést. Itt már nem nagyon szeretnék értékeléseket írni, mert erre használom a Snittet, de annyit azért megjegyzek, a Hazatérés nekem fájdalmasan rossz volt, a Fekete párducot élveztem. Miután összeállt, hogy az eredeti ötletem nem tudom megvalósítani, mert ahhoz túl sokat kellett volna facsarni az univerzumon, amihez nincs elég időm, és én nem szeretem a noncanont sem, letettem az első komolyabb femslashem megírásáról. Persze talonban maradt az a Wanda-Natasha... =) Helyette egy Tony-Steve-t írtam, azt még ma felrakom. Sajnos a kihívás megbukott, mert hatból ketten fejeztük be a sztorink és adtuk le időre, a népszerűsítés sem sikerült jól, így valószínűleg a HITM nem indít több kört, pedig nagyon izgatja a fantáziám most már a Marvel. Szeretnék is fanficeket olvasni, de perpill Atsui regényén dolgozom egy fantasy pályázatra... Igen, az az Atsui, aki MJ-n szerepelt és aki Björn mellett ücsörög, méghozzá mától a Krisz gyártotta polcon. =D És emellett újabb és újabb ötletek jutnak eszembe, szóval termények lesz ez az évvége.
Az alapfokú angollal a héten végzek, pénteken és szombaton lesznek a vizsgáim. Igazából már nagyon várom a végét, illetve folytatni akarom a tanulást. Még nem tudom, hogy eljutok-e egyszer az irodalmi szintig, egyáltalán el akarok-e jutni tényleg, de belelkesültem, ami azt illeti. =)
Találkoztunk nemrég Vikivel, méghozzá kb másfél hónappal az előző után, aminek nagyon örülök, noha rettentően kevés volt az idő. Igazából alig várom, hogy hazaköltözzön, mondtam is neki, hogy fun lenne valami kalandparkba bevetni magunkat, méghozzá mondjuk egy kisebb csapattal, amolyan ünneplésül, hogy újra itthon van, meg nosztalgiázni a régi szép idők emlékére, amikor az egész világ egy kalandpark volt a számunkra. Namiék esküvője fantasztikus volt, imádtuk a helyet, a hangulatot, a díszítést, finom volt minden... Jó volt látni a boldogságukat és az egybekelésüket, és a legviccesebb az volt, mikor Nami közölte velünk, hogy most már mi jövünk, szeretne végre eljönni a mi esküvőnkre is. =D A mennyei pillanatot pedig az ügyes fotós le is kapta, úgyhogy IG-n megnézhetitek a legőszintébb reakciónkat. XD Zseniális, na. Blankának hála kipróbálhattam a hajhennát, mert kétszer többet kevert be, mint amire szüksége volt, s hogy ne menjen tönkre, bevállaltam a maradék felhasználását. =D Tizenéve vágytam rá, akkor drága és nagyon ritka volt, aztán mikor festetni kezdtem a hajam, mindig valakinek a gyakorló- vagy bemutatófeje voltam, végül egyszerűbb volt Ákost felkérni a műveletre, mint itthon pepecselni vele. Nos, a hajhennázás bejött, a hajam élénk és gyönyörű színű lett, a szaga határozottan jobban tetszik a festékekénél, szinte vicces volt egy darabig vágott gyep szagúan közlekedni. =D
A szobáink szép lassan alakulnak. Ma a polc került feltételre, amit hétvégén készített Krisz, augusztus végén az anyu által készített képek kerültek fel, mint a tavaszlány és a puzzle képek. Mindegyiket imádom, a gésáknak szerintem nagyon erotikus hangulatuk van az ágyunk felett, a csajok a farkasokkal szépen mutatnak az ablak körül, és nekem nagyon passzol a tavaszlány a tévé fölé a kis "lukba". Mellé majd fényképeket szeretnék, csak az ilyesmi mindig sokáig tart nálunk, mert ki kell válogatni, el kell menni megcsináltatni, ha már megvan a keret... XD Mondjuk még sok minden hiányzik, pölö egy éjjeliszekrény. Néha kinézünk egyet-egyet, de valahogy egyik sem az igazi, méretben, színben vagy formában lehetne jobb, és a háromszemélyes kanapét is szeretnénk lecserélni egy kétszemélyesre, vagy két kisebb fotelre, hogy elférjünk rendesen. Immár van kandallónk, már kétszer be is gyújtottunk, szóval megfagyni se fogunk, meg van egy nagyon faja hangulata is, s az ablakban meg egyre több a növény. A ruhaszárító mondjuk eléggé ront az összképen, de talán később elfér majd az előszobánkban.
Elmondhatatlanul hiányzik a szerepjáték, de sajnos Ákosnak borzalmas a beosztása és rengeteget dolgozik, Yamamoto meg új helyen dolgozik és neki sem teljesen kiszámítható, mikor ér rá. =( Lassan elfelejtjük a sztorit, olyan rég tudtunk összeülni. Anno terveztük, hogy majd nyáron nálunk, de nem jött össze, most meg megint megy nekem a két suli, Krisz is nyomja az utolsó félévét meló mellett...
Amint beküldtem, estem is neki a Marvel filmeknek. A Polgárháborút szerintem ötször láttam azon a héten, de megnéztem a Tél katonáját, a Logan két filmjét, az X-men 4-et és az X-men 9-et, Párommal pótoltuk a Fekete párduc és Pókember Hazatérést. Itt már nem nagyon szeretnék értékeléseket írni, mert erre használom a Snittet, de annyit azért megjegyzek, a Hazatérés nekem fájdalmasan rossz volt, a Fekete párducot élveztem. Miután összeállt, hogy az eredeti ötletem nem tudom megvalósítani, mert ahhoz túl sokat kellett volna facsarni az univerzumon, amihez nincs elég időm, és én nem szeretem a noncanont sem, letettem az első komolyabb femslashem megírásáról. Persze talonban maradt az a Wanda-Natasha... =) Helyette egy Tony-Steve-t írtam, azt még ma felrakom. Sajnos a kihívás megbukott, mert hatból ketten fejeztük be a sztorink és adtuk le időre, a népszerűsítés sem sikerült jól, így valószínűleg a HITM nem indít több kört, pedig nagyon izgatja a fantáziám most már a Marvel. Szeretnék is fanficeket olvasni, de perpill Atsui regényén dolgozom egy fantasy pályázatra... Igen, az az Atsui, aki MJ-n szerepelt és aki Björn mellett ücsörög, méghozzá mától a Krisz gyártotta polcon. =D És emellett újabb és újabb ötletek jutnak eszembe, szóval termények lesz ez az évvége.
Az alapfokú angollal a héten végzek, pénteken és szombaton lesznek a vizsgáim. Igazából már nagyon várom a végét, illetve folytatni akarom a tanulást. Még nem tudom, hogy eljutok-e egyszer az irodalmi szintig, egyáltalán el akarok-e jutni tényleg, de belelkesültem, ami azt illeti. =)
Találkoztunk nemrég Vikivel, méghozzá kb másfél hónappal az előző után, aminek nagyon örülök, noha rettentően kevés volt az idő. Igazából alig várom, hogy hazaköltözzön, mondtam is neki, hogy fun lenne valami kalandparkba bevetni magunkat, méghozzá mondjuk egy kisebb csapattal, amolyan ünneplésül, hogy újra itthon van, meg nosztalgiázni a régi szép idők emlékére, amikor az egész világ egy kalandpark volt a számunkra. Namiék esküvője fantasztikus volt, imádtuk a helyet, a hangulatot, a díszítést, finom volt minden... Jó volt látni a boldogságukat és az egybekelésüket, és a legviccesebb az volt, mikor Nami közölte velünk, hogy most már mi jövünk, szeretne végre eljönni a mi esküvőnkre is. =D A mennyei pillanatot pedig az ügyes fotós le is kapta, úgyhogy IG-n megnézhetitek a legőszintébb reakciónkat. XD Zseniális, na. Blankának hála kipróbálhattam a hajhennát, mert kétszer többet kevert be, mint amire szüksége volt, s hogy ne menjen tönkre, bevállaltam a maradék felhasználását. =D Tizenéve vágytam rá, akkor drága és nagyon ritka volt, aztán mikor festetni kezdtem a hajam, mindig valakinek a gyakorló- vagy bemutatófeje voltam, végül egyszerűbb volt Ákost felkérni a műveletre, mint itthon pepecselni vele. Nos, a hajhennázás bejött, a hajam élénk és gyönyörű színű lett, a szaga határozottan jobban tetszik a festékekénél, szinte vicces volt egy darabig vágott gyep szagúan közlekedni. =D
A szobáink szép lassan alakulnak. Ma a polc került feltételre, amit hétvégén készített Krisz, augusztus végén az anyu által készített képek kerültek fel, mint a tavaszlány és a puzzle képek. Mindegyiket imádom, a gésáknak szerintem nagyon erotikus hangulatuk van az ágyunk felett, a csajok a farkasokkal szépen mutatnak az ablak körül, és nekem nagyon passzol a tavaszlány a tévé fölé a kis "lukba". Mellé majd fényképeket szeretnék, csak az ilyesmi mindig sokáig tart nálunk, mert ki kell válogatni, el kell menni megcsináltatni, ha már megvan a keret... XD Mondjuk még sok minden hiányzik, pölö egy éjjeliszekrény. Néha kinézünk egyet-egyet, de valahogy egyik sem az igazi, méretben, színben vagy formában lehetne jobb, és a háromszemélyes kanapét is szeretnénk lecserélni egy kétszemélyesre, vagy két kisebb fotelre, hogy elférjünk rendesen. Immár van kandallónk, már kétszer be is gyújtottunk, szóval megfagyni se fogunk, meg van egy nagyon faja hangulata is, s az ablakban meg egyre több a növény. A ruhaszárító mondjuk eléggé ront az összképen, de talán később elfér majd az előszobánkban.
Elmondhatatlanul hiányzik a szerepjáték, de sajnos Ákosnak borzalmas a beosztása és rengeteget dolgozik, Yamamoto meg új helyen dolgozik és neki sem teljesen kiszámítható, mikor ér rá. =( Lassan elfelejtjük a sztorit, olyan rég tudtunk összeülni. Anno terveztük, hogy majd nyáron nálunk, de nem jött össze, most meg megint megy nekem a két suli, Krisz is nyomja az utolsó félévét meló mellett...
Jól sikerült események
Lehet, hogy a dolgok múlandóbbak, mint hittem. Vagy eddig csupán nem akartam ezt tudomásul venni? Nem is tudom... talán nem is számít. A napok úgy jöttek egymás után, hogy alig tudtam követni, mikor mi történik. Múlt szerdán pokolira lebetegedtem, szerintem megfáztam a klímától, ami nélkül a többiek nem bírnak élni angolon, én pedig színtisztán gyűlölöm. Mindenem fájt deréktól felfelé, fáztam, fújtam az orrom, köhögtem, alig kaptam levegőt, fáradt és nyűgös voltam, Nick ráadásul rohadtul meg is bántott, úgyhogy még bőgtem is. Pedig a legszorgalmasabb napom volt, három fontos nyelvtani kérdést is felhoztam, közülük az egyikkel észrevettem a tankönyvben egy hibát. Mindegy, miután lenyugodtam, már nem számított a dolog, csak akkor erősen gyomron vágott. Hazajöttem a legnagyobb melegben úgy, hogy szinte rázott a hideg, alig bírtam vonszolni magam a fájdalomtól úgy, hogy már vettem be fájdalomcsillapítót is, mondtam mamának, hogy próbálok életben maradni, eljöttem a szobába levetkőzni, azzal lefeküdtem és órákig aludtam ugyanabban a kilapított béka pózban. Estefelé jöttek apuék, kimentem köszönni nekik, de nem nagyon foglalkoztak velem, mama csinált kamillateát, ettem némi süteményt, utána visszafeküdtem. Másnap nem mentem suliba, hogy tudjak pihenni és meglegyünk időre a meglepetés lánybúcsúra készülő süteményekkel. Feladatot is vállaltam be, azt is este csináltam meg, hogy másnap Nana ki tudja nyomtatni, pénteken meg suli után befejeztük mamával a süteményeket.
