Egymással ellenük

Összekarmollak és válladba harapom fogsorom nyomát. Birtokollak, mert a birtokod vagyok és megöllek, ha megcsalsz. Ragadozunk reggel, délben, éjjel, bújunk a sásban, ágyban, kádban, keressük a lehetőséget, hogy kifejezzük az égető szükséget. Látok mást, de a mindenem te vagy, elveszem, amit akarok és megadom, amit kívánsz, ez tiszta játszma, semmi cicoma, semmi szégyenlősködés. Minek? Ismerjük azt, ami hajt mindkettőnket. Lételemünk a harc, s békét kötünk, míg az álom úr felettünk, majd kezdjük reggel, folytatjuk délben, talán végzünk éjjel. Nem bántjuk soha egymást, elég nekünk a világ fájdalma, ami ellen a legjobb védekezés a támadás, hátat a hátnak vetve való háborúskodás.