A békés harcos útja - ez jelent meg a fejemben ma. Tudtam, hogy könyv, s most megtudtam, hogy film is készült belőle. De nem ezek miatt jelent meg a fejemben, érzem. Legalábbis nem ezek miatt elsősorban. Mindenesetre: KELL. =)
Egy másik "harcos" könyv is eszembe jutott aztán: Paulo Coelho - A fény harcosának kézikönyve
"A fény harcosa nem vesztegeti az idejét ostoba támadásokra: tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell töltenie."
"A világ tükör, és minden embernek a saját arcvonásait tükrözi vissza."
"A fény harcosai gyakran kérdezik maguktól: "Mit keresek én itt?" Nagyon gyakran úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme. Épp ezért a fény harcosai. Mert követnek el hibákat. Mert tesznek fel kérdéseket. Mert mindig keresik a dolgok értelmét. És végül meg fogják találni."
"A fény harcosa átadja magát a benne lévő szenvedélyeknek és teljes átéléssel élvezi őket. Tudja, hogy nem kell lemondani a győzelmek boldogságáról, mert azok az élet részei, és örömet szereznek mindenkinek, aki részt vesz bennük."
"Mert a fény harcosa számára nem létezik olyan, hogy reménytelen szerelem. Nem félemlíti meg a hallgatás, a közömbösség vagy a visszautasítás. Tudja, hogy az emberek fagyos álarca mögött forró szív dobog."
"A fény harcosának szeretetre van szüksége. A szeretet és a gyengédség a természetének részei. Hasznára fordítja a magányt, de nem válik a rabjává."
"A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze."
"A fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni."
"A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent előre."
"Csak azért, hogy elhiggye, hogy helyesen cselekszik, nem kell bebizonyítania, hogy mások rossz úton járnak."
"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
"Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban."
"Senki sem egészen jó vagy rossz. A fény harcosa erre gondol, amikor látja, hogy új ellenségre tett szert."
"A háborúban azé a győzelem, aki meg tudja lepni az ellenségét."
"Ha elég erős vagy, ne szégyelld gyengének mutatni magad: ha így teszel, ellenséged felhagy az óvatossággal, és idő előtt támadásba lendül."
"Ne szégyellj elállni a harctól, ha úgy látod, hogy az ellenfeled erősebb nálad: nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút."
"A fény harcosa megosztja másokkal a tudását. Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli csatáit."
Tegnap tanulságos volt az első tánc óra. Sok tapasztalatot gyűjtöttem magamról. Volt egy vicces párbeszéd a fejemben is:
Én: - Hülyén nézek ki.
A hang: - Nyugi, mindenki ezt gondolja magáról.
És én annyira megnyugodtam! xD Utána nem törődtem mindenféle aprócseprő marhasággal, képzelt vagy valós rivalizáláson, egyszerűen bezárkóztam magamba és csináltam legjobb tudásom szerint, amit kellett.
Aztán hazafele vak vezetett világtalant. Az nagyon vicces volt. Hana a farkasvaksága miatt nem látott, én meg a rossz tájolásom miatt hiába figyeltem, hogy mentünk a táncteremig, mégis elfelejtettem. És kivételesen nem görcsöltem és ostoroztam magam emiatt, hanem nevettem magamon, jóízűen, szeretettel. =) Sokkal jobban jöttem ki az egészből magam előtt.
Viszont sikerült rosszul megnyomni a lámpa kapcsolóját a lépcsőházban, az ujjam beleszaladt a gomb és a kerete közötti részbe és betörte a körmöm. Azt hittem pár pillanatig, hogy összepisilem magam, úgy fájt, de nem volt időm ott ácsorogni és fájlalni az ujjam, mert Hana ment tovább és hiába ismeri már nagyon a lépcsőházat, felelősséget éreztem aziránt, hogy épségben hazakísérjem, ahogy arra Pol megkért.
Még nehéz önmagam lenni helyzetekben. Még mindig a harcos, a kardos lovag ugrik elő, amikor elbizonytalanodom. Amikor vigyázni szeretnék valakire, amikor felelősségem van valaki vagy valami iránt, amikor erősnek akarok tűnni. Utóbbiban csak az a csavar, hogy a kardos harcos csak erősnek LÁTSZIK, de nem az, egy hercegnő pedig egyszerűen csak mosolyog és árad belőle az erő. =)
Olyan masszívan félremagyaráztunk dolgokat. Olyan mélyen hazudtunk magunknak. Olyan bástyát építettünk magunk köré, mely átüthetetlen. Olyan tévhitekbe ringattuk magunkat és hittük szentül, hogy minden úgy van. Hogy most küzdünk önmagunkkal.
Élmények, érzelmek, éreztek, érvágások
Szeretek a busz első ajtajának lépcsőjén állva utazni. Szeretem a hatalmas üvegen keresztül, kis túlzással a vezető szemszögéből látni a rohanó utat, az elénk ugró úthibákat, már távolról, egészben látni az épületeket. Szeretem, amikor vidáman süt a Nap, sárgás fényével vonja be az egész várost, amely ettől kivonul a szürkeségből és megtelik élettel. Szeretem a Dunát nézni, mágikusan vonz, egyszerűen ha olvasok, ha írok, ha játszom, ha teljesen mást csinálok, s bele vagyok mélyedve, ez a folyó akkor is hív engem és nem bírom megállni, hogy ne nézzem. Minden nap legalább kétszer megcsodálom a Budai várat, a Halászbástyát, a Parlamentet, s a köréjük épült dolgokat. Elidőzök a Gellért hegyen, a híd pillérein, a víz csillogásán vagy fénytelenségén, a benne úszó víztükrök, hajók és moszatnak látszó telepein. Évek óta így van ez és tudom, semmiség, mégis engem annyira boldoggá tesz, hogy immár minden nap újra és újra megcsodálhatom Budapest ezen kis szeletét.
Sosem gondoltam volna, hogy a főváros ennyi mindent tartogat a számomra, hogy ennyire élvezni fogom a benne lakást. Sőt, emlékszem, két évvel ezelőtt még a gondolatát sem engedtem közel magamhoz. Méghogy én oda?! S most tessék, szinte a közepén, a közepében vagyok. És el sem tudom képzelni, hogy ezek után ne így legyen. Nem vágyom vissza vidékre, néha ugyan hiányzik a kert, a cseresznyefám látványa (Istenem, de szép lesz nemsokára!), az érzés, hogy felmászhatok rá bármikor és fel is mászom rá időnként, a kis madarak az ablakom előtti gyepen ugrálva, a kutya ugatása, a macska lusta nyújtózása az ágyamon (oly rég volt, tán igaz sem volt...), a patkányaim mindennapjának hangjai, az ablakomon beeső napsugarak. Most, ha kinyitom az ablakom, az alatta lévő közlekedés hangjait hallom, a trolik és autók motorzaját, néha az emberek hangját. Most csend van, csak a szomszéd halk gitározgatása és a lakótársaim mozgásainak hangja töri azt meg. Most magányom kiterjed, s mégis semmivé lesz, mert Bene szinte mindig talál valami mondanivalót, holott sokszor mást sem szeretnék, csak zenét, egyedüllétet és amihez kedvem van. Szeretnék egy cicát. Nagyon-nagyon. Azért is vágytam egy külön lakásra az apámtól és a barátnőjétől távol, bárhova, hogy lehessen egy dorombolós szőrgombócom, akit az ölembe vehetek, aki köré odagömbölyödhetek, aki meghallgat, mikor nem mondok semmit és hűséges macskahangján felel nekem. És most még a patkánykáim sincsenek velem, nem zörögnek, nem rágják a magocskáikat, nem kaparásznak és nem vitatkoznak a falatokon. El sem tudom mondani, mennyire hiányoznak ezek.
Sok mindenen gondolkodtam az elmúlt másfél hónapban. Hogy átcsöngetek a szomszédba, hogy tanítson engem gitározni. Érdekes vállalkozás lett volna, de nem volt hozzá merszem. Hogy elkérem a lakótársnőnk gitárját és pengetek azon, de mivel kicsit sem értek a zenéhez (kis túlzással élve), nem volt kedvem ehhez. Hogy beiratkozom táncra, melyet meg is valósítottam, holnap lesz az első óra és már nagyon várom, noha félek is tőle. Hogy beérem kutyával, hátha azt hozhatnék, de nem akarok egy ugatós, kicsi állatot, amely olyan jámbor, mint egy növényevő és olyan mozgékony, mint egy madár. Hogy becsempészem a szobába csak az egyik ketrec patkányom, vagy ketrec nélkül Minot (aki már nincs ezen a világon), de lemondtam róla. Gondoltam arra is, hogy elmegyek a Noésokhoz, vagy máshova és hazahozok egy cicát, nem törődve senkivel és semmivel. Állat nélkül üres a lakás, hiába töltjük be öten-hatan.
Sosem gondoltam volna, hogy a főváros ennyi mindent tartogat a számomra, hogy ennyire élvezni fogom a benne lakást. Sőt, emlékszem, két évvel ezelőtt még a gondolatát sem engedtem közel magamhoz. Méghogy én oda?! S most tessék, szinte a közepén, a közepében vagyok. És el sem tudom képzelni, hogy ezek után ne így legyen. Nem vágyom vissza vidékre, néha ugyan hiányzik a kert, a cseresznyefám látványa (Istenem, de szép lesz nemsokára!), az érzés, hogy felmászhatok rá bármikor és fel is mászom rá időnként, a kis madarak az ablakom előtti gyepen ugrálva, a kutya ugatása, a macska lusta nyújtózása az ágyamon (oly rég volt, tán igaz sem volt...), a patkányaim mindennapjának hangjai, az ablakomon beeső napsugarak. Most, ha kinyitom az ablakom, az alatta lévő közlekedés hangjait hallom, a trolik és autók motorzaját, néha az emberek hangját. Most csend van, csak a szomszéd halk gitározgatása és a lakótársaim mozgásainak hangja töri azt meg. Most magányom kiterjed, s mégis semmivé lesz, mert Bene szinte mindig talál valami mondanivalót, holott sokszor mást sem szeretnék, csak zenét, egyedüllétet és amihez kedvem van. Szeretnék egy cicát. Nagyon-nagyon. Azért is vágytam egy külön lakásra az apámtól és a barátnőjétől távol, bárhova, hogy lehessen egy dorombolós szőrgombócom, akit az ölembe vehetek, aki köré odagömbölyödhetek, aki meghallgat, mikor nem mondok semmit és hűséges macskahangján felel nekem. És most még a patkánykáim sincsenek velem, nem zörögnek, nem rágják a magocskáikat, nem kaparásznak és nem vitatkoznak a falatokon. El sem tudom mondani, mennyire hiányoznak ezek.
Sok mindenen gondolkodtam az elmúlt másfél hónapban. Hogy átcsöngetek a szomszédba, hogy tanítson engem gitározni. Érdekes vállalkozás lett volna, de nem volt hozzá merszem. Hogy elkérem a lakótársnőnk gitárját és pengetek azon, de mivel kicsit sem értek a zenéhez (kis túlzással élve), nem volt kedvem ehhez. Hogy beiratkozom táncra, melyet meg is valósítottam, holnap lesz az első óra és már nagyon várom, noha félek is tőle. Hogy beérem kutyával, hátha azt hozhatnék, de nem akarok egy ugatós, kicsi állatot, amely olyan jámbor, mint egy növényevő és olyan mozgékony, mint egy madár. Hogy becsempészem a szobába csak az egyik ketrec patkányom, vagy ketrec nélkül Minot (aki már nincs ezen a világon), de lemondtam róla. Gondoltam arra is, hogy elmegyek a Noésokhoz, vagy máshova és hazahozok egy cicát, nem törődve senkivel és semmivel. Állat nélkül üres a lakás, hiába töltjük be öten-hatan.
Kósza katyvasz
Árad a szomorúság a blogodból és a mosolyodból. Az egész életed hazugságokra építed, miközben folyamatosan az igazságot próbálod megismertetni másokkal. De hogyan? Ha felépítesz egy álmot mások számára, amit rólad szabadon álmodhatnak tovább, attól a valóságot még nem szünteti meg senki. Élj nyíltan, vagy hazudj meggyőzőbbben! Nincs két életed, ezért neked is el kell hinned az igazságot vagy a hazugságot. Rajtad áll, honnan nézed, ki álmodja a lepkét és ki téged. Rajtad áll az is, hogy mi lesz valós, mi igaz, mi hazug és mi álombeli.
De döntöd el, hogyan értékelsz egy poharat, amely félig van vízzel. Félig üres, vagy félig teli?
De döntöd el, hogyan értékelsz egy poharat, amely félig van vízzel. Félig üres, vagy félig teli?
Előzetes
Egy-két kép már megérkezett a postafiókomra, de úgy tűnik, Bene küzd vele, mert a rendszer nem akarja, hogy megmutassam, miket fényképeztem a telefonjával hétvégén. XD
Szombat esti smink:
Ezek a képek szerintem még aranyosak is. =)
Szombat esti smink:
Ezek a képek szerintem még aranyosak is. =)
Egy dalszöveg...
..., amelynek egy részlete szól a fejemben, de az egész szövege teljesen megérint és érzem, hogy ez, s még az előző bejegyzésemből valami, megihlet.
István a király: Oly távol vagy tőlem
István a király: Oly távol vagy tőlem
ISTVÁN:
Óh jó Uram, Jézus mondá: kardtól vész, ki karddal él,
De két tűz között válaszúton békét csak bolond remél.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre
Óh jó Uram nem tudom már, hűséges kihez legyek.
Törvényedre sújt le kardom, ha ölnöm kell, hogy védjelek.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem, a szívem felel.
ISTVÁN (RÉKA) EGYÜTT:
Óh jó uram, tőled kaptam a lelkem és a helyzetem.
(Édes uram, óh nézz le reám!)
Ellenségeim állnak mellém, s népem támad ellenem.
(Nyíló virág kerted alján.)
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
(Szívem szakad, ha rád gondolok,)
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre
(Nélküled már elhervadok.)
KETTEN:
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem, a szívem felel.
RÉKA:
Édes uram, óh nézz le reám!
Nyíló virág kerted alján.
Szívem szakad, ha rád gondolok,
Nélküled már elhervadok.
Semmi sincs véletlenül
Tegnap Anyunál jártunk, ebédeltünk, felolvasott nekünk a Mennyei prófécia nevezetű könyvből, aminek kapcsán rengeteget beszélgettünk. Beszélgettünk a testvéremmel is, elmondtam neki valamit, amiről eddig nem tudott és azt hiszem, ő is egyre nyíltabb kezd lenni velem. Anyuval a legjelentősebb a kapcsolata és a jelek szerint elindult a jó irányba. =)
Tegnap a vörös volt az alapszín. Vörös harisnya és vörös garbópóló, erre építettem rá a kedvenc szamócás JSK-mat, fekete kiscipőt vettem hozzá, kontyba tettem a hajam, majd sminkelni mentem. Új műszempilla, majd egy fehérből rózsaszínbe átmenő sminket tettem a szememre. =) Nagyon jól éreztem magam. Este mondtam aztán Benének valaminek kapcsán, hogy: "Úgy kell győznöm, hogy nem harcolok.", erre ma néztem meg, mit adott a Harmonet harmóniakártyának. A harcost. =D
Részletek:
"Harcos - Önuralom, belső egyensúly, erő, stabilitás, férfiasság
Ő az, aki tudja és érti céljait, és nem akarja őket mindenáron fizikai síkon megélni. A harcos elsősorban önmagával megharcoló ember. A meghasonlásból kiutat kereső, küzdő lény.
A harcos nehéz karmája abban áll, hogy harcolnia és bántania kell mások érdekében, ugyanakkor nem támadhat, nem használhatja gyilkolásra erejét. Ez az önellentmondás a meghasonlás veszélye.
A karddal bánó harcos a szeretkező férfi is egyben. Igazi intenzív erotikus élményt jelenthet, melyben a nőt leigázza a hős harcos. Ha nem agresszióból, hanem csábító erővel teszi, ez gyönyörű.
Lépést tehetsz önismereted útján, dönthetsz, hogy melyiket választod. A belső harcot ugyanúgy jelezheti ez a kártya, mint a külvilág felől érkező tanító jellegű támadást, amire felkészülten várhatsz.
Józanul, saját korlátaidat felismerve kezdj küzdeni, akkor nem fogsz veszíteni.
Hagyd, hogy ellenfeledet saját lendülete vigye bukásba."
Nem magyarázok semmit. =)
Ma is a vöröset választottam alapszínnek, vörös harisnyát vettem, de rá farmerszoknyát húztam. =) Úgy érzem, tele vagyok életenergiával, de dolgozni például nincs kedvem. Kedves felettesem rengeteg-rengeteg munkát hagyott itt nekem, mondván ma és holnap nem lesz. De azért benéz hozzám, azt ígérte szombaton. XD Félek, mert amikor legutóbb azt mondta, csak benéz, előbb volt itt és később ment el, mint én. =D Na mindegy.
Két napja Pink - Raise your glass című számát hallgatjuk. Tegnap felcsenndült egy részlet belőle a rádióban, úgyhogy amíg Anyuék kint voltak, én megkerestem a YouTube-on és felcsavartam a hangerőt. Így meghallgattam vagy kétszer-háromszor, aztán Bene is később ennyiszer, ma reggel is lement kétszer-háromszor, úgyhogy tök jók vagyunk. =D
Mai kártyám az aranyhalak. =)
"Aranyhalak - Saját erődből összegyűjtött vagyon
Az aranyhalak a feng shui hagyománya szerint elnyelik a negatív energiát, jelképezik a boldogságot, bőséget és a vagyont. A pénz-bőség területén tartva aranyhalaidat bőséget hoznak, ám csak akkor, ha tiszta az akvárium, s a halak egészségesek! A kínai tradícióban 8 piros és egy fekete halat szokás az akváriumba tenni. A perzsa hagyományban szintén felbukkan a tavaszt köszöntő Norusz ünnepen. Az aranyhal pontyféle. Bőséget, pénzt, ahogy anyanyelvünk is fogalmaz: a "halpénzt" jelenti. A mesében a kifogott aranyhalnak varázshatalma van, teljesíti a jó ember 3 kívánságát, a megérdemelt szerencsét is jelenti. Ez a lap olyan, mintha aranyhalat fogtál volna - fogalmazd meg 3 legfontosabb kívánságodat, s küldj legalább 3 ismerősödnek Harmóniakártyát. A babona beválik!
Egy akvárium a teljes világot képviseli. Alakítsd ki önállóan a saját világodat.
Az aranyhal csak a saját környezetében érzi jól magát, elveszti csillogását, ha kiveszik a vízből.
Teremts bőséget magad körül."
Azt is tanácsolja, hogy telepítsek akváriumot, nyugtató hatású, elegáns hobby. =) Vicci, de valahogy évek óta az a képzet jár a fejemben, hogy egy kör alakú kicsi akváriumban egyetlen kis elsüllyedt kastéllyal kell nekem egy aranyhal. XD De mivel én igazából egyáltalán nem értek az akvarisztikához, nem is köt le, sosem gondoltam azt, hogy ezen képzetemet meg kellene valósítanom. =D
Az önálló világom kialakítása folyamatban van, de ezt a világomat én hurcolom magammal, vagyis én mindenhol jól tudom magam érezni. =)
Három kívánságom pedig a következő:
+ Szeretnék egy cicát. - Tudom, hogy most valami mélyre menő mittoménmit kellene keresnem, de nekem a macska az otthon melegének megtestesítője, mivel a macska csak olyan helyen marad meg az önállósága és függetlensége révén, ahol jól érzi magát. Nem hűséges egy olyan emberhez, egy olyan házhoz, ahol nem érzi jól magát, nem válik szolgálójává a háznak, csak ha heppje van hozzá, akkor viszont biztosítja a negatív enerigák és rágcsálók eltüntetéséről a kiválasztott személyt és helyet. =)
+ Szeretném megálmodni, megtervezni és elkészíteni az álommintámmal díszített JSK-m.
+ Szeretnék hitet, kitartást, erőt, akaratot, fáradhatatlanságot és intuitivitást, többet, mint amivel most rendelkezem.
Ezek lennének most a kívánságaim. =)
Mindenkinek szép napot!
Tegnap a vörös volt az alapszín. Vörös harisnya és vörös garbópóló, erre építettem rá a kedvenc szamócás JSK-mat, fekete kiscipőt vettem hozzá, kontyba tettem a hajam, majd sminkelni mentem. Új műszempilla, majd egy fehérből rózsaszínbe átmenő sminket tettem a szememre. =) Nagyon jól éreztem magam. Este mondtam aztán Benének valaminek kapcsán, hogy: "Úgy kell győznöm, hogy nem harcolok.", erre ma néztem meg, mit adott a Harmonet harmóniakártyának. A harcost. =D
Részletek:
"Harcos - Önuralom, belső egyensúly, erő, stabilitás, férfiasság
Ő az, aki tudja és érti céljait, és nem akarja őket mindenáron fizikai síkon megélni. A harcos elsősorban önmagával megharcoló ember. A meghasonlásból kiutat kereső, küzdő lény.
A harcos nehéz karmája abban áll, hogy harcolnia és bántania kell mások érdekében, ugyanakkor nem támadhat, nem használhatja gyilkolásra erejét. Ez az önellentmondás a meghasonlás veszélye.
A karddal bánó harcos a szeretkező férfi is egyben. Igazi intenzív erotikus élményt jelenthet, melyben a nőt leigázza a hős harcos. Ha nem agresszióból, hanem csábító erővel teszi, ez gyönyörű.
Lépést tehetsz önismereted útján, dönthetsz, hogy melyiket választod. A belső harcot ugyanúgy jelezheti ez a kártya, mint a külvilág felől érkező tanító jellegű támadást, amire felkészülten várhatsz.
Józanul, saját korlátaidat felismerve kezdj küzdeni, akkor nem fogsz veszíteni.
Hagyd, hogy ellenfeledet saját lendülete vigye bukásba."
Nem magyarázok semmit. =)
Ma is a vöröset választottam alapszínnek, vörös harisnyát vettem, de rá farmerszoknyát húztam. =) Úgy érzem, tele vagyok életenergiával, de dolgozni például nincs kedvem. Kedves felettesem rengeteg-rengeteg munkát hagyott itt nekem, mondván ma és holnap nem lesz. De azért benéz hozzám, azt ígérte szombaton. XD Félek, mert amikor legutóbb azt mondta, csak benéz, előbb volt itt és később ment el, mint én. =D Na mindegy.
Két napja Pink - Raise your glass című számát hallgatjuk. Tegnap felcsenndült egy részlet belőle a rádióban, úgyhogy amíg Anyuék kint voltak, én megkerestem a YouTube-on és felcsavartam a hangerőt. Így meghallgattam vagy kétszer-háromszor, aztán Bene is később ennyiszer, ma reggel is lement kétszer-háromszor, úgyhogy tök jók vagyunk. =D
Mai kártyám az aranyhalak. =)
"Aranyhalak - Saját erődből összegyűjtött vagyon
Az aranyhalak a feng shui hagyománya szerint elnyelik a negatív energiát, jelképezik a boldogságot, bőséget és a vagyont. A pénz-bőség területén tartva aranyhalaidat bőséget hoznak, ám csak akkor, ha tiszta az akvárium, s a halak egészségesek! A kínai tradícióban 8 piros és egy fekete halat szokás az akváriumba tenni. A perzsa hagyományban szintén felbukkan a tavaszt köszöntő Norusz ünnepen. Az aranyhal pontyféle. Bőséget, pénzt, ahogy anyanyelvünk is fogalmaz: a "halpénzt" jelenti. A mesében a kifogott aranyhalnak varázshatalma van, teljesíti a jó ember 3 kívánságát, a megérdemelt szerencsét is jelenti. Ez a lap olyan, mintha aranyhalat fogtál volna - fogalmazd meg 3 legfontosabb kívánságodat, s küldj legalább 3 ismerősödnek Harmóniakártyát. A babona beválik!
Egy akvárium a teljes világot képviseli. Alakítsd ki önállóan a saját világodat.
Az aranyhal csak a saját környezetében érzi jól magát, elveszti csillogását, ha kiveszik a vízből.
Teremts bőséget magad körül."
Azt is tanácsolja, hogy telepítsek akváriumot, nyugtató hatású, elegáns hobby. =) Vicci, de valahogy évek óta az a képzet jár a fejemben, hogy egy kör alakú kicsi akváriumban egyetlen kis elsüllyedt kastéllyal kell nekem egy aranyhal. XD De mivel én igazából egyáltalán nem értek az akvarisztikához, nem is köt le, sosem gondoltam azt, hogy ezen képzetemet meg kellene valósítanom. =D
Az önálló világom kialakítása folyamatban van, de ezt a világomat én hurcolom magammal, vagyis én mindenhol jól tudom magam érezni. =)
Három kívánságom pedig a következő:
+ Szeretnék egy cicát. - Tudom, hogy most valami mélyre menő mittoménmit kellene keresnem, de nekem a macska az otthon melegének megtestesítője, mivel a macska csak olyan helyen marad meg az önállósága és függetlensége révén, ahol jól érzi magát. Nem hűséges egy olyan emberhez, egy olyan házhoz, ahol nem érzi jól magát, nem válik szolgálójává a háznak, csak ha heppje van hozzá, akkor viszont biztosítja a negatív enerigák és rágcsálók eltüntetéséről a kiválasztott személyt és helyet. =)
+ Szeretném megálmodni, megtervezni és elkészíteni az álommintámmal díszített JSK-m.
+ Szeretnék hitet, kitartást, erőt, akaratot, fáradhatatlanságot és intuitivitást, többet, mint amivel most rendelkezem.
Ezek lennének most a kívánságaim. =)
Mindenkinek szép napot!
Bevásárlókörút
Ha minden igaz, hamarosan jelentkezem egy gigantikus bejegyzéssel a múlt heti péntektől kezdve egészen a mai vasárnapig elmesélve az eseményeket. =)
Voltunk ma Media Marktban hajszárítót venni, áhítozva nézegettem a fényképezőket, de aztán itthon lealkudtam az elvárásaimat és Bene telefonjával fényképeztem a mai szerzeményemből. =)
Gazdagabb lettem két színes harisnyával, mert egyszerűen meg vagyok veszve értük. Egy vöröset és egy lilát szereztem be, már alig várom, hogy megvillanthassam. =D Ma fehér volt az alap, egy harisnya és egy hosszú ujjú póló, amire rávettem egy zöld miniszoknyát és egy fekete, rózsaszín káró kockákkal díszített, ujjatlan pólót. Az egyik munkatársam azt mondta, mindig olyan jól tudok felöltözni. Olyan jól esett. =) Azt is mondta, hogy a lányának mesélte, hogy van a munkahelyén egy "kiscsaj", aki ilyen különc és az engedélyem kérte, hogy ha majd "olyan nagy szoknyában leszek", lefotózhasson. =D
Vettünk egy fehér, hosszú ujjú, fodros-gombos felsőt is, JSK alá remek lesz, egyébként meg simán hordható a mindennapokban is. =) Lett egy új műszempillám, épp rajtam van, kényelmes, feltűnő, mégsem durva. =) Vettünk két nagyobb tálca szemfestéket, rengeteg szín van benne és szépek, úgyhogy szállok a boldogságtól. *,* Már nagyon szerettem volna új színeket beszerezni. =D Megajándékoztam magam egy kicsi almával, mert annnnnyira cuki! Alma alakú fiolába zárt parfüm, tetszett az illata is, de az az alma... kész vagyok tőle. =D Új tiarám van, egy nagyon kis picike, szerintem tündéri édes. Először nem gondoltam, hogy meg kellene venni, de Bene a kezembe adta és úgy éreztem, velem akar jönni, hát elhoztam. Egy hajgumit is vettünk, de azt valószínűleg csuklódísznek fogom hordani. =D Mit vettünk még ma? Á, igen! Ilyen pohárra rakható idétlen kis színes figurákat, amik arra valók, hogy az emberek felismerjék a saját poharuk. =D Annyira cukkerek voltak, hogy nem hagyhattam ott őket a Media Marktban. XD
Elterveltük, hogy mivel kinőttem a piperetartómat, a Nyugatinál lévő Kaisers feletti üzletben veszünk egy nagyobbat. Az lolis és nagyon szép lesz. *,* Már régóta szemezünk a készlettel, de eddig még nem szántuk rá magunk. Most azt érzem: akarom!. =D
Na, mára ennyi.
Voltunk ma Media Marktban hajszárítót venni, áhítozva nézegettem a fényképezőket, de aztán itthon lealkudtam az elvárásaimat és Bene telefonjával fényképeztem a mai szerzeményemből. =)
Gazdagabb lettem két színes harisnyával, mert egyszerűen meg vagyok veszve értük. Egy vöröset és egy lilát szereztem be, már alig várom, hogy megvillanthassam. =D Ma fehér volt az alap, egy harisnya és egy hosszú ujjú póló, amire rávettem egy zöld miniszoknyát és egy fekete, rózsaszín káró kockákkal díszített, ujjatlan pólót. Az egyik munkatársam azt mondta, mindig olyan jól tudok felöltözni. Olyan jól esett. =) Azt is mondta, hogy a lányának mesélte, hogy van a munkahelyén egy "kiscsaj", aki ilyen különc és az engedélyem kérte, hogy ha majd "olyan nagy szoknyában leszek", lefotózhasson. =D
Vettünk egy fehér, hosszú ujjú, fodros-gombos felsőt is, JSK alá remek lesz, egyébként meg simán hordható a mindennapokban is. =) Lett egy új műszempillám, épp rajtam van, kényelmes, feltűnő, mégsem durva. =) Vettünk két nagyobb tálca szemfestéket, rengeteg szín van benne és szépek, úgyhogy szállok a boldogságtól. *,* Már nagyon szerettem volna új színeket beszerezni. =D Megajándékoztam magam egy kicsi almával, mert annnnnyira cuki! Alma alakú fiolába zárt parfüm, tetszett az illata is, de az az alma... kész vagyok tőle. =D Új tiarám van, egy nagyon kis picike, szerintem tündéri édes. Először nem gondoltam, hogy meg kellene venni, de Bene a kezembe adta és úgy éreztem, velem akar jönni, hát elhoztam. Egy hajgumit is vettünk, de azt valószínűleg csuklódísznek fogom hordani. =D Mit vettünk még ma? Á, igen! Ilyen pohárra rakható idétlen kis színes figurákat, amik arra valók, hogy az emberek felismerjék a saját poharuk. =D Annyira cukkerek voltak, hogy nem hagyhattam ott őket a Media Marktban. XD
Elterveltük, hogy mivel kinőttem a piperetartómat, a Nyugatinál lévő Kaisers feletti üzletben veszünk egy nagyobbat. Az lolis és nagyon szép lesz. *,* Már régóta szemezünk a készlettel, de eddig még nem szántuk rá magunk. Most azt érzem: akarom!. =D
Na, mára ennyi.
Nőnap és a "búza"
Remélem, mindenkinek jól telt a nőnapja. Nekem sok munkával, fogorvosi kezeléssel (már csak holnap kell mennem és végeztem!), aztán otthon evéssel és alvással. Utóbbi kettő között kaptam két doboz rizstejes csokipudingot a Páromtól, ami elég érdekes, de azért jó volt. =) Mondta, hogy ő nem ért egyet ezzel a nőnaposdival, én meg azt mondtam neki, hogy az év minden napja a férfiaké, szóval igazán megérdemlünk egyetlen napot mi is. Erre azt felelte, hogy nálunk majdnem minden nap nőnap, kivéve a szülinapja. XD Nem is! XD
Munkahelyen kaptunk nyers anyagokból (leginkább fából) készült virágot. =) Úgy örültünk! =D Azt kiállítottam az asztalomra. Az asztalom lassan megtelik ilyen kis csecsebecsékkel. Itt van Nevenincsnyuszi, a Sangotól kapott fekvő angyalos kis mécsesem, Morli cica, egy nagy fehér patkány és most már ez a virág is. =D
Este Tomi is írt egy nőnapi köszöntő sms-t, aminek láttán majd kiugrottam a bőrömből örömömben. =) Igazából az volt az egyik fénypontja a tegnapomnak.
"A búzaszem csak sokadmagával képez igazi értéket - s egymaga képes a kalász átal megsokasodni. Ezért a magját vető apa jelképe. Milyen volt az apád? Férfiként te milyen apa vagy / lennél? Vagy milyen férfit választanál? Hasonlítana édesapádra?"
Nem gondolok apura. Néha eszembe jut, de olyan, mint egy visszatérő álomkép. Játszott velem gyerekkoromban, de a kamaszkor beköszöntekor elveszítettük a jó kapcsolatunkat. Az utóbbi két évet negatív energiák uraltak, mostanában nincs igazán kapcsolatunk egymással, heti max egyszer látogatom meg őt, s akkor se beszélgetünk sokat. Nincs meg köztünk a közös húr, vagy hang.
Azt hiszem, ha apa lennék, imádnám a gyerekem és mindent biztosítanék neki, amire csak szüksége van. Szorgalmaznám, hogy sportoljon és/vagy tanuljon zenélni, de nem erőltetném rá. Igyekeznék minden nap részt venni az életében, nem engedném, hogy bármi kifogás miatt kimaradjak. Hiába lesz kamasz egy gyerek, hiába dilizik be, a szüleire, a családjára mindig szüksége lehet. Biztos vagyok benne, hogy a pocakban kezdődő időtől kezdve szeretném, rajonganék érte és vágynék arra, hogy megismerjem az anyák misztériumát, tudva, hogy ezt csak nőként ismerhetném meg. Következetes lennék és nem túl szigorú. Az a tipikus vajszívű.
Részben olyan férfit választottam, mint az apám. Sötét, dús hajú, barna szemű fiút. Magasabb, vékonyabb típust. Abszolút ez az ideálom. Apu régen megbízható és figyelmes volt. A szeretetét sosem tudta érzelmekben kifejezni, ezért ajándékokat hozott, s igyekezett hasznos ajándékokat választani, és egyébként tudta magáról, hogy nem nagyon jártas a csecsebecsék ajándékozásában. Bene szerencsére ki tudja fejezni a szeretetét szavakkal és érintésekkel, még a pillantásával is, de jellemző rá, hogy folyton ajándékot hoz, ha gondolt rám. Kedveli a hasznos és a funkciónélküli ajándékokat is, legtöbbször édességgel lep meg, mert tudja, hogy imádom az édes dolgokat. Bene megbízható és figyelmes, jobban olvas az arcomról, mint bárki és sokszor jobban tudja, mi a bajom, mint én. Ezt úgy csinálja, hogy megfigyelte, mikor milyen képet vágok és ebből összerakja, én meg mivel mindig csak érzek, de megfigyeléseket, következtetéseket ritkán vonok le, mindig újra meg kell fejtenem, mit érzek, hogy vagyok. =) Apu céltudatos, dolgos. Bene kevésbé céltudatos, néha egészen úgy látom, hogy nincs is komoly célja, viszont amikor kitűz maga elé egyet, azt gőzerővel rohamozza meg. Apunak fanyar humora van, keserű, mégis kellemes. Bene, ha akar, bármiből viccet tud csinálni, méghozzá jó viccet. =) Apuval nehéz beszélgetni, mert nagyon zárkózó, nincs ötlete, hogyan tartson fenn egy beszélgetést, aminek nincs funkció, az információk, amiket kér, nem igazán fontosak. Azt kérdezi meg, milyen napod volt, mi újság veled, mi van a munkahelyeden, esetleg kell-e valami a boltból, nem tudod, ez hova lett, s nagyvonalakban ennyi. Ezzel szemben Benével nagyon jókat lehet beszélgetni, meghallgatja az én yaois őrületeimet, az elmebeteg kis karaktereim gondolatmeneteit, az én nyafimat, az élménybeszámolóimat, szinte mindenről kikéri a véleményemet és ő is rengeteget mesél. Apu abszolút racionális, materialista, inkább vallásos és földhöz ragadt, Bene ellenben egy igazi művész, kedveli az ezotériát, a spiritualitást, nagyon sok minden érdekli, szeret új dolgokat megtanulni, megismerni. Bene nyitott személyiség, érdeklődő, kíváncsi, mozgékony, életvidám és lelkes.