A szombat számomra nehezen indult, sokáig morfondíroztam, mit vegyek fel, végül a pink, fekete rózsákkal díszített ruhám mellett döntöttem, amiben jól is éreztem magam. Egy darabig. Borzalmasan meleg volt, amin nagyon csak rövid időre segített az a hatalmas eső, ami lezúdult nap közben, és az a ruhácska kissé melegnek bizonyult, így jól besütizve, kicsit borozva, a nevetéstől még jobban kimelegedve úgy éreztem, elpusztulok, ha nem mehetek haza lezuhanyozni és ledőlni. Persze a nap rettentő jól sikerült, felsorakozva koszorúval, szalaggal, elkelt plecsnivel vártuk Namit, aki örömében el is sírta magát. A feladatok remekül sikerültek, megtalálta leendőbeli férje szakállát a tizenhárom hamis között, cukik lettek a képek, amiket rajzoltattak vele a csajok, a kérdések viccesek voltak és kiderült, milyen jól ismerik egymást Nami és Szabi. Bár Szabi egyes válaszain sírtunk a röhögéstől, például, hogy szerinte a tofu zöldség, Son Goku pedig szuperhős, és hogy a hűtő nélkül nem tudna élni, miközben Nami szerint azzal ugyanúgy van, mint én. X"D A sütemények nagyon finomak lettek, szerencsére a nagy részét betakarították a lányok, a krémeset pedig szétosztották maguk között, úgyhogy haza csak Nana finom minifánkjából és Judit különleges kókuszgolyójából hoztam. Na jó, meg négy kis kiflit a sajátomból, de azt Krisznek, mert csak lemeózni hagytam a portékám, nassolni belőle nem. X) Albert odatette magát, így neki hála lett büntifánk, ami egészen úgy nézett ki, mintha libafossal lett volna díszítve, mert Nana hiába mondta el neki pontosan, hogyan készítse el a fehércsokit, valami hiba csúszott bele. Mindenesetre igaza volt, már csak a kukoricadarabok hiányoztak róla díszítésnek. X"D
Miután itthon mindent elmeséltem a lánybúcsúról, mi is lejátszottuk Krisszel Nana kérdéseit. Egyrészt kíváncsi voltam, ki mennyire van képben, másrészt voltak olyanok, amikről sosem beszélgettünk korábban. Mit ne mondjak, remek volt, majd kéne további kérdéseket kitalálni is. =) Másnap reggel, vagyis vasárnap végre eljutottunk strandolni anyuval hárman. Gyerekkoromban a család mindig Százhalombattára járt, így oda szerettem volna menni, mert kíváncsi voltam, mekkora, felnőttként milyen. Isteni volt! Meglepően jó árak fogadtak bennünket, a medencék rendben voltak, kényelmes volt az egész, úgyhogy remekül éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nevetésből is akadt bőven, és jókat ettünk. Részemről egy fél hekk, egy hamburger csúszott le, anya és Krisz lángosozott, otthon pedig anya olaszos fűszerrel ízesített hirtelen sültet csinált, mint utóbb kiderült, kicsit steakesre véve a figurát, én különféle zöldségeket aprítottam salátához és joghurtos, fokhagymás, bazsalikomos öntettel ízesítettem. Irtó jólesett! Hétfőn a maradékot elvittem a suliba, bár két étkezésre ettem meg, ebédre és vacsira Katánál, valamivel később, minthogy fagyiztunk.
Írás terén elmaradásban vagyok, noha még nem akkorában, hogy pánikolnom kelljen. Elkezdtem egy aranyos, egyszerű kis sztorit Univerzumhoz, kezdem összeállítani a HITM-re a történetem, noha van egy fél, amit majd be szeretnék fejezni, noha el nem fogom küldeni. Majd bekerül az olvasnivalókhoz. A regénypályázaton nem tudok indulni, mert nem lesz időm a regényemmel foglalkozni, főleg, miután Ogi olyan kérdéseket tett fel vele kapcsolatban, ami miután újra kell olvasnom az egészet, el kell alaposan gondolkodni, és egyes dolgokat valószínűleg javítanom. Szeretem a Szeretet ez egyfajta szürrealitását és buborékban élését, de a következő regényemet reálisabbra szeretném majd megírni, aztán talán azzal pályázok jövőre.
A szombat számomra nehezen indult, sokáig morfondíroztam, mit vegyek fel, végül a pink, fekete rózsákkal díszített ruhám mellett döntöttem, amiben jól is éreztem magam. Egy darabig. Borzalmasan meleg volt, amin nagyon csak rövid időre segített az a hatalmas eső, ami lezúdult nap közben, és az a ruhácska kissé melegnek bizonyult, így jól besütizve, kicsit borozva, a nevetéstől még jobban kimelegedve úgy éreztem, elpusztulok, ha nem mehetek haza lezuhanyozni és ledőlni. Persze a nap rettentő jól sikerült, felsorakozva koszorúval, szalaggal, elkelt plecsnivel vártuk Namit, aki örömében el is sírta magát. A feladatok remekül sikerültek, megtalálta leendőbeli férje szakállát a tizenhárom hamis között, cukik lettek a képek, amiket rajzoltattak vele a csajok, a kérdések viccesek voltak és kiderült, milyen jól ismerik egymást Nami és Szabi. Bár Szabi egyes válaszain sírtunk a röhögéstől, például, hogy szerinte a tofu zöldség, Son Goku pedig szuperhős, és hogy a hűtő nélkül nem tudna élni, miközben Nami szerint azzal ugyanúgy van, mint én. X"D A sütemények nagyon finomak lettek, szerencsére a nagy részét betakarították a lányok, a krémeset pedig szétosztották maguk között, úgyhogy haza csak Nana finom minifánkjából és Judit különleges kókuszgolyójából hoztam. Na jó, meg négy kis kiflit a sajátomból, de azt Krisznek, mert csak lemeózni hagytam a portékám, nassolni belőle nem. X) Albert odatette magát, így neki hála lett büntifánk, ami egészen úgy nézett ki, mintha libafossal lett volna díszítve, mert Nana hiába mondta el neki pontosan, hogyan készítse el a fehércsokit, valami hiba csúszott bele. Mindenesetre igaza volt, már csak a kukoricadarabok hiányoztak róla díszítésnek. X"D
Miután itthon mindent elmeséltem a lánybúcsúról, mi is lejátszottuk Krisszel Nana kérdéseit. Egyrészt kíváncsi voltam, ki mennyire van képben, másrészt voltak olyanok, amikről sosem beszélgettünk korábban. Mit ne mondjak, remek volt, majd kéne további kérdéseket kitalálni is. =) Másnap reggel, vagyis vasárnap végre eljutottunk strandolni anyuval hárman. Gyerekkoromban a család mindig Százhalombattára járt, így oda szerettem volna menni, mert kíváncsi voltam, mekkora, felnőttként milyen. Isteni volt! Meglepően jó árak fogadtak bennünket, a medencék rendben voltak, kényelmes volt az egész, úgyhogy remekül éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nevetésből is akadt bőven, és jókat ettünk. Részemről egy fél hekk, egy hamburger csúszott le, anya és Krisz lángosozott, otthon pedig anya olaszos fűszerrel ízesített hirtelen sültet csinált, mint utóbb kiderült, kicsit steakesre véve a figurát, én különféle zöldségeket aprítottam salátához és joghurtos, fokhagymás, bazsalikomos öntettel ízesítettem. Irtó jólesett! Hétfőn a maradékot elvittem a suliba, bár két étkezésre ettem meg, ebédre és vacsira Katánál, valamivel később, minthogy fagyiztunk.
Írás terén elmaradásban vagyok, noha még nem akkorában, hogy pánikolnom kelljen. Elkezdtem egy aranyos, egyszerű kis sztorit Univerzumhoz, kezdem összeállítani a HITM-re a történetem, noha van egy fél, amit majd be szeretnék fejezni, noha el nem fogom küldeni. Majd bekerül az olvasnivalókhoz. A regénypályázaton nem tudok indulni, mert nem lesz időm a regényemmel foglalkozni, főleg, miután Ogi olyan kérdéseket tett fel vele kapcsolatban, ami miután újra kell olvasnom az egészet, el kell alaposan gondolkodni, és egyes dolgokat valószínűleg javítanom. Szeretem a Szeretet ez egyfajta szürrealitását és buborékban élését, de a következő regényemet reálisabbra szeretném majd megírni, aztán talán azzal pályázok jövőre.
