Miért csinálunk annyi mindent, amit utálunk?

Az élet rövid. Akkor miért csinálunk annyi mindent, amit utálunk? És miért vágyunk annyi mindenre, amit soha nem teszünk meg, nem teljesül?

Őszintén? Szeretném én is tudni a választ a második kérdésre. Korábban már kifejtettem emlékeim szerint, hogy rengeteg vágyam van, a teljesen reálistól egészen a full szürreálisig mindenfélére vágyom, és tisztában vagyok vele, hogy mindez egy életre túl sok. Vagy kevés hozzá egy élet. Sajnos ez pech. Kaptam már meg, hogy lejjebb kéne adnom, racionalizálnom és priorizálnom kellene, de nem megy. Ez vagyok én.

Azt viszont magamon látom, hogy azért teszek meg annyi mindent, amit utálok, mert a világ úgy működik, ahogy, és nem hagy más utat a célhoz. Sajnos

Például halálosan utálok hivatalos ügyeket intézni, mert egy olyan tortúrának élem meg, ahol az a cél, hogy hülyét csináljanak belőlem. Gyere ide, ja, de ne most, majd holnap, vagyis holnapután, ja nem, tegnap, oké, most menj oda, gyere vissza, intézd el előtte ezt, csináld meg utána azt, menj amoda, gyere vissza, nem is ide kellett jönnöd, nem is ezt kellett volna csinálnod, álljál fejen... Nyilván nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. XD

Ha valamit gyűlölök, az a szerepbe kényszerítés. Amikor megmondják, egy háziasszonynak mi a dolga, nekem nőként mit és hogy kellene csinálnom, milyen kötelező skillekkel kell rendelkeznem, mit tilos csinálnom, mondanom, éreznem vagy gondolnom... Fel tud forrni tőle az agyvizem. Sorry, de ezt kategorikusan elutasítom. Azért, mert azzal születtem a lábam közt, amivel, nem gondolom, hogy nekem kötelező belenyomorítanom magam egy sémába, amibe nem férek bele, amibe nem illek, vagy amiben utálok lenni. A biológiai adottságoknak a szexben, az identitásban és a beállítottság terén van szerepük, az, hogy milyen feladatokat szeretek vállalni, hogy tartom helyesnek a saját viselkedésemet, milyen felelősséget vagyok hajlandó magamra venni és mit nem, a saját preferenciám és személyiségem szerint dől el. Azért, mert nőnek születtem, nem vagyok köteles háziasszonnyá válni. Nem kell gyengének lennem, mert a társadalom elvárja. Nem kell visszafognom az ambícióim, az eszem, a nyelvem vagy az agresszióm emiatt.