Így érzek

Sokat gondolkodom. Tervezek többnyire, meg rakosgatom magamban a dolgokat, sakkozom a lehetőségeimmel és a vágyaimmal. Meg szituációs gyakorlatokat állítok fel magamnak. Nem jutok dűlőre... Nem jutok előre... Nem tudom, mi van és mi legyen. Nem értem mindig a körülöttem élő embereket és magamat sem mindig. Szánalmas mértékig képes vagyok megadni magam, erre jöttem rá az utóbbi hetekben, de ez nem elég és nem jó. Valami mást kell csinálnom, de nem jövök rá, hogy akkor mit. Persze nem én leszek a legmeglepettebb, ha a hosszú ideje tartó bajuszhúzogatás után megunom a dolgot és farkashoz méltón odakapok. Még nem harapok, nem, először csak a figyelmeztetés jön, hogy ez a helyzet így nem működik, nem mehetnek így tovább a dolgok, csak aztán jön a robbanás. Érzem a levegő sűrűsödését... Jön a vihar.