Lehet, hogy sosem bocsátom meg, mert túlságosan szerettelek
I’ve faced myself
To cross out what I’ve become
Erase myself
And let go of what I’ve done
What I’ve done
Forgiving what I’ve done
Hullámzás, mi a fejed búbjáig betakar
Remekjó pályázatok kerültek megint fel az internet végtelen hirdetőtáblájára. Már elkezdődött a Marvel Kihívás alkotási szakasza (HITM - Hero in the maze), amire jelentkeztem, bár mivel kiírt az Univerzum Alkotócsoport egy LMBTQ+ novellapályázatot és meghirdetett Atlantic Press Könyvkiadó egy nőknek szóló regénypályázatot, valahol bánom is, hogy jelentkeztem rá, pedig azonnal négy ötletem is lett, hiába nem írtam még sosem Marvel fanficet. Ezen felül ugye most kezdtem el foglalkozni újra a bloggal, még rengeteg tennivaló van itthon is, úgyhogy... *blugy*
Ma reggel meghalt egy volt kollégánk, akit nagyon kedveltünk, holnap pedig Chester halálának első évfordulja lesz.
Ma reggel meghalt egy volt kollégánk, akit nagyon kedveltünk, holnap pedig Chester halálának első évfordulja lesz.
Találkozás a régi egeremmel
Tegnap újra találkoztunk Vikivel. Annnnyira tipikusan mi vagyunk, basszus! Írta, hogy késik, ezért gondoltam, ráérek, szép nyugiban elmentem pisilni, majd olvastam az üzenetét, hogy találkozhatunk a Kálvinon is akár és hogy ő már a metrón van. Leokéztam, majd rákapcsoltam a sebességre, az angolos osztálytársaim mellett is elsüvítettem, mire megkaptam, hogy olyan vagyok, mint egy japán mesefigura, ami tök tetszett. Odaértem, addigra Viki írta, hogy bement a gyógyszertárba, én meg röhögve, hogy jó, de az hol van. Közlekedésben annyira funkcionális tudok lenni, hogy azt tudom, hol van és hogy jutok oda, amit keresek, minden más kimarad nekem. Végül úgy találtuk meg egymást, hogy beállt az OTP elé és küldött egy fotót is róla, hogy néz ki maga az épület. X"D Aztán persze nekiálltunk beszélgetni, rameneztünk a kedvenc helyemen, rengeteget röhögtünk, majd úgy búcsúztunk, hogy jövő nyáron a szülinapomon retrózhatnánk és másik két barátnőnkkel sátrazni kéne a kertbe. Ennek az a sztorija, hogy mikor gyerekek voltunk, a nagymamámnál sátoroztunk a kertben egy hétig a szülinapom miatt két vagy három évben is, és oltári jól éreztük magunkat, főleg, mert rengeteg hülyeséget csináltunk kezdve az almák háborújával, a kutyákkal való sátorban együttalvással egészen addig, hogy elcsavarogtunk titokban a tóhoz, vagy eltévedtünk Bia újépítésű részein és akkoriban még nem volt mobil... Szerintem 30 évesen fun lenne ismételni. X"D Majd ma írtam Vikinek, hogy amúgy megint elfelejtettünk fotót csinálni, pedig mindig akartunk, ő meg azzal válaszolt, hogy selfiebotot is hozott pont emiatt. Csak ennyire vagyunk tökfejek. X"D És ez így nagyon jó.
A nyaralás egyelőre leszervezve, bár remélem, azon kívül is megyünk Krisszel, illetve én szeretnék strandolni is. Nem tudom, mikor, meg előbb jó lenne venni már végre egy szép fürdőruhát... Már nagyon púpon vagyok, hogy minden rohadt napom a "Do it! Do it!" jegyében telik, hétvégén az itthoni melók közti sziesztában úgy bealszom, hogy fel se bírok utána kelni, mellette meg halálra idegel, hogy csak ezzel lehet haladni, másra, egymásra nincs idő.
