Egy hisztis nap után

Vasárnap mentünk hazafele Anyutól, amikor Bene megszólalt, hogy "Nem tudom, miért és mit, de várok valamit ettől a 19-étől.". Elkezdtünk ezzel kapcsolatban beszélgetni, amikor is egyszer csak rájöttünk, hogy 19-e szombat és mi vasárnap estefele akartunk hazajönni Bene családjáéktól és már mindent lebeszéltünk. Már Anyunál elkapott a sírás, alapos bőgésem kínjának vetettem alá Édesanyámat és a Páromat, mivel van egy totál boldog része az életemnek és van egy totál depi része, ugyanis nincs ihletem. És ez engem földhöz tud vágni pillanatok alatt. Már a buszon ültünk és akkor ez így lekoppant, hogy nem elég, hogy nem tudok írni, még a yaoi meeten sem tudok ottlenni, pedig már réges-rég jelentkeztünk rá és tervezzük és akármi. Aztán Bene végül megkérdezte, hogy ott akarok-e lenni, én meg bólogattam rá. Persze, hogy ott akarok lenni, már rettenetesen várom, hogy szombat legyen, holott holnap még Tomizom egyet, ami nagyon-nagyon szupilesz. =D Úgyhogy végülis kibuliztuk, hogy ottlegyünk a yaoi meeten. =)

A tegnap nagyon mókás volt, a bíróm rengeteg feladattal látott el, noha amúgy is tornyosultak körülöttem az akták és az elvégezendő dolgok, ráadásul bepirosodott a napom, úgyhogy a nap végefelé _nagyon_ hisztis lettem. Volt úgy, hogy lecsaptam egy adag aktát a bírómnál, megköszönte, hogy elvégeztem a feladatot és rávágtam az ajtót. XD Nos, én nem szoktam ilyet csinálni, de hat órányi időhúzó feladat után már nagyon mérges voltam. XD Ő észre se vette, de a szobatársa csak úgy lesett, hogy velem meg mi van. Aztán a bíróm hozott még egy aktát, ami aznap harmadszor került hozzám és sírva-röhögve mondtam, hogy kész, nem bírom, kiugrom az ablakon, hazamegyek. XD Bene is pont ekkor hívott fel és azt mondta, hogy semmit se hallott abból, amit mondtam, csak azt, hogy magas hangon hisztizek. X'D Nagyon úgy tűnt, vigasztalhatatlan vagyok. Csak néztem az embereket virágokkal a kezükben, a párokat egymást csókolva, ölelve, fogva, a dugig tömött helyeket, és az járt a fejemben, hogy éhes vagyok, fáradt vagyok. XD Hát igen... ^^;;

Aztán elmentünk a Black Ichigoba, ahol találkoztunk Lyonával. =D Egyből feldobódtam, nagyon örültem a találkozónak. =) Az ilyenek mindig annyira jók szerintem! =) Pont egy fekete ruha volt rajta, amire azt mondta, mikor megdicsértük, mennyire jól áll neki, hogy "Sajnos tényleg nagyon jól áll.". =) Rögtön elkezdtem drukkolni, hogy a ruha megvárja őt, amikor már nem lesz "sajnos", hogy jól áll neki. =) Én is próbálam azt korábban, de szerintem Lyonán jobban mutatott. =) Engem várt a fehér-rózsaszín szoknya, aminek még nincs neve, de majd a mintájából kiötlök valamit. Az előző postban szereplő Sárga-lepke nevet kapta ebben a szent percben. =) Még egyszer felvettem a szoknyát, mert Lyona és a fiúk látni akarták rajtam, aztán kértem hozzá egy fehér kalapot, mert abba múltkor nagyon beleszerettem. Immár az enyém. ^^y A jövő hónapra már kinéztünk egy rózsaszín-fekete bittersweet ruhát, és beleszerettem egy cipzárrózsa karkötőbe is, mondtam Polnak, hogy nekem olyanom lesz, mert nem bírom ki most már nélküle. =D

Később megmutattam Hananak az új szerzeményeim, ami nagyon tetszett neki, mondtam, hogy lesz meet megint, majd megmutattam neki a gyurmakreálmányainkat. Meg is beszéltük, hogy vasárnap süteményt sütünk Benével, s ha van kedv és idő utána, akkor gyurmázhatunk. =) Teáztunk egyet négyen, méghozzá nem is akármit. Borsmentát, amit a WestEndbeli teásnál vettünk. Nagyon finom. Jövő hónapban egy adag kiwis-szamócás-hibiszkuszos teát szeretnék onnan, mert az is varázslatos. =)

Ma fogdokihoz kell mennem, utána meg apuékhoz, mert otthon van egy csomó fontos papírom, aminek nálam kell lenni, s nagyon remélem, hogy megérkezett már a Geszti-bögrém és ép. =) Már annnnnyira várom, hogy a kezemben legyen! =) Nagyon vágytam egy olyan bögrére, főleg a sárgára és még mindig annyira feldobott leszek, ha arra gondolok, nyertem egyet. =D

A tegnapom végülis jól zárult. Örülök, hogy körülvesznek az emberek. Van késztetés valahol mélyen bennem, hogy egyedül legyek, de mivel nincs ihletem írni, ébrenálmodni, ezért csak játszanék, vagy az interneten szórnám el a drága időt. Így viszont eredményesebbnek érzem az életem, hogy kapcsolatokat ápolok. Nem akarok újra egy olyan helyen élni, ahol csak elviselnek, ahol csak elviselem a létet, ahol nem beszélgetünk, ezért viszont nekem is tennem kell. Úgy tűnik most nekem, hogy amit tehetek, hogy tényleg jó legyen a légkör, hogy levetkőzöm a magányos farkas szerepem, legalábbis megpróbálom. Nem egyszerű, nekem legalábbis nem az. Túl sokáig és sokféle módon voltam egyedül, voltam magányos, voltam szinte teljesen magamra utalva, még annak ellenére is, hogy sokszor nem voltam a magam ura úgy, ahogy akartam lenni. Benével igazi kihívás volt hosszútávon együtt lenni, mert ő nagyon közösségi ember, társcentrikus, ezzel szemben én mindig egyedül akartam lenni. Most, hogy nincs ihletem, nincs miért. És végre egyfajta központban vagyok, ahonnan könnyebben elérem a barátaimat. =)

Szép napot nektek!