Úgy hullámzom meg alattad, mint víztükör a simogatástól. Minden érintésed lágy, borzongást kelt bennem és arra késztet, ne legyek tétlen én sem, szeresselek kifulladásig. A tiéd lenni, érezni, hogy hozzám tartozol, s biztos lenni benne, valamennyi szeszélyem és félelmem megérted, több, mint amit szavakkal el lehetne mondani. Pont ezért, mert ez elmondhatatlan, nem tudom, hogyan írjam le, mit jelentesz nekem. Te vagy esőben a szivárvány, hóban a jégvirág, tengerben a meleg áramlat, forróságban a hűs forrás. Képtelen vagyok kifejezni mindezt, csak szorítalak magamhoz sírva és nevetve. Soha nem nyugodhatok, mert én a tiéd vagyok, míg akarod, megtartani azonban nem tudlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése