Igen. Sokkal többször, mint amennyiszer látszik, mert ösztönösen úgy csinálok, mintha minden rendben lenne. Ezt egyrészt a családtól hozom, a szüleim és nagyszüleim is ilyenek voltak gyerekkoromban, másrészt bennem volt egész fiatal koromtól kezdve az a határozott vágy, hogy falkavezér legyek, amihez elengedhetetlen, hogy minden helyzetben erős, bátor és határozott legyen az ember. Igazából nagyon sokáig tartott levetni azt a masszív páncélt, amit emiatt magamra építettem, sőt, mivel folyamatosan elnyomtam a problémáim, nem beszéltem meg senkivel, mi bajom van, elég durva érzelemkitöréseim voltak, mikor elszakadt a cérna. Nos, ha egy mód van rá, ezt ne csináld, mert nem csak halálra rémíted a környezted és kárt okozol magadnak, hanem esetlegesen olyan kárt csinálsz, amiből nincs visszaút. Például megszakadhat egy barátság. Van egy másik hozadéka annak, hogy az életem nagy részében páncélt viseltem, mégpedig hogy nagyon nehezen beszélek a mai napig arról, ami nyom. Ez viszont teremt egy ördögi kört, levisz nagyon mínuszba.
Alapvetően szoktam szorongani. A maximalizmusom miatt sokszor görcsölök rajta, ha valami nem jut pontosan az eszembe angolon, elfelejtek egy egyszerű szót, tehát olyan helyzetekben, amikben ott akarok lenni a szeren. Továbbá zavar, ha nem stimmel valami a koordinációmban és a lerágott körmeim. Életem során elég sok beszólást kaptam, ezeket többnyire lekezelem a mai napig, noha nem mindig vagyok elégedett, csak hát tudjuk, utólag mindenki okos. A legfőbb mentőövem a humor, mivel a legtöbb esetben, ha zavarban vagyok, kínosan érzem magam, kellemetlen a helyzet, vagy csak átvezetőre van szükség a csendben, elkezdek rengeteget beszélni, amihez erősen gesztikulálok. Igyekszem vicces lenni, önmagam karikatúrája, az valahogy engem is könnyebben lendít tovább és a másik embert is.
A depi nálam állapot, amibe hol belesüllyedek, hol egész jól kijövök belőle. Azt hiszem, aki tényleg depressziós, annak csak vannak jobb szakaszai, de azokat bármikor elronthatják a problémákra emlékeztető dolgok. Nos, ha ez igaz, akkor yes, magamra ismerek. Mivel nehezen beszélek erről, ha mégis sikerül, igazából csak arra van szükségem, hogy meghallgassanak. Eltérően reagálok a biztatásra és a tanácsokra, van, akitől pozitív hatást gyakorol rám, van, hogy ezek sem segítenek, sőt, inkább belenyomnak a mélyére az önutálatnak, mert másokat azzal terhelek, hogy engem próbáljanak felszínre hozni, vagy olyan idióta vagyok, hiszen ezek kézenfekvő megoldások lennének.
A legegyértelműbb jele, ha mínuszban vagyok, hogy folyamatosan játszom. A telefonomon hat darab játék van, amivel aktívan játszom. Ha semleges vagy pozitív a hangulatom, akkor az élvezet kedvéért játszom, vagy letudom a kötelezőket, vagy kimarad egy-két nap, ha viszont befordulok, addig játszok egy játékkal, amíg lehet, aztán lépek is át a következőre. Mellé nonstopra állítom a fórumszerepjátékot, vagy WoWozom. Nekem ez a pozitív energia adó függőségem. Mint másnak az evés vagy a sport. Szerencsére én már csak akkor hagyok fel a táplálkozással, ha bazi ideges vagyok, a pozitív vagy negatív hangulatom nem sarkall zabálásra vagy koplalásra, de régen volt olyan, hogy nem ettem, mert nem volt kedvem.
És hogy mi hoz fel? Nekem nem igazán jutott eszembe a tuti recept, ezért megkérdeztem Kriszt. Azt mondja, a macskák kilószámra, és a veszekedés, mert az felhozza belőlem a dolgokat. Na, nesze nekem befojtós-páncélos problémakezelési politika! XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése