Az előző poszttal igencsak a sűrűjébe vágtam ennek a #BloggerKépző témázgatásnak, hiszen nem csak igen komoly témát választottam, de meséltem olyan traumámról, amiről korábban nemigen és a bejegyzés hosszúsága is túlment a 11.700 karakteren. Laza három A4-es oldal. Úgy fest, tudok még kisregénnyi posztokat írni.
A mai téma sokkal vidámabb és meglehetősen aktuális. Bár jól érzem magam a munkahelyemen, meglehetősen messze van az álom munkámtól. Ez nem egy kiforrott dolog, valójában viszonylag rövid ideje gondolkodom rajta, mi tenne boldoggá karrier téren. Őszintén? Még mindig ugyanaz, mint régen: ha íróként meg tudnék élni. Sajnos sokkal kevesebb lendületem és ihletem van, mint hajdanán, de ez biztosan annak a hozadéka is, hogy megrágott, kiköpött és megtaposott az élet. Ha dolgozom, az időmet az utazás, a munkahelyen lét viszi el, ha nem dolgozom, rosszul érzem magam az életemben, szorongok, befordulok... Dolgoznék én részmunkaidőben, csak azzal nem keresem meg azt az összeget, amit szeretnék. Munka mellett mindig becsülendő, ha valakinek rendszeresen jut ideje a hobbijára, abból meg nekem több is van, ami időt, pénzt és helyet igényel.
Ma már körvonalasabb az álom munkám, mint régen. Alkotással szeretnék foglalkozni továbbra is, írni, festeni, fotózni, mélyremenő témákat boncolgatni tudatos, mégis szórakoztató és/vagy hasznos formában, illetve hiányzik a loli és a beöltözés is. Dolgozom rajta, hogy összeálljon ez egy vállalkozássá, amit nem feltétlen fogok vállalkozói formában űzni, inkább az én hozzáállásomat reformálom meg. Mindig úgy gondoltam, ezek hobbik, nem lehet belőlük megélni. Azóta számtalan platform jött létre, ami a befektetett munka arányában szép hozamot képes termelni: Kickstarter, Etsy, Patreon, Onlyfans (vonatkoztassunk el tőle, hogy a közösség nagy része szexuális szolgáltatásokra használja, nem csupán ezzel lehet ott eredményesen nyomulni), csak hogy párat említsek. Szerintem az elmúlt tíz évben megváltozott a tartalomgyártókhoz való hozzáállás is és ezt én kifejezetten örömmel fogadom. Emellett manapság egy aktív internetes személy közreműködésekkel is kiegészítheti a jövedelmét, ami ugyancsak egy számomra tetszetős lehetőség. A kérdés az, vagyok-e én ennyire aktív és szervezett, vagy tudnék-e/akarnék-e az lenni. Gondolkodom rajta.
Lehet, hogy nem a művészetemből fogok elsődlegesen megélni, de az is lehet, hogy mégis csak ki tudom találni azt a formátumot, ami nekem is fekszik és fogyasztható is, bevételt is termel. Ez lenne az álmom, élményeket gyűjteni, valamilyen alkotói folyamatban áttranszformálni mások számára és ebből a körforgásból megélni. Egyrészt nagyon melós és inspiráló lenne, másrészt lehet, hogy hatalmas változásokat hozna az életembe minden téren. Izgalmasnak tartom. Ez egy olyan cél előttem, ami a közelmúltbéli mélypontjaimon kitartást és reményt adott. Tök sokat dolgoztam magamon, a gondolataimon, az elképzeléseimen, míg vergődtem a szarban a munkanélküliség miatt. Egyelőre nem annyira látszik, de már az is hatalmas ajándék és lehetőség, ha nem gáncsolja magát az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése