Végül szombat délelőtt nem csináltam semmit, csak írtam az egyik leendő forgatókönyvem második jelenetkibontását, ami már bennem motoszkált egy ideje. =) Összeraktam és szerintem is jó lett. Tökre előttem van, mit hogy akarok, bár az is igaz, hogy egyelőre sztoriként írom meg, a forgatókönyvet később kezdem összerakni, amikor már arról többet tudok. =) Két ötletem is van, egyiket Bene adta és most kezdem látni benne a rációt, bár nem nagyon tudom, forgatókönyvre hogyan viszem, a másik meg kisebb-nagyobb szeletekből áll, nagyjából tudom, hogyan kössem össze őket, de van még időm összerakni jóra. =) Mindkettő nagyon karakteres bemutatkozó lesz részemről, azt hiszem. XD
A tanfolyamra megint nagy izgalommal mentem. Beszélgettünk azzal a leányzóval, akinek már van kiadott könyve. Hamarosan megjött a mellettem kettővel ülő csaj és a nagydumás, jó stílusú srác is, négyen beszélgettünk, míg el nem kezdődött az óra. Most a másik fickó volt az előadó, de őt nem éreztem elég informálisnak. Rengeteget beszélt, szünetet se tartott, sok infót osztott meg a filmekről, satöbbi, csak nem érzem úgy, hogy már most belement volna abba, amit tanít, a struktúrába és karakterisztikába, ami engem borzasztóan érdekel. Viszont ajánlott jó könyveket, kettőt mondtam is Benének, hogy szeretnék a magaménak tudni és elolvasni. =)
Szegénynek ma mindenért rágtam a fülét. Rájöttem, hogy nem csizmát és kabátot szeretnék, mert bár kellene és szeretnék, de a tél kifutóban van, inkább tavaszra készüljünk, legyen blúz, bugyogó, alsószoknya. Ennek megfelelően is határoztunk. ^^ Mondtam ugye neki, hogy kell ez a két könyv, keres nekem MAGUS ÚTK-t, amit sehol se lehet kapni, azok, akik használtan el akarják adni, az eredeti ár felett kísérlik meg, mivel hiány van belőle, de hát nekem ennyit nem ér. Nyúztam Benét a blogom új dizije miatt, meg kisütöttem, hogy szétcsúsztatható qwertis telefont szeretnék. XD Azt mondta, amiért érdemes pénzt kiadni, az 80.000.- forintnál kezdődik, amin tökre kiakadtam, hogy én ennyit nem adok ki telefonra - HTC-re talán, de ha már ennyi pénzem lenne, inkább várnék még és vennék egy új lapos gépet, mert a régi már az egeret sem fogadja el XD -, nézzen olyat, ami normális telefonáron van és jó is. ^^
Folyt. köv.
Szövegelés
Két emelettel lejjebb költözött a fiatalabb kolléganőm, aminek felettébb örülünk a másikkal, mert bár a nő nem rossz arc, nagyon szeszélyes és heves, folyton odacsap mindent mindenhez és hangosan beszél a telefonba alaphelyzetben is, aztán ha még mérges lesz, akkor bevágja az ajtót, fiókot, nem veszi fel a telefont, az meg rendületlenül szól. Már egy ideje nagyon idegesített és zavart minket a viselkedése, idősebb kolléganő volt lent a csopveznél is kérni, hogy tegyék őt más szobába, mert nem bírja cérnával, de a csajt tették el tőlünk. Nem is bánom, mert így én is megszabadulok a zajforrástól, az idősebb kollénanőmet meg kedvelem, szeretem hallgatni, ahogy a halott férjéről, a lányairól és az unokájáról beszél, még ha kis buzinak is nevezi néha az ötéves kislány unokáját is. =D Igazából amikor mérges is a családjára, akkor is egyértelmű, hogy nagyon szereti, meg ahogy az emlékeiről beszél, az elképeszt, mindegy, hogy jó vagy rossz, amiről mesél. Érzékletesen tud beszélni, tök jó emlékei vannak, amik az évek alatt kellemesre értek, mint a megsárgult fényképek. =) Van egy nagyfokú átélés abban, ahogy felidézi a vele történteket, kellemes humorral tudja elmesélni az élete dolgait. Múltkor ismerősnek jelölt valami férfit, aki hajdanán udvarolt neki, de nem igazolta vissza, ellenben feltett egy képet, amin egy nővel ölelkezik, mire azt mondta, hogy dobja megint, nem is kell neki. XD Valamit beszóltam neki ennek kapcsán, amin jót nevettünk, de már nem emlékszem rá. Ma együtt mentünk a metróig, aztán mondta, hogy ő még utazik jó fél órát. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy szolidaritásból sétáljak-e haza, hogy ne érjek előbb haza, mint ő, de aztán hagytam. De sétáltam hazafele. =) Gondolkodtam, főleg monologizáltam. ^^
Mostanában elég sokat agyalok és emlékezek vissza az elmúlt éveimre. Tulajdonképpen 2004-től kezdve, meg azokra, amely korszakaim elmúltak, gyökeresen megváltoztak, amelyeket elvágtam vagy lezárultak. Kicsit gondolkodom, hogy tekintettem magamra x éve, milyen filozófia szerint éltem és most hogy tekintek magamra, hogyan élek. Tulajdonképpen dualista lennem, minden jó és rossz egyszerre, ezáltal semleges, illetve a helyzet hozza, mikor micsoda. Korlátnak érzek egy csomó társadalmi szokást, feleslegesnek, életnehezítőnek, amitől mentesülni akarok és többé-kevésbé sikerül is. Ma - persze nem először - megállapítottam, hogy ijesztően különbözöm a többi embertől felfogásban és hogy tényleg keresnem kellene egy szexuálpszichológusi tanfolyamot, mert ez a két dolog együtt és külön is nagyon körbejár, passzol az életemhez és hozzám. Ez a téma érdekel és rengeteg olyan embert ismerek, akikkel ez előkerül, voltak vagy vannak gondjaik, satöbbi. De tényleg a legelképesztőbb dolgok... És ez valahol tök jó, valahol pont, hogy nem.
Mostanában elég sokat agyalok és emlékezek vissza az elmúlt éveimre. Tulajdonképpen 2004-től kezdve, meg azokra, amely korszakaim elmúltak, gyökeresen megváltoztak, amelyeket elvágtam vagy lezárultak. Kicsit gondolkodom, hogy tekintettem magamra x éve, milyen filozófia szerint éltem és most hogy tekintek magamra, hogyan élek. Tulajdonképpen dualista lennem, minden jó és rossz egyszerre, ezáltal semleges, illetve a helyzet hozza, mikor micsoda. Korlátnak érzek egy csomó társadalmi szokást, feleslegesnek, életnehezítőnek, amitől mentesülni akarok és többé-kevésbé sikerül is. Ma - persze nem először - megállapítottam, hogy ijesztően különbözöm a többi embertől felfogásban és hogy tényleg keresnem kellene egy szexuálpszichológusi tanfolyamot, mert ez a két dolog együtt és külön is nagyon körbejár, passzol az életemhez és hozzám. Ez a téma érdekel és rengeteg olyan embert ismerek, akikkel ez előkerül, voltak vagy vannak gondjaik, satöbbi. De tényleg a legelképesztőbb dolgok... És ez valahol tök jó, valahol pont, hogy nem.
Átlagos jelenségek
Megint agyaltam idefele jövet és megint csak jobb lett volna, ha lenne valami pötyögőm az útra, mert ihletem megint utazás közben volt igazán.
Azon gondolkodtam, hogy ha más vagy, mint a többi ember, akkor elhatárolódsz tőlük, mert külső szemlélővé válsz. Ez abszolút természetes és ösztönösen alakuló folyamat, a tömeg kiveti magából, aki nem idomul hozzá. Ezen esemény mindkét oldalról sajátos pszichológiával bír, mert a közösség sem tudja befogadni, de már az egyén sem érzi magát a közösséghez tartozónak. És ettől az egyéntől elkezdik elvárni, hogy akkor mindig más legyen, várják, hogy na ma mivel rukkol elő, mindig valami újabbat és jobbat várnak el tőle. Kicsit olyan ez szerintem, mintha egy valóságshowba csöppenne, ahol a figyelem középpontjába kerül, de igazából mindenki utálja kisebb-nagyobb mértékben, mert neki sikerült.