A nyaralás egyelőre leszervezve, bár remélem, azon kívül is megyünk Krisszel, illetve én szeretnék strandolni is. Nem tudom, mikor, meg előbb jó lenne venni már végre egy szép fürdőruhát... Már nagyon púpon vagyok, hogy minden rohadt napom a "Do it! Do it!" jegyében telik, hétvégén az itthoni melók közti sziesztában úgy bealszom, hogy fel se bírok utána kelni, mellette meg halálra idegel, hogy csak ezzel lehet haladni, másra, egymásra nincs idő.
Visszatérés
Olyan rég jártam erre, olyan rég nem használtam Bloggert, pedig ez tetszett a legjobban ez eddig próbált lehetőségek közül. Igazából rájöttem, hogy komolyan zavar, hogy szét van tördelve témákra a blog, mind nagyon jól néz ki, de másmilyen, s elment emiatt a kedvem a blogolástól, csak nagyon sokáig ez a tény nem realizálódott bennem, illetve időm sem volt lepötyögni, mi történt velem. Az elmúlt négy év rengeteg változást hozott, gyakorlatilag a barátaim és ismerőseim 98%-a eltűnt mellőlem, inkább azokkal tartom a kapcsolatot, akikkel a Budapestre költözésem előtt lettünk barátok, ráadásul majdnem egy hónapja visszaköltöztem Biatorbágyra, méghozzá a nagymamámhoz és a párommal - aki nem ugyanaz, mint akiről korábban írtam.
Őrült sok mindent kell még feltennem (mivel egyesíteni szeretném a blogokat, aztán a részeket törölni) és elmesélnem, mert Ákossal lezártuk az újpyarrszentesi kalandsorozatot, majd indítottunk egy újat, mely Rejtvélypart krónikái címet viseli, Robival elindult (és le is zárult részemről) Theneza sztorija. Ami nem várható a blogon a továbbiakban, azok a filmértékelések, mert ezeket Snitten gyűjtöm, könyvértékelések, mert azokat Molyon gyűjtöm. BJD fronton három éve nem voltam aktív, ezen szeretnék majd változtatni, a loli viszont jóformán kikopott az életemből, de még nincs eldöntve, mi lesz vele. A jövőről egyelőre annyit tudok, hogy szeretnék visszatérni a normális blogoláshoz, az ömlengős, mindent elmesélős fajtához, mert jólesik így lejegyezni az életemet. Biztos lesz szó a projektjeimről, esetleg eredményeimről, illetve elkezdtem egy leltározást végezni az írásaim között, és amelyekkel nem voltam túl szigorú vagy kifejezetten a büszkeségi falam ékei lehetnének, már olvashatóak. Elvétve publikálok Polc.hu-n, Wattpadon és Merengőn, de mindig itt lesz fent először egy-egy sztori, és természetesen itt lesz fenn az összes, úgyhogy érdemes lesz követni.
Mivel felteszem ide a korábbi, más felületeken megjelent posztjaimat, ezért visszafelé is lesz frissítés. Igyekszem figyelni rá, hogy egy-egy információ ne legyen meg kétszer, de nem biztos, hogy mindig összejön, mindenesetre Thenezáról és a sztorijaimról lehet olvasni a múltban is.
