Nagyon hosszú, egy hét eseményeit taglaló bejegyzés

Muszáj írnom. Végre egyedül vagyok és igen, mosogatnom, rendet raknom, majd később, ha kész a mosás, teregetnem kell, de már nem bírom magamban tartani a leblogolnivalómat. Időben visszafele fogok haladni és ha valamit kihagyok, majd igyekszem beilleszteni a helyére.

Ma könnyűnek éreztem magam, mint a felhők a füleimben és a nyakamban. Mosolyogtam és kedves voltam mindenkivel, noha kicsit éreztettem másokkal, hogy dolgoznom kell és dolgozni is szeretnék. A fél nap a fülemen volt a zene, mert ez felpörget, ébren tart és kedvet csinál bármihez. Találtam valami jó netadót, ahol nincs reklám, csak kétóránkét tíz perc. =) Azért az elég jó, főleg, hogy egy kukkot se értek belőle, mert angolul nyomja a szöveget. =D

Tegnap nyomi kedvem volt, feszült voltam és nem tett túl jót a hangulatomnak a fejmosás sem. Valahol ott tartottam, hogy megmondom, hogy elegem van, menjen a francba és hagyjon békén, elvagyok egyedül, beosztottam már rég magamnak a napomat, nem akarom látni se. Eldöntöttem, hogy mosolyszünetelek vele, akárhányszor találkozunk, jégkirálynő leszek és ha megkérdezi, miért, megmondom, hogy csalódtam benne, mert én kedveltem és tiszteltem, de a megfélemlítő és megalázó magatartása nagyon rosszul esik, szerintem nem szolgáltam rá és kifejezetten dühít, de aztán úgy döntöttem, elég egyelőre a mosolyszünet, kérdezni még nem fogja, mert lassú is, nem csak lusta. Eljutottam a második legfélelmetesebb orvoshoz is délután. Nem volt olyan szörnyű, de még órákig borzongtam a gondolattól, hogy én ott voltam, stb. Nincs semmi bajom, csak érzékeny vagyok, ezt mondta. Három hét múlva mehetek vissza a rákszűrés eredménye miatt. Brrr...! Voltam Anyucinál. Beszélgettünk, pasikat nézegettünk, az helyre rakott. =)

Most visszaugrom hétfőre, mármint a múlt hétfőre. =D Bene névnapja volt aznap. Azt mondtam neki - jól becsaptam XD -, hogy Sangoval elmegyünk vásárolni, nem tudom, hova megyünk, mit veszünk, csajoskodunk, majd jövök. Lemerült a telefonom is, úgyhogy a Mennyek ajtaja megnyílt előttem. Komolyan mondom, én annyira utálok telefonálni... annyira elegem van abból, hogy fel kell vennem, vissza kell hívnom, meg kell néznem, ... Tomit meg tudom irigyelni, amiért van, hogy napokig le van merülve a telefonja és azt se tudja, hol van. =) Csak nekem a telefon egy olyan eszköz, ami által azok is elérnek, akik kakiban vannak. Bene viszont visszaél azzal, hogy nem bírom ki, hogy ne vegyem fel. X'D Szóval amikor lemerül a telefonom, egyszerre érzek gyomorgörcsöt, hogy mi van, ha közben valaki más keres, és vagyok a leghálásabb és legnyugodtabb, kiegyensúlyozott ember az egész Földön. XD Elmentem szépen egy kreatív boltba, ahol vettem vörös kártyapapírt és borítékot, fehér lapot, egy gerlepárt, amelyek a csőrükben tartott szívvel kapaszkodnak össze és egy csomó színes ragasztanivalót, amiből az Alleeban leültem és összeraktam egy üdvözlőlapot a Szívemnek. =) Egy Ákos dalszövegrészlettel kívántam neki boldog névnapot, a Mire vagy jó? cíművel. =) Meg volt lepve. Főleg azért, mert jól átráztam. XD

Anyuval közben szerveztük a szombatot, amiről Bene úgyszintén nem tudott sokat. =) Voltunk parókásnál - végre rászántam magam és kedden ellátogattunk -, többet is kinéztem. =) Elég vicces, mert vannak dolgok, amikhez rengeteget kell könyörögnöm és győzködnöm magam, hogy megcsináljam, aztán annyira élvezem, hogy alig akarom abbahagyni. XD A parókáshoz való menetel ilyen. ^^;; Szerdán meg is vettem azt, amelyikben vasárnap voltam. =)

Csütörtökön előbb eljöttem a munkahelyemről, mert hiába gondolkodtam egy hétig, nem találtam ki, mibe menjek hastáncra. Egy órával több időm volt, s én lelkesen kipakoltam a szekrényt. XD Tudtam, hogy úgyis mindenki megpróbálja majd lenyomni a másikat, hogy jobban néz ki és mégis alkalomhoz illő, ezért meg sem próbáltam olyat keresni, amiben jól néztem volna ki. Inkább a kényelemre és a praktikusságra mentem rá. Bene szabadidőgatyáját vettem végül - az enyém híján, mert az Bián van XD -, meg egy pólót felkötöttem. Hanatól kaptam kölcsön tánccipőt, bár azt mondta, megkapom véglegesen. ^^;; Odafele beszélgettünk, ott beköltöztünk a fürdőbe, ahol csak ketten voltunk, majd egymás mellé ültünk le a földre is. A tánc maga jó volt, tetszett. Azon nagyon röhögtem, ami a fejemben ment közben:
- Hülyén nézek ki. - állapítottam meg a tükörben nézve magamat.
- Ne aggódj, mindenki ezt gondolja magáról. - mondta a fejemben a hang. És én annyira megnyugodtam! XD De télleg... =) Onnantól kezdve nem izgatott, hogy nézek ki. Viszont tovább röhögtem magamon, mert karikatúraként fogtam fel dolgokat. Például azt, hogy van egy alaptartás, amit megtartva, de lazán kell állni. Ehhez képest én remegtem a feszültségtől, ami bennem volt. XD Olyan feszesen álltam, mintha súlyokat tartottam volna és olyan pontosan akartam csinálni a mozdulatokat is, mint hajdanán a karatéban. Ezen tényleg rengeteget röhögtem és volt, hogy nem csak magamban. XD Az a lépéssor meg teljesen kiakasztott... hogy én mennyit bénáztam! XD Élveztem. =) Szóval ezen a héten is megyek és később is! =D Hazafele felkerült az i-re a pont. Hana nem lát a sötétben, én nem ismerem ki magam, mert rossz a tájérzékelésem, pedig egy saroknyira lakunk a táncsulitól. XD Vak vezetett világtalant. XD És büszke vagyok magamra, mert ahelyett, hogy kegyetlen önostorozásba kezdtem volna, merthogy rám bíztak egy lányt, akit csak épségben haza kellett vinnem, és csődöt mondtam, jóízűen röhögtem magamon, hogy pedig pont nagyon figyeltem, hogyan jutottunk el a teremig (csak visszafele nem sikerült kódolni akkor még - most már menne!) és hihetetlen vicces ez így. =) De épségben hazaértünk és közben halálra röhögtük majdnem magunkat. =) Najó, nálam az épségben túlzás, a lépcsőházban (amit Hana pöpecül ismer) a villanykapcsoló megnyomásakor eltörtem a körmöm. X'D Egy pár pillanatig azt hittem, ott pisilem össze magam, úgy fájt, aztán hajtott tovább a kötelességtudat, hogy vigyáznom kell Hanara. Azt gondoltam, mi van, ha elszámolja magát és nekimegy a falnak. Nem bocsátanám meg magamnak, ha nem sikerülne épen hazavinni. De nem történt amúgy ilyen. =) Még beszélgettünk négyen, aztán mindenki nyugovóra tért. Nagyon-nagyon fáradt voltam, noha pörögtem is. ^^

Pénteken Bene születésnapja volt. Óracsörgés után fölé hajoltam, felköszöntöttem és nyomtam egy cuppanóst az arcára. Azt hittem, nem fog emlékezni rá, de a későbbiekben kiderült, hogy emlékezett. =) A munka jól és gyorsan telt aznap, utána meg vidáman mentem haza. Szegény Benének meg megindult a hasa és totál rosszul volt. Megkért, menjek egy keserűcsokiért, úgyhogy a nyakamba vettem Budapestet és elmentem a nap hősének keserűcsokit szerezni. =) Beszereztem a szükséges gyógyszert, már az Oktogonon jártam, amikor felnéztem és OTP felirat nézett rám vissza. Veszek fel pénzt! - gondoltam (és végre nálam volt a bankkártyám - ugyanis korábban is akartam felvenni, asszem, aznap és ott, az ajtóban jöttem rá, hogy se a kártyám, de egyetlen iratom és bérletem nem volt nálam aznap XD kicsit lestem egyet, majd jót röhögtem és hálát adtam az Életnek, hogy ma nem találkoztam ellenőrökkel), így hát vettem fel, majd visszamentem a Nyugati aluljárójába, ahol is vettem egy überélénk rózsaszín parókát és rózsaszín combcsipkét. =) Elmenetelem előtt ugyanis kipuhatoltam, Bene miben szeretne látni - egész pontosan egy álmára kérdeztem rá, amiben emlékeztem, hogy nem megszokottan néztem ki és beszélgettünk. Odaadtam neki a csokit - megint átvertem XD -, és azt mondtam neki, azért voltam távol egy órát, mert gyalog mentem. =D Ezután ünnepélyesen megkértem, hogy vonuljon ki a konyhába, mert ébrenálmodni és írni szeretnék. =) Egy órát kértem tőle, de kettő lett belőle. =) Igényes munka sok időbe kerül, kérem szépen. =) A cicafület nem találtam meg, így szexi fehér nyuszilány lettem. =) Apukája majdnem elrontotta a meglepetésemet, mikor felhívott engem - mivel Bene telefonja lemerült, vagy miszösz -, hogy adjam a fiát. XD Mondtam Benének, hogy én letettem az ajtóba a telefont, vegye fel. XD Aztán amikor kimentem már kicsípve magam, kocsányon lógtak a szemei! =D Annnyira édes volt!!! <3 XD <3 Bámult rám meredten és azonnal lecsukta a gépét. =) Nagyon cuki volt. =D Sikerült NAGYON meglepnem. =) Jó érzés volt nagyon. =) Ebben is fejlődtem, tudtam adni és igazán azt, amire más vágyott. =) Nem formáltam szándékosan a magam képére, a lehetőségeim és adottságaim kihasználva tettem magamévá a "feladatot". =) Szóval nagyon sikeres nap volt a pénteki a számomra. =)

Szombaton Anyuhoz mentünk. Főzött nekünk finom ebédet, brokkoli-krémlevest, sült csirkecombot és hagymás krumplit. =) Azt mondtam Benének - a múlt héten háromszor csaptam be XD -, hogy Anyunak kell hoznom valamit a boltból, úgyhogy én most elmegyek. Ő persze gáláns volt és felajánlotta magát a feladatra, de megnyugtattam, hogy én tudom, mi kell, úgyhogy megyek egyedül, úgyis szívesen sétálnék. =) Így is lett. =) Közben felhívtam Bátyámat, dumáltunk egy kicsit. Én keltettem fel. =) Amúgy elsőre Tomit hívtam, de belesípolt a fülembe a telefon, úgyhogy Bratyi-hívás lett belőle. =) Nem bántam meg, noha azért Tomi hangját is jó lett volna hallani. =) Gondolkodtam, hogy hívjam-e Talyt, Danit, de aztán arra jutottam, hogy a Bátyámmal beszéltem a legrégebben úgyhogy, ő a soros. =) Lementem az Andrész Cukrászdába és vettem tortát, meg a régóta vágyódásunk tárgyát, Rigójancsit. =) Mentem befele, mikor meghallottam Bene hangját a konyhából. Na mondom, ennyit a NAGY meglepetésről (bírtam volna, ha ez is úgy összejött volna, mint a beöltözés - amúgy tudni kell, hogy úgy kellett lebeszélnem, hogy ne keresse elő a táskámból a csokit, hogy ne fogjon gyanút, hogy esetleg valami titkos van a tatyómban XD nem volt egyszerű, maradjunk annyiban XD -, de jó volt így is). =D Nagyot nézett, hogy ja, hogy ezért volt ez a nagy szervezkedés. =) Hát igen. Kérdezte, milyen torta, de Anyu azt mondta neki, hogy "Mindent a maga idejében.". XD Annyira szeretem az Anyukámat!!! <3 =D <3 Feljött tesóm is, akit ugyan én névnapján felhívtam megköszönteni (hogy meg volt lepve, Istenem... éreztem rajta, hogy nagyon nem számított erre és nem nagyon tud mit kezdeni a dologgal, de örül), s szépen megünnepeltük őket egy kiadós és finom ebéddel és a tortával és Rigójancsival. =) Szegény Bene... nem ehetett gyakorlatilag az édességekből a hasa rendetlenkedése miatt. X"D Pedig milyen finom gyümölcsrizs-torta volt! És a Rigójancsi... =*,*= Sehol nem csinálnak olyan finomat, mint az Andrésznál. =) Nagyon jó nap volt a szombat is. =)

Vasárnap korán kellett kelni, mert Benének dolgoznia kellett menni. Én visszaaludtam még másfél órára. =) A tali kettőre lett kitűzve, keményen tíz percre van tőlünk a Gólem, én mégis fél tizenegykor elkezdtem felölteni a  toalettem. =) Még jó is, hogy korán elkezdtem! A műszempillát valahogy nem akart sikerülni a helyére tenni, húsz percig szenvedtem vele, pedig többször is sikerült korábban egészen jól feltenni minden különösebb nehézségek nélkül. Biztos a drukk, hogy ma nagy nap van. =) Ünnepélyesen és tökéletesen akartam kinézni, valszeg ez volt a hátráltatója és a buktatója is a dolognak. Már majdnem feladtam, amikor megjött Bene a munkából és úgy döntöttem, akkor is sikerülni fog nagyon jóra megcsinálni a sminkem, ha a fene fenét eszik is. =) És a végeredménnyel 90%-osan meg voltam elégedve. =) Persze, amikor már a fejemen volt a paróka, kész volt a sminkem és Bene elkezdte a masnikat és csattokat a fejemre pakolni, majdnem elbőgtem magam elkeseredettségemben, hogy "Én nem így akartam kinézni.". ^^;;;; Aztán kész lettem és belenéztem a tükörbe. Egy idegen nézett rám vissza, akit szépnek találtam. De végső soron idegennek. Az volt az érzésem, ahogy szembesültem a látványommal, mint amikor egy fényképre ráapplikálnak valami idegen hajat. És beugrottak olyan emlékek, amiket nem én gyűjtöttem össze. Mintha ébrenálmodás lett volna, de tudtam, hogy nem az. Ez az érzés, az egész napomat lappangva elkísérte. Nem akartam újra látni magam tükörben, mert annyira paradox érzéseim voltak tőle... Jól éreztem magam úgy, ahogy voltam, hamar megszoktam a súlyt és kitapasztaltam, hogy biztonságos mozognom a haj- és masnitömeg alatt. Élveztem ezt az új stílusomat is. =) Nagyon sokan megdicsértek, ami rettentő jól esett. =)