Pár napja befészkelte magát valami az agyamba és mint egy kattanás, ismételgeti magát, nem ereszt el. Tiszta beteg, mind a gondolat, mind a helyzet. Valamennyire tudom az okát, logikus is, mittomén, de valahogy ez így mégsincs teljesen rendben. Megint kicsit zizi időszakom van és majd elválik, hogy amit akarok, arra van-e lehetőségem, vagy sem. Az Élet megoldja a megválaszolatlan kérdésekre való válaszadást. =D
Azon gondolkodtam, hogy ha más vagy, mint a többi ember, akkor elhatárolódsz tőlük, mert külső szemlélővé válsz. Ez abszolút természetes és ösztönösen alakuló folyamat, a tömeg kiveti magából, aki nem idomul hozzá. Ezen esemény mindkét oldalról sajátos pszichológiával bír, mert a közösség sem tudja befogadni, de már az egyén sem érzi magát a közösséghez tartozónak. És ettől az egyéntől elkezdik elvárni, hogy akkor mindig más legyen, várják, hogy na ma mivel rukkol elő, mindig valami újabbat és jobbat várnak el tőle. Kicsit olyan ez szerintem, mintha egy valóságshowba csöppenne, ahol a figyelem középpontjába kerül, de igazából mindenki utálja kisebb-nagyobb mértékben, mert neki sikerült.
Pár napja befészkelte magát valami az agyamba és mint egy kattanás, ismételgeti magát, nem ereszt el. Tiszta beteg, mind a gondolat, mind a helyzet. Valamennyire tudom az okát, logikus is, mittomén, de valahogy ez így mégsincs teljesen rendben. Megint kicsit zizi időszakom van és majd elválik, hogy amit akarok, arra van-e lehetőségem, vagy sem. Az Élet megoldja a megválaszolatlan kérdésekre való válaszadást. =D
Álom - jé, megint emlékszem rá!
Megint sikerült remekül aludnom, remeket álmodnom. Most valami olyan világban éltem, ahol háromóránként el kell bújni a házak menedékébe, mert olyan erős a napsugárzás, hogy aki akkor kint van az utcán, az égési sérüléseket szerez, helyenként elevenen elég. Ehhez még hozzá jött egy háború, amit a katonaság indított az uralkodóház ellen. Szépen kiterelték a népet a környékről, bár nem sok időt adtak, s tudtam, hogy fel fogják robbantani a palotát, ami egyben a város fő energiaforrása is. Hogy végleg ne legyen egyszerű a történet, az uralkodóházból való menekülés egy kaptatóval kezdődött, ráadásul a következő napkitörésig (én így tudom nevezni, de nem vagyok benne biztos, hogy az) mindössze fél óra volt.
Arra ébredtem fel, hogy az álomban loholok felfele az emelkedőn, alig kapok levegőt, az izmaimba görcs áll, fejvesztve menekülök, szinte versenynek tűnik a futásom a többi emberrel és az idővel. Kicsit féltem, hogy meghalok, de ami jobban megijesztett, hogy úgy tűnt, az emelkedőnek soha nincs vége. Ráadásul fogy az idő.
6:21... 9 perc óracsörgésig. Ilyenkor annyira frankó visszafeküdni az ágyba... Mindig félek, mikor csörren meg a telefon, mintha olyan félelmetes lenne a csengőhangom. ^^;; Gondolkodtam már, hogy leváltom, de ez igazából a stressz még mindig. Melóhelyen dettó ez az érzésem van: mikor csörög már a telefon és mikor szakítja meg valaki a beosztásom, hogy aztán fejvesztve kelljen csinálnom azt, amit egyébként szoktam. (Az álomban természetes volt, hogy nappal is háromóránként el kellett bújni olyan 5-10 percre.)
Amúgy új telefont szeretnék, méghozzá Qwertiset. ^^ Olyanom még nem is volt, meg tetszik is.
Arra ébredtem fel, hogy az álomban loholok felfele az emelkedőn, alig kapok levegőt, az izmaimba görcs áll, fejvesztve menekülök, szinte versenynek tűnik a futásom a többi emberrel és az idővel. Kicsit féltem, hogy meghalok, de ami jobban megijesztett, hogy úgy tűnt, az emelkedőnek soha nincs vége. Ráadásul fogy az idő.
6:21... 9 perc óracsörgésig. Ilyenkor annyira frankó visszafeküdni az ágyba... Mindig félek, mikor csörren meg a telefon, mintha olyan félelmetes lenne a csengőhangom. ^^;; Gondolkodtam már, hogy leváltom, de ez igazából a stressz még mindig. Melóhelyen dettó ez az érzésem van: mikor csörög már a telefon és mikor szakítja meg valaki a beosztásom, hogy aztán fejvesztve kelljen csinálnom azt, amit egyébként szoktam. (Az álomban természetes volt, hogy nappal is háromóránként el kellett bújni olyan 5-10 percre.)
Amúgy új telefont szeretnék, méghozzá Qwertiset. ^^ Olyanom még nem is volt, meg tetszik is.
Gyorsan eltelt a péntek
Mostanában elég sokat gondolkodom a lányokon, barátnéimon. Kicsit vizsgálgatom a kapcsolataimat, az emlékeimet, néha az álmodozásaimat. Karácsony táján volt egy ihletem, amit nem írtam meg, és tegnap annyit agyaltam, hogy hirtelen muszáj volt nekifeküdnöm. Ennek eredményét tegnap Timi már olvashatta is és tetszett neki, aminek igazán örülök. =) A 2. honlapra szeretném majd ezt is feltenni, úgyhogy amint kész, küldöm át Kszaszának. =)
Miután elszakadtam az írástól, mentem a WestEndbe, ahova Timivel és Benével megbeszéltük a találkozót. Míg odafele mentem, Benével telefonáltunk, ami egész vicces volt. XD Mivel Timi fodrásznál volt, távolról csak meresztettem a szemeim, hogy hol a haja - tekintve, hogy tök kiment a fejemből az imént említett tény -, biztos, hogy ő-e az. XD Miután Bene nem tudta lecsapni a kezemről Timit, meg fordítva se, meg senki se senkiéről a másikat, elindultunk hárman a szokásos kajáldánkhoz, ahol jól belaktunk, majd Bene ment a klubba, mi meg boltoltunk, utána jöttünk hozzánk.
Körülbelül észrevétlenül elszállt az idő. Csak feküdtünk az ágyon és beszélgettünk, a világ kikapcsolt körülöttünk, Anyunak írtam egy keveset, meg Iminek, de IchiGo már nem ért el minket, Talyék pedig hiába kopogtak be, meg sem hallottam. xD Miután kikísértem Timit, írtam Talynak, hogy bocsi, barátnéztam, ő meg jól kinevetett, de mókás volt az egész helyzet. Beszélgettünk fél-háromnegyed egyig, meg Imi is visszatalált csetre, kattintottam lovon Timinek is és a húgának is, szóval egész jól haladunk, bár ahogy olvastam, megint nem lesz egyszerű a pompás ló megszerzése. Ez a szélló annyira nem jön be, meg lehetetlennek tűnik a megszerzése, mégis azon sakkozom, hogyan lehetne megszerezni. XD
Jön ma Dani, én meg csomó mindent beterveztem, hogy mit kellene délelőtt megcsinálni, de nincs nagy kedvem hozzá, mivel alig tudok aludni és kissé félhullának érzem magam. Holnap megyünk terrarisztika kiállításra, ahova hívtuk Timit is és elvileg jön Nico is, aminek nagyon örülnénk.
Tele van gondolatokkal a fejem, írni akarok, frissítették a blogsztorit, amit olvasok (de nincs sehol a friss fejezet T_T), takarítanom kéne, fáradt vagyok, zsong bennem valami, ma tanfolyás is lesz, este megyek a klubba, ahol Danizok és Imizek, festeni is szeretnék, ... Annyira ledöbbent néha, hogy a tavalyi semmihez képest idén mennyire sokat akarok és mik történnek velem.
Miután elszakadtam az írástól, mentem a WestEndbe, ahova Timivel és Benével megbeszéltük a találkozót. Míg odafele mentem, Benével telefonáltunk, ami egész vicces volt. XD Mivel Timi fodrásznál volt, távolról csak meresztettem a szemeim, hogy hol a haja - tekintve, hogy tök kiment a fejemből az imént említett tény -, biztos, hogy ő-e az. XD Miután Bene nem tudta lecsapni a kezemről Timit, meg fordítva se, meg senki se senkiéről a másikat, elindultunk hárman a szokásos kajáldánkhoz, ahol jól belaktunk, majd Bene ment a klubba, mi meg boltoltunk, utána jöttünk hozzánk.
