Hihetetlen, hogy már egy csak egy hét van ebből a hónapból, úgy elrohant. Idejét sem tudom, mikor ültem utoljára Hajnau elé - ő a laptopom -, ami annak köszönhető, hogy lett munkám. Egy lakásokat kezelő cég látott bennem potenciált és a kisfőnököm nagyon értékeli, hogy csinálni akarom, 'legyünk rajta túl', precíz és rendezett vagyok, gyorsan átlátok mindent, önállóan tudok dolgozni, ugyanakkor jól érzem magam a meglévő csapatban. Volt egy másik hely is, ami nagyon tetszett, de messzebb van itthonról, kevesebb pénzt ígértek, itt azonban még az angolt is szintre hozhatom, ugyanis a vezetőség külföldi, talán egy kivételével senki se beszéli a magyart, vannak külföldi kollégák is. Nem mondom, hogy könnyű például így végigülni egy-egy két órás meetinget, de bízom benne, hogy egyre nagyobb része fog aktivizálódni a tudásomnak. Motivált vagyok, noha három retek napot tudhatok épp magam mögött, viszont szinte minden nap dicsérnek, ami nagyon jólesik.
Jobban érzem magam lelkileg, de ez a 15-20 fokos hőingás kikészít, minden este hasogat a fejem, pedig szeretnék foglalkozni azzal a sok projekttel, amiket elkezdtem csinálni vagy tervezni. Remélem, egyre kevésbé lesznek hidegek az éjszakák és szépen kitavaszodik mihamarabb.
Sajnos nem tudtam indulni a Létigen második pályázatán, túlságosan sok minden szakadt a nyakamba, de igyekszem megírni azt a két novellát (vagy hármat?), amiket kigondoltam pályázati anyagnak, aztán elválik, a próbaolvasáson milyen reakciót kapnak, így tehát pályázni fogok velük, vagy megosztom veletek Nuuvellán.
Az elmúlt időszakban nagyon intenzív álmaim vannak, szültem, voltam valakinek az esküvőjén, volt egy sokkoló rémálmom, amiben bajra éhező katonák félholtra vertek egy fiút a száguldó vonaton, majd sorra megerőszakolták, és senki se mert semmit tenni, nehogy ő legyen a következő áldozat, ma reggel már nem is tudom, mit álmodtam, csak azt, hogy szinte pánikig fokozódott a rajtam lévő stressz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése