Milyen lenne az életed, ha...?

Már régóta halogatom a blogírást, mert mindig ahhoz kötöttem, hogy előbb legyek meg a szerkesztéssel, meg a NYUSZI-ba kellene megírnom a szösszenetemet, és akkor utána blogolhatok, ha nem ugrom fejest valamelyik novellába, amelyik a fejemben kering részletek formájában. De nem bírom, na. A szerkesztéssel haladok végre, így, hogy Hajnau többé-kevésbé rendbe jött. Igaz, még a motyóm igen kis százaléka van fenn, hülye Winfos10 nem akar csatlakozni az istennek se a hálózathoz, és még nem kerítettünk sort a harmadik partíció elfoglalásához, amit egyébként használni szeretnék Linuxról.

Apunak és mamának közösen ünnepeltük a szülinapját 26-án. Egész jól sikerült, tesóm megint jött főzni, mama boldog volt, a többi nem számít. Délután fát hasogattunk Krisszel, este pedig egy nagy adagot elmosogattunk a használt cuccokból, hogy ne mamának kelljen másnap. Következő hétvégén anyut látogattuk meg, miután laza másfél óra alatt nagyjából két hétre elegendő fát leaprítottunk. Elkezdtünk levelezni Mollyval, bár mivel csúszom a levelével, elfoglaltuk az IG csetjét, Talyval egyre több tervünk és játékunk van, hétfőn voltunk Beával Tündénél, szombaton pedig Namiéknál. Krisz szerelni ment és gondolta, magával visz, hogy tudjunk beszélgetni, macskázhassak. A héten megyek Talyhoz és találkozunk Bogicával is. Mind annyira jó...

Nekem nagyon fontos a baráti közeg. A korábbi pofonok miatt le akartam ezt magamban építeni, a haveri szintnél egy kicsit többre akartam redukálni a legtöbb kapcsolatomat, és nagyon megfontolni, kit és mit hagyok meg a jövőre. Úgy gondoltam, ideje fullosan váltani, a hangsúlyt abszolút Kriszre helyezni, s azt a pár embert is távolabb tartani, akivel megmaradt a barátság. Nos, azt hiszem, totál bukó az egész. Persze már nem vagyok annyira összenőve senkivel, mint rég, Krisszel amúgy is nagyon szoros a kapcsolatom, de múlt hét előtti hétvégén Nana feldobta puszta kíváncsiságból, hogy ha tízszer annyit keresnénk, mint most, hogyan alakulna az életünk, és nálam kijött, hogy sokkal több időt fordítanék a barátaimra. Igazából ajánlom, hogy belegondolj, mi változna, mire költenél, mit csinálnál, szerintem hasznos. Én egy komplett játszószobát álmodtam meg, ahol konzol van, gamer számítógép, társasjátékok, könyvek és egy asztal, ami köré oda tud ülni a szerepjátékos társaság, mert vágyom rá, hogy vendégül lássam a társaságaimat és együtt szórakozzunk. Például az ebédlőnek nem sok értelmét láttam anno, de már tudnám értékelni, hogy leül oda a család, vagy a baráti kör, és eszünk-iszunk. Többet járnék moziba, színházba, kipróbálnék olyan sportokat, "amikhez több kell egy sportcipőnél", és többet járnék gyógyfürdőkbe akár anyuval hárman, akár más párokkal a baráti körünkből. Mivel nagy kedvelője vagyok a kajálós randiknak, biztos, hogy Krisszel nagyon sokféle éttermet, ételfajtát kipróbálnék, de tetszene az is, ha barátokkal beülnénk ide-oda. Utaznék a világban és kirándulnék országban, azt sem egyedül...

Kiírtak két MAGUS szerepjáték versenyt is. Lehet, hogy többet is, az én látószögembe ez a kettő került be, a Krónikák.hu-s és a Lumina. Az előbbi jó lenne, mert a fővárosban van, Benedek rögtön rázizzent a témára, de aztán jött a Lumina, ami tavaly is elképesztően király volt, és megírtam neki, hogy engem most az izgat elsősorban. Még nem tudni, Timi és Robi tud-e jönni, elvileg a héten derül ki. Ha jönnek, örülnék, ha Robi játszana, és szóltam Ákosnak is, hogy jó lenne, ha tudna jönni. Én alig várom, hogy újra Amadis bőrébe bújjak! =D Nem gondoltam volna, hogy ennyire tudok élvezni egy Arel papot, de aztán nagyobb állatságokat csináltam vele, mint Sheonnal, akit eleve arra terveztem, hogy ő legyen a MAGUS Deon Elerdenje. X"D Ha minden igaz, Black megint mesélne nekünk, aminek én nagyon örülnék, mert élveztem a stílusát. Nem tökölt, a felesleges sallangokat kihagyta, a kedvemért belement a brutális részletekbe, mégis epic mesét tartott és igyekezett helyet biztosítani mindenkinek, miközben én ugye mint elborult Amadis erőteljesen főhőssé kezdtem válni, végül pedig megkaptuk a komplett modult mindenestől.