Voltak játékos feladatok megint. A tavalyi és lolitáit kellett kiválasztani különböző kategóriák szerint. Én itt is szeretném mindenkinek megköszönni, aki rám szavazott, hogy "Az év felfedezettje" lettem. =) És nem csak azt szeretném megköszönni, hogy megválasztottatok, mert igaz, hogy ez nélkületek nem sikerült volna, hanem azt is, hogy tanulhattam tőletek, a társaság tagja lehetek. =) Gratulálok a többieknek is. =) Amúgy szerintem mindenki nyert aznap, de psszt! ^.~ Nekem a nap legszebb lolitája Elyon volt, elképesztően tetszik a ruhája és az, hogy virágokkal díszítette fel magát, külön tetszett. =) Nana rózsaszín ruhája is nagyon bejött, örültem, hogy felvette. =) Kishi a kedvenc BL-os ruhámat vette fel, IchiGo meg az ünnep alkalmából kifestette magát. =) Shanekával fotózkodtunk, merészek voltunk, mint megállapították, mikor leugrottunk a padkáról. =) Sakura kölcsönkapta a kabátomat, hogy ne fagyjon meg. =) Nem volt rossz, de barátos sem az idő. Csöpörgött. De valahogy ez sem vette el senkinek a kedvét semmitől. =) Sok finomság volt, végre megkóstolhattam a sushit és ízlett. =) Anyu kérdezte, milyen íze van, de nem tudtam neki elmesélni. Majd egyszer eszünk együtt is. =) A vetítés is tetszett, jókat nevettem néha és amikor felcsendült a Gravitation egyik zenéje, nem bírtam visszafogni magam, a fangirlsikoly kiszakadt majdnem belőlem. XD Ehhez képest szolid voltam. XD Kicsit beszélgettem Tamással is, szegény többször megkeresett fb-on, ahova én nagyon rövid időkre szoktam felugrani, így mindig hamar elköszöntem tőle. =) Közben kisorsolták az ajándékokat. XD Shaneka kapta az általam készítettet. Az első kérdésem hozzá az volt, hord-e fülbevalót. XD IchiGonak karácsonyra kitaláltam, hogy Lovenyulas fülbevalót kap és kiderült, hogy már rég benőtt a lyuk a fülében. X'D De Shaneka hord fülbevalót és nagyon tetszettek is neki, amiket gyártottam, úgyhogy megnyugodtam. =) Én lekvárt/dzsemet kaptam (mindig keverem a kettőt), amit még nem kóstoltunk meg. =) Bene ajándéka, ha jól tudom, Sayuichinél landolt. =D És ő egy gyurmából készült cukiságszettet kapott - sajnos elfelejtettem, hogy kitől XD -, amiben egy süteményes kis dísz, egy pár felhős fülbevaló és hozzávaló szivárványos nyakláncból áll. =) A sütike a telefonom díszéül lett kinevezve, a munkahelyemen meg ma a csajok megdicsérték a kis felhőcskéket. =) Úgyhogy: ^^y

Volt aukció is, azon alaposan bevásároltam. XD Punk, fehér, szétszaggatott zokni - már vágytam egy olyanra. =) Egy fekete térdzokni, csipkés - ráadásul Kishinek olyan van fehérben. =D Egy hatalmas rózsakvarc kő hosszú-hosszú láncon - illik a szalagavatóra kapott, Bene által készített fülbevalómhoz és mint tudjuk, a rózsakvarc gyógyító, nyugtató és más egyéb jó hatású kő. =) Egy gyöngyös hajpántot - régebben semmit se voltam hajlandó tenni a hajamban, mostanság meg egyre több mindent és több félét szeretnék. =) Asszem, ennyi. XD A nap végére kerekasztal-beszélgetéssé szelídült a zsongás. =) Jó volt. =) Haza akartuk kísérni egy jó darabon Kishit, ezért elindultunk Nanáékkal és vele, de a Blahán a metrónál jöttünk rá, hogy egyikünknél sincs semmilyen irat, úgyhogy hazafele sétáltunk és beszélgettünk Benével. =)

Fél egykor tudtunk aludni. Még volt egy kis dolgunk és persze a beszélgetéssel sem siettünk. =) Úgyhogy hétfőn ennek hála nagyon-nagyon-nagyon fáradt voltam. XD

De az egész múlt hét: <3

Köszönök mindent mindenkinek. =)