Körülbelül észrevétlenül elszállt az idő. Csak feküdtünk az ágyon és beszélgettünk, a világ kikapcsolt körülöttünk, Anyunak írtam egy keveset, meg Iminek, de IchiGo már nem ért el minket, Talyék pedig hiába kopogtak be, meg sem hallottam. xD Miután kikísértem Timit, írtam Talynak, hogy bocsi, barátnéztam, ő meg jól kinevetett, de mókás volt az egész helyzet. Beszélgettünk fél-háromnegyed egyig, meg Imi is visszatalált csetre, kattintottam lovon Timinek is és a húgának is, szóval egész jól haladunk, bár ahogy olvastam, megint nem lesz egyszerű a pompás ló megszerzése. Ez a szélló annyira nem jön be, meg lehetetlennek tűnik a megszerzése, mégis azon sakkozom, hogyan lehetne megszerezni. XD
Jön ma Dani, én meg csomó mindent beterveztem, hogy mit kellene délelőtt megcsinálni, de nincs nagy kedvem hozzá, mivel alig tudok aludni és kissé félhullának érzem magam. Holnap megyünk terrarisztika kiállításra, ahova hívtuk Timit is és elvileg jön Nico is, aminek nagyon örülnénk.
Tele van gondolatokkal a fejem, írni akarok, frissítették a blogsztorit, amit olvasok (de nincs sehol a friss fejezet T_T), takarítanom kéne, fáradt vagyok, zsong bennem valami, ma tanfolyás is lesz, este megyek a klubba, ahol Danizok és Imizek, festeni is szeretnék, ... Annyira ledöbbent néha, hogy a tavalyi semmihez képest idén mennyire sokat akarok és mik történnek velem.
Hullámvasút
Minden azzal kezdődött, hogy fél négykor, vagy mikor, Bene felhívott, hogy látott egy nagyon szép blúzt, ami illene szerinte a lolihoz is, munka után menjek el vele megnézni. Húztam a szám, de végül bele mentem. Abban állapodtunk meg, hogy négykor felhív. Négy előtt tíz perccel beszéltünk, hogy ő most indul, max 25 perc és a bíróságnál van. Jó.
Semmit sem ettem ma, egész nap kábé köhögtem és az orrom fújtam, megjött, úgyhogy azért is meg-megfájdult kicsit a hasam, nap végére elfáradtam, az éhség is bejátszott, szóval már nagyon haza akartam jönni. Utolsó percekben Doll Dreams fórumot olvasgattam, aztán felhívott Dani. Mondtam neki, hogy bocsi, nem tudok most telózni, mert találkozunk Benével és az ő hívását várom, hogy mikor induljak. Gyorsan elköszöntem Timitől, miután Dani letette, összepakoltam, felöltöztem, s azon mérgelődtem, hogy eltelt fél óra és még nem hívott. Jó, akkor hívom én Benét. Nem tudom felhívni. Na ezen már ment fel bennem a pumpa, utálom, hogy nem lehet elérni sose telefonon, vagy csak nekem nem megy. Másodszorra se sikerült másfél perc múlva és mivel nem voltam jól, úgy döntöttem, nem érdekel a blúz se, Bene se, hazamegyek. Leértem a bíróság elé, felhív, kérdezem, hol van, magyaráz, jó, valahol a közelben, hamarosan összefutunk. Persze nekiáll védekezni, hogy a Nagyija hívta és alig bírta lerázni. Érdekes, én le tudtam passzolni Danit, hogy hívjon egy-másfél óra múlva, mert fontos telefont várok és nem érek rá. Mindegy.
Találkozunk, sétáltunk, marha hideg van, én nyafogok, ő a melóhelyi botrányokról mesél. A blúz történetesen nem rossz, csak épp 12.000.- forint, annyit meg nem adunk ki ilyesmire, úgyhogy sétáltunk tovább. Elkezdtem mesélni, hogy milyen karaktert találtam ki, de nagyvonalakban le lettem fitymálva. Nem esett jól, de mondom, elsétálok vele a klubig - ha már oda megy, mert neki beszélnie kell Hacklyval meg Krisztával -, az egy teátrális kerülő nekem, de végülis úgyis 76-ossal fogok hazamenni, mert nem tudok ácsorogni a hidegben és várni egy trolit, vagyis elsétálok a közös