Őrült sok mindent kell még feltennem (mivel egyesíteni szeretném a blogokat, aztán a részeket törölni) és elmesélnem, mert Ákossal lezártuk az újpyarrszentesi kalandsorozatot, majd indítottunk egy újat, mely Rejtvélypart krónikái címet viseli, Robival elindult (és le is zárult részemről) Theneza sztorija. Ami nem várható a blogon a továbbiakban, azok a filmértékelések, mert ezeket Snitten gyűjtöm, könyvértékelések, mert azokat Molyon gyűjtöm. BJD fronton három éve nem voltam aktív, ezen szeretnék majd változtatni, a loli viszont jóformán kikopott az életemből, de még nincs eldöntve, mi lesz vele. A jövőről egyelőre annyit tudok, hogy szeretnék visszatérni a normális blogoláshoz, az ömlengős, mindent elmesélős fajtához, mert jólesik így lejegyezni az életemet. Biztos lesz szó a projektjeimről, esetleg eredményeimről, illetve elkezdtem egy leltározást végezni az írásaim között, és amelyekkel nem voltam túl szigorú vagy kifejezetten a büszkeségi falam ékei lehetnének, már olvashatóak. Elvétve publikálok Polc.hu-n, Wattpadon és Merengőn, de mindig itt lesz fent először egy-egy sztori, és természetesen itt lesz fenn az összes, úgyhogy érdemes lesz követni.
Mivel felteszem ide a korábbi, más felületeken megjelent posztjaimat, ezért visszafelé is lesz frissítés. Igyekszem figyelni rá, hogy egy-egy információ ne legyen meg kétszer, de nem biztos, hogy mindig összejön, mindenesetre Thenezáról és a sztorijaimról lehet olvasni a múltban is.
Trónok harcás booktag
I. RÉSZ: KÖNYVES KÉRDÉSEK
1. „Mi nem vetünk.” – Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni.
Általában nem vagyok hajlandó beállni a fangirlsorba, így a nagy népszerűségnek örvendő könyvek általában kimaradnak nálam, de amiért sosem, semmilyen formában nem adnék pénzt, és nem is vagyok hajlandó még egyszer birtokolni: Árnyalat-széria.
2. „Tűz és vér.” – Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled.
Müller Péter: Szeretetkönyv és Örömkönyv
3. „Közeleg a tél.” – A kedvenc téli olvasmányod.
Nincs kifejezetten évszakokra bontott kedvenc olvasmányom.
4. „Család. Kötelesség. Becsület.” – Egy könyv szoros családi kötelékekről.
Jeffrey Eugenides - Öngyilkos szüzek
5. „Erőssé növünk.” – Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett.
Jane Moore - Második feleségek klubja
6. „Miénk a harag.” – Egy könyv, amitől dühös lettél.
Szürke ötven árnyalata
7. „Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.” – Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz.
Ayase - Védőőrizet
8. „Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.” – Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy.
Rengeteg ilyen van...
II. RÉSZ: RAJONGÓI ELKÉPZELÉS
1. Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon?
Jon.
2. Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?
Élve szeretném látni Aryát, Brent, Tyriont és Daeneryst látni Jon mellett, és holtan Cerseit.
3. Nyernél, vagy meghalnál?
Sanszos, hogy meghalnék.
4. Melyik házba tartozol?
Stark.
1. „Mi nem vetünk.” – Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni.
Általában nem vagyok hajlandó beállni a fangirlsorba, így a nagy népszerűségnek örvendő könyvek általában kimaradnak nálam, de amiért sosem, semmilyen formában nem adnék pénzt, és nem is vagyok hajlandó még egyszer birtokolni: Árnyalat-széria.
2. „Tűz és vér.” – Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled.
Müller Péter: Szeretetkönyv és Örömkönyv
3. „Közeleg a tél.” – A kedvenc téli olvasmányod.
Nincs kifejezetten évszakokra bontott kedvenc olvasmányom.
4. „Család. Kötelesség. Becsület.” – Egy könyv szoros családi kötelékekről.
Jeffrey Eugenides - Öngyilkos szüzek
5. „Erőssé növünk.” – Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett.
Jane Moore - Második feleségek klubja
6. „Miénk a harag.” – Egy könyv, amitől dühös lettél.
Szürke ötven árnyalata
7. „Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.” – Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz.
Ayase - Védőőrizet
8. „Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.” – Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy.
Rengeteg ilyen van...
II. RÉSZ: RAJONGÓI ELKÉPZELÉS
1. Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon?
Jon.
2. Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?
Élve szeretném látni Aryát, Brent, Tyriont és Daeneryst látni Jon mellett, és holtan Cerseit.
3. Nyernél, vagy meghalnál?
Sanszos, hogy meghalnék.
4. Melyik házba tartozol?
Stark.