Az angol jól megy. Bevett gyakorlat, hogy minden második órán írunk vagy felelünk, mivel a legelső témaösszegzőnk olyan rosszul sikerült, mint 27 év alatt egyszer sem a tanárunk életében. Nem azért, mert annyira keveset tudnánk, hanem egy A4-es oldalra volt úgy 12 percünk és nem figyeltünk eléggé, amit angolul kellett magyarázni, azt simán leírtuk magyarul. XD Én is rengeteg pontot buktam ezzel, de a következő dolgozatra becsületesen készültem. Új életet kezdett a filofaxom szótárfüzetként, ugyanis rájöttem, hogy számomra sokkal kényelmesebb, ha el tudom választani a témákat, könnyen megtalálhatom, mi hol van, és a bővítést úgy tudom megoldani, hogy átrakok egy lapot a megfelelő helyre. Olyan lelkes voltam, hogy aznap, mikor a tanárunknak el kellett rohannia, mert az anyukája rosszul lett, este hatig bent maradtam, és csak írtam és írtam a szótárfüzetemet. Meglett az eredménye, két pontot veszítettem csak a következő dolgozaton. =) Az azt követőről már nem tudok dicsekedni, az megint rémes lett. Kívülről kéne fújni a rendhagyó igéket, de mondjuk úgy, leülni és bemagolni nem az én műfajom. ^^;; Persze neki fogok gyürkőzni, csak valszeg nekem ez több körös ügy. Viszont a tetemre hívás, ahogy a tanár nevezi, remekül sikerült. A tetemre hívások azok a történetek, esszék, amiket el kell tudni mesélni. Az első egy hülyeség, egy angol esszé arról, miért fogy a magyar - amivel nem lenne gond, ha indoknak nem olyan blődségeket sorolna, mint hogy későn házasodunk, később vállalunk gyereket. Vagy lehet, hogy amikor a könyvet írták, még ez volt az ok, manapság viszont sokkal inkább oknak látom a külföldre költözést, azt, hogy egyre kevesebben akarnak gyermeket az itthoni helyzet és a megélhetési nehézségek miatt. Na mindegy. A második tetemre hívást csütörtökre kell megtanulni, ott egy tök érdekes sztori van, amiben egy lány hazafelé menet egy buliból eltéved. Lát egy macskát, lerobban a kocsija és kénytelen a zuhogó esőben az autóban aludni, hajnalban azonban egy nő bekopog hozzá és odakíséri egy házhoz, majd eltűnik. Igazából a történet nem ad magyarázatot, te bárhogy a saját ízlésed szerint magyarázhatod, hogy a nőnek csak a szellemével találkozott a főhősnő, a macska volt a halott feleség, vagy mi más történhetett, és ez nagyon izgalmassá teszi számomra a sztorit.

Mostanában megint küzdök az írással. Nehezen jönnek az ötletek, aztán vagy azonnal leülök megírni, amire soha nincs lehetőségem, vagy széttördelődik és szépen kering tovább a fejemben, míg nem jön egy másik nagy ötlet. Utálom ezt, főleg, mert nagyon ritkán van lehetőségem szépen leülni géphez, és írni. Füzetben valahogy nem olyan, próbáltam. Régen ment, egy egész polcnyi teleírt füzetem van, de már teljesen átálltam a digitális írásra. Ha valami nagyon mozgat, inkább telefonon kezdem bepötyögni, mintsem füzetbe leírni. Megint egyre több jó pályázat van, a NYUSZI-ban pedig nagyon inspirálóan hatnak rám a többiek.

Kicsit talán az angol és a magánéleti nehézségek miatt ki vagyok égve. Szombaton A pap - Háború a vámpírok ellen című filmet néztük meg - én újra -, majd tegnap sort kerítettünk A dán lány megnézésére. Még akkor tettem kívánságlistára, amikor futott a mozikban, azóta elfelejtettem kicsit a történetét is, és előtte nem néztem utána. Tudtam, hogy egy férj ráébred, nőként akar élni, de... azért erre nem voltam felkészülve. Hosszasan zokogtam utána, még ma is elbőgöm magam néha, úgyhogy angolra se mentem. Nem csupán megérintett a film, hanem olyan mélyre nyúlt bennem, amit nem igazán tudok szavakba önteni. Illetve tudnék, de eddigi tapasztalataim szerint nem konvertálják helyesen. A furák között is fura vagyok, ez a helyzet.