Munkahelyen kaptunk nyers anyagokból (leginkább fából) készült virágot. =) Úgy örültünk! =D Azt kiállítottam az asztalomra. Az asztalom lassan megtelik ilyen kis csecsebecsékkel. Itt van Nevenincsnyuszi, a Sangotól kapott fekvő angyalos kis mécsesem, Morli cica, egy nagy fehér patkány és most már ez a virág is. =D
Este Tomi is írt egy nőnapi köszöntő sms-t, aminek láttán majd kiugrottam a bőrömből örömömben. =) Igazából az volt az egyik fénypontja a tegnapomnak.
~ ~ ~
"A búzaszem csak sokadmagával képez igazi értéket - s egymaga képes a kalász átal megsokasodni. Ezért a magját vető apa jelképe. Milyen volt az apád? Férfiként te milyen apa vagy / lennél? Vagy milyen férfit választanál? Hasonlítana édesapádra?"
Nem gondolok apura. Néha eszembe jut, de olyan, mint egy visszatérő álomkép. Játszott velem gyerekkoromban, de a kamaszkor beköszöntekor elveszítettük a jó kapcsolatunkat. Az utóbbi két évet negatív energiák uraltak, mostanában nincs igazán kapcsolatunk egymással, heti max egyszer látogatom meg őt, s akkor se beszélgetünk sokat. Nincs meg köztünk a közös húr, vagy hang.
Azt hiszem, ha apa lennék, imádnám a gyerekem és mindent biztosítanék neki, amire csak szüksége van. Szorgalmaznám, hogy sportoljon és/vagy tanuljon zenélni, de nem erőltetném rá. Igyekeznék minden nap részt venni az életében, nem engedném, hogy bármi kifogás miatt kimaradjak. Hiába lesz kamasz egy gyerek, hiába dilizik be, a szüleire, a családjára mindig szüksége lehet. Biztos vagyok benne, hogy a pocakban kezdődő időtől kezdve szeretném, rajonganék érte és vágynék arra, hogy megismerjem az anyák misztériumát, tudva, hogy ezt csak nőként ismerhetném meg. Következetes lennék és nem túl szigorú. Az a tipikus vajszívű.
Részben olyan férfit választottam, mint az apám. Sötét, dús hajú, barna szemű fiút. Magasabb, vékonyabb típust. Abszolút ez az ideálom. Apu régen megbízható és figyelmes volt. A szeretetét sosem tudta érzelmekben kifejezni, ezért ajándékokat hozott, s igyekezett hasznos ajándékokat választani, és egyébként tudta magáról, hogy nem nagyon jártas a csecsebecsék ajándékozásában. Bene szerencsére ki tudja fejezni a szeretetét szavakkal és érintésekkel, még a pillantásával is, de jellemző rá, hogy folyton ajándékot hoz, ha gondolt rám. Kedveli a hasznos és a funkciónélküli ajándékokat is, legtöbbször édességgel lep meg, mert tudja, hogy imádom az édes dolgokat. Bene megbízható és figyelmes, jobban olvas az arcomról, mint bárki és sokszor jobban tudja, mi a bajom, mint én. Ezt úgy csinálja, hogy megfigyelte, mikor milyen képet vágok és ebből összerakja, én meg mivel mindig csak érzek, de megfigyeléseket, következtetéseket ritkán vonok le, mindig újra meg kell fejtenem, mit érzek, hogy vagyok. =) Apu céltudatos, dolgos. Bene kevésbé céltudatos, néha egészen úgy látom, hogy nincs is komoly célja, viszont amikor kitűz maga elé egyet, azt gőzerővel rohamozza meg. Apunak fanyar humora van, keserű, mégis kellemes. Bene, ha akar, bármiből viccet tud csinálni, méghozzá jó viccet. =) Apuval nehéz beszélgetni, mert nagyon zárkózó, nincs ötlete, hogyan tartson fenn egy beszélgetést, aminek nincs funkció, az információk, amiket kér, nem igazán fontosak. Azt kérdezi meg, milyen napod volt, mi újság veled, mi van a munkahelyeden, esetleg kell-e valami a boltból, nem tudod, ez hova lett, s nagyvonalakban ennyi. Ezzel szemben Benével nagyon jókat lehet beszélgetni, meghallgatja az én yaois őrületeimet, az elmebeteg kis karaktereim gondolatmeneteit, az én nyafimat, az élménybeszámolóimat, szinte mindenről kikéri a véleményemet és ő is rengeteget mesél. Apu abszolút racionális, materialista, inkább vallásos és földhöz ragadt, Bene ellenben egy igazi művész, kedveli az ezotériát, a spiritualitást, nagyon sok minden érdekli, szeret új dolgokat megtanulni, megismerni. Bene nyitott személyiség, érdeklődő, kíváncsi, mozgékony, életvidám és lelkes.
Isten szereti a lolitákat =D
Annyira jó ez az élet! =D
Ezt el KELL mesélnem!
Tegnap volt egy lolita találkozó, most Gigi és Nekohime szervezésében, amire el is jutottam. Állok az Alleeban, nyuszis kabátban, várom a lányokat, egyszercsak odalép hozzám egy nő és teljesen komolyan megszólal: "Isten szeret téged!". Köpni-nyelni nem tudtam, vagy hatszor indultam neki a "Köszönöm szépen."-nek, mire ki is tudtam mondani.
Aztán az első gondolatom: "Isten szereti a lolitákat.". A második: "Isten szereti a nyuszikat.". XD
Bene tovább is költötte a második gondolatomat, miszerint Isten tényleg szereti a nyuszikat, hiszen aranyosra, puhára és kicsire teremtette őket, hogy mindenki akarjon egyet és ölelgesse és szeretgesse. =D
Negyed hatkor odalépett hozzám aztán két fiatalabb lányka, akikkel úgy egy órát beszélgettem. Nagyon mókás volt az egész. =) Oda jár(t) suliba, ahol a Párom dolgozik. Hát mondom, ez kész, a világ TÉNYLEG kicsi (ugye, Haruka?). =D Sajnos a két leányka nem maradt a meetre - pedig már nagyon régóta el szeretnének jönni egyre, csak mindig máshol kötnek ki. =D
Ezután megláttam Benét, amint robog befele az épületbe. Integetek neki, semmi. Hú, mondom, akkor nem látott meg. Na, iszkiri utána. Mászok utána a mozgólépcsőn, közben csörög a mobilom, Taly hív a holnappal kapcsolatban. Ó, igen, pont erre volt szükségem. Egy csók és ölelés közt beszéltem Talyval is, bár fogalmam sincs, miben állapodtunk meg a ma estét illetően, de nem gond. XD Felérünk az első emeletre, lenézek, ott vannak a lányok. Nevetés, Bene el, én le. XD
Ezután vissza fel. X'D Beültünk a kajáldák elé és megkezdődött a tracsparti, amiben mindenről beszéltünk. XD Miku elment aztán, mert tanulnia kellett, mi meg negyed kilenckor megállapítottuk, hogy mind nyolckor akartunk menni. Ehhez képest kilenckor sikerült elindulni. XD
"Akkor jó, ha a nő boldog!" - mondta Gigi és jól leszúrta Benét, amikor előkerült és úgy tudtuk, nem hozott nekem semmit. Az orrára lett kötve szegény srácnak, hogy amikor velem találkozik, mindig hozzon nekem valamit, "Ha egy virágot, akkor egy virágot; ha egy csokit, akkor egy csokit; ...". =D Én meg ott égtem, hogy Bene egyébként is tejben-vajban fürdet, gáláns lovag, az én Hercegem, s akkor még több "kötelességet" kap. XD Azon gondolkodtam, vajon végigmegy-e a fejében a gondolat, hogy inkább buzi lesz-e, ha ennyi gond van a nőkkel. X'D
Végülis nem lett (és nem is lesz) az. =) Mi láttunk kettőt az Alleeban. Hogy Bene mire nem figyel...? Komolyan, a hajam az égnek áll, de egyszerűen a srác csupa szem, vagy én nem tudom! =D Na mindegy. Első megszólalásom: "Én szeretem a buzikat.". =)
Ma péntek van. Szerintem kiüt rajtam a fáradtság, mert hiperaktív vagyok. Kitaláltuk, hogy a busójárásra csak lolita ruhákat viszek, úgyhogy csak az van nálam. Egy nagy pakk. =D Nem tudom még, hogy lesz, de muszáj lesz megoldanunk valahogy. És most jutott eszembe, hogy hálóinget elfelejtettem bepakolni. X'D Nem baaaaaaaaaj! XD
Amúgy csomóan kérdezték, hogy én csak loliban vagyok-e. Gondolkodom ezen a lehetőségen is, de még nem elég erős az elszántságom. Időnként eldöntöm, hogy na, akkor igen, aztán másnap bal lábbal kelek és gyorsan leszavazom magam.
Ma direkt azért ötkor keltem, hogy mindent bepakoljak, mindennel végezzek és fél hétkor lelépjek. Hét előtt öt perccel sikerült, nem reggeliztem, mert nem volt rá időm és mint fentebb írtam, a pakolás sem sikerült tökéletesen. X'D Viszont a nagy pakk meghozta az eredményét, a buszon az egyik srác a kezét nyújtotta, hogy átsegítsen azon a kemény két lépésen, amíg félő volt, hogy eleshetek. Annnnnyira zavarba jöttem! ^^ Hátranéztem még rá, hogy tényleg olyan helyes-e, mint amilyennek elsőre láttam és amikor megállapítottam, hogy igen, inkább menekülőre fogtam. Naná, hogy a cipőm sarka beakadt a lépcsőbe, de ezt úgy lepleztem, mintha direkt leugráltam volna, hogy siessek. Van rá módszerem, mert ez megesik velem. XD Szóval gyáva nyúl voltam ( X'D ) és elfutottam. És megállapítottam, hogy a kékszemű pasik azért üldöznek, hogy kisegítsenek engem a szorult helyzetekből. =)
Szóval az élet JÓ! =D
Ezt el KELL mesélnem!
Tegnap volt egy lolita találkozó, most Gigi és Nekohime szervezésében, amire el is jutottam. Állok az Alleeban, nyuszis kabátban, várom a lányokat, egyszercsak odalép hozzám egy nő és teljesen komolyan megszólal: "Isten szeret téged!". Köpni-nyelni nem tudtam, vagy hatszor indultam neki a "Köszönöm szépen."-nek, mire ki is tudtam mondani.
Aztán az első gondolatom: "Isten szereti a lolitákat.". A második: "Isten szereti a nyuszikat.". XD
Bene tovább is költötte a második gondolatomat, miszerint Isten tényleg szereti a nyuszikat, hiszen aranyosra, puhára és kicsire teremtette őket, hogy mindenki akarjon egyet és ölelgesse és szeretgesse. =D
Negyed hatkor odalépett hozzám aztán két fiatalabb lányka, akikkel úgy egy órát beszélgettem. Nagyon mókás volt az egész. =) Oda jár(t) suliba, ahol a Párom dolgozik. Hát mondom, ez kész, a világ TÉNYLEG kicsi (ugye, Haruka?). =D Sajnos a két leányka nem maradt a meetre - pedig már nagyon régóta el szeretnének jönni egyre, csak mindig máshol kötnek ki. =D
Ezután megláttam Benét, amint robog befele az épületbe. Integetek neki, semmi. Hú, mondom, akkor nem látott meg. Na, iszkiri utána. Mászok utána a mozgólépcsőn, közben csörög a mobilom, Taly hív a holnappal kapcsolatban. Ó, igen, pont erre volt szükségem. Egy csók és ölelés közt beszéltem Talyval is, bár fogalmam sincs, miben állapodtunk meg a ma estét illetően, de nem gond. XD Felérünk az első emeletre, lenézek, ott vannak a lányok. Nevetés, Bene el, én le. XD
Ezután vissza fel. X'D Beültünk a kajáldák elé és megkezdődött a tracsparti, amiben mindenről beszéltünk. XD Miku elment aztán, mert tanulnia kellett, mi meg negyed kilenckor megállapítottuk, hogy mind nyolckor akartunk menni. Ehhez képest kilenckor sikerült elindulni. XD
"Akkor jó, ha a nő boldog!" - mondta Gigi és jól leszúrta Benét, amikor előkerült és úgy tudtuk, nem hozott nekem semmit. Az orrára lett kötve szegény srácnak, hogy amikor velem találkozik, mindig hozzon nekem valamit, "Ha egy virágot, akkor egy virágot; ha egy csokit, akkor egy csokit; ...". =D Én meg ott égtem, hogy Bene egyébként is tejben-vajban fürdet, gáláns lovag, az én Hercegem, s akkor még több "kötelességet" kap. XD Azon gondolkodtam, vajon végigmegy-e a fejében a gondolat, hogy inkább buzi lesz-e, ha ennyi gond van a nőkkel. X'D
Végülis nem lett (és nem is lesz) az. =) Mi láttunk kettőt az Alleeban. Hogy Bene mire nem figyel...? Komolyan, a hajam az égnek áll, de egyszerűen a srác csupa szem, vagy én nem tudom! =D Na mindegy. Első megszólalásom: "Én szeretem a buzikat.". =)
Ma péntek van. Szerintem kiüt rajtam a fáradtság, mert hiperaktív vagyok. Kitaláltuk, hogy a busójárásra csak lolita ruhákat viszek, úgyhogy csak az van nálam. Egy nagy pakk. =D Nem tudom még, hogy lesz, de muszáj lesz megoldanunk valahogy. És most jutott eszembe, hogy hálóinget elfelejtettem bepakolni. X'D Nem baaaaaaaaaj! XD
Amúgy csomóan kérdezték, hogy én csak loliban vagyok-e. Gondolkodom ezen a lehetőségen is, de még nem elég erős az elszántságom. Időnként eldöntöm, hogy na, akkor igen, aztán másnap bal lábbal kelek és gyorsan leszavazom magam.
Ma direkt azért ötkor keltem, hogy mindent bepakoljak, mindennel végezzek és fél hétkor lelépjek. Hét előtt öt perccel sikerült, nem reggeliztem, mert nem volt rá időm és mint fentebb írtam, a pakolás sem sikerült tökéletesen. X'D Viszont a nagy pakk meghozta az eredményét, a buszon az egyik srác a kezét nyújtotta, hogy átsegítsen azon a kemény két lépésen, amíg félő volt, hogy eleshetek. Annnnnyira zavarba jöttem! ^^ Hátranéztem még rá, hogy tényleg olyan helyes-e, mint amilyennek elsőre láttam és amikor megállapítottam, hogy igen, inkább menekülőre fogtam. Naná, hogy a cipőm sarka beakadt a lépcsőbe, de ezt úgy lepleztem, mintha direkt leugráltam volna, hogy siessek. Van rá módszerem, mert ez megesik velem. XD Szóval gyáva nyúl voltam ( X'D ) és elfutottam. És megállapítottam, hogy a kékszemű pasik azért üldöznek, hogy kisegítsenek engem a szorult helyzetekből. =)
Szóval az élet JÓ! =D
Mindenegybe
Mai figyelmeztető szöveg hozzám: "Ha férfi vagy, csak óvatosan, kedvesen, figyelmesen, de lehetőleg sehogy; ha nő vagy, csak halkan, bájosan és keveset.".
Tegnap mérgemben úgy döntöttem, azért sem hagyom magam, inkább sütök egy sütit. Négy nagydoboz kefírünk van, abból akartam valamit összerakni, de minden recept egy csomagsütőport írt, ami meg nem volt otthon, a bolt meg bezárt. Így hát maradtam egy sima piskótánál. Azt írta, 18 dkg liszt és cukor kell hozzá. "Ja, mérőedényem sincs. Jó, nem érdekel." - döntöttem el és találomra állítottam össze a dolgokat. Jó cukros lett, de finom, úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Bene közölte, hogy még nem vagyok elég idős (tapasztalt) ahhoz, hogy így ránézésre süssek, főzzek, de panasza nem lehet, kis tejjel nagyon fincsi lett. Olyasmi, mint a babapiskóta, mert a külseje kemény lett és kiszáradt hűlés közben, a belseje viszont puha maradt. =)
Ma későn érek majd haza, mert fogorvoshoz kell mennem, aztán családlátogatást csinálok. Remélem, kapok tojást, mert majd megint szeretnék sütni. És tervezünk gyurmázást is - tegnap is azt csináltuk volna -, főként azért, mert hétvégén busójárásra megyünk és a minket vendégül látóknak szeretnénk valamivel kedveskedni. =) Most hirtelen lett is ötletem. Talynak egy mini Gatamon, Móninak meg egy csiga. =) Taly anyukájának még nem tudom, de majd csak kieszelünk valamit.
Most nincs időm élménybeszámolózni, úgyhogy csak pár szó.
Múlt héten is voltam fogorvosnál, aztán meglátogattam apuékat, mivel mondtam nekik, hogy van rá lehetőségem. Senki se volt otthon. Az egyik patkányom, a kedvencem, daganatos lett. =( A nagyanyám már mászkál mindenfele, úgyhogy sosem tudok vele se beszélni, mert nincs otthon, vagy meglátogatni őt.
Pénteken Nanánál jártam, csomót beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, s remélem, elküldi majd annak a sajtosnak a receptjét, mert az nagyon fincsi volt. =D
Szombaton punnyadtunk, Bene haza tudott jönni Szegedről a hóesés ellenére is, de rémes kedvében volt, úgyhogy a fél napot hisztivel töltöttük. Este átmentünk Talyékhoz, kiütötte magát a DS-em, én sem voltam túl jó hangulatban, de azért jól éreztem magam.
Vasárnap kora reggel keltünk, hogy Anyunál időre megjelenjünk a főzéshez. Sikerült felidegesítenie a telefonnal, amit intézett velem érkezésünk előtt, de ez maximálisan az én hülyeségem volt, úgyhogy nem tettem említést róla. Jó sokat beszélgettünk, finom húsleves, pörkölt és nokedli készült.
Ennyit mára, kedves naplóm.
Tegnap mérgemben úgy döntöttem, azért sem hagyom magam, inkább sütök egy sütit. Négy nagydoboz kefírünk van, abból akartam valamit összerakni, de minden recept egy csomagsütőport írt, ami meg nem volt otthon, a bolt meg bezárt. Így hát maradtam egy sima piskótánál. Azt írta, 18 dkg liszt és cukor kell hozzá. "Ja, mérőedényem sincs. Jó, nem érdekel." - döntöttem el és találomra állítottam össze a dolgokat. Jó cukros lett, de finom, úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Bene közölte, hogy még nem vagyok elég idős (tapasztalt) ahhoz, hogy így ránézésre süssek, főzzek, de panasza nem lehet, kis tejjel nagyon fincsi lett. Olyasmi, mint a babapiskóta, mert a külseje kemény lett és kiszáradt hűlés közben, a belseje viszont puha maradt. =)
Ma későn érek majd haza, mert fogorvoshoz kell mennem, aztán családlátogatást csinálok. Remélem, kapok tojást, mert majd megint szeretnék sütni. És tervezünk gyurmázást is - tegnap is azt csináltuk volna -, főként azért, mert hétvégén busójárásra megyünk és a minket vendégül látóknak szeretnénk valamivel kedveskedni. =) Most hirtelen lett is ötletem. Talynak egy mini Gatamon, Móninak meg egy csiga. =) Taly anyukájának még nem tudom, de majd csak kieszelünk valamit.
Most nincs időm élménybeszámolózni, úgyhogy csak pár szó.
Múlt héten is voltam fogorvosnál, aztán meglátogattam apuékat, mivel mondtam nekik, hogy van rá lehetőségem. Senki se volt otthon. Az egyik patkányom, a kedvencem, daganatos lett. =( A nagyanyám már mászkál mindenfele, úgyhogy sosem tudok vele se beszélni, mert nincs otthon, vagy meglátogatni őt.
Pénteken Nanánál jártam, csomót beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, s remélem, elküldi majd annak a sajtosnak a receptjét, mert az nagyon fincsi volt. =D
Szombaton punnyadtunk, Bene haza tudott jönni Szegedről a hóesés ellenére is, de rémes kedvében volt, úgyhogy a fél napot hisztivel töltöttük. Este átmentünk Talyékhoz, kiütötte magát a DS-em, én sem voltam túl jó hangulatban, de azért jól éreztem magam.
Vasárnap kora reggel keltünk, hogy Anyunál időre megjelenjünk a főzéshez. Sikerült felidegesítenie a telefonnal, amit intézett velem érkezésünk előtt, de ez maximálisan az én hülyeségem volt, úgyhogy nem tettem említést róla. Jó sokat beszélgettünk, finom húsleves, pörkölt és nokedli készült.
Ennyit mára, kedves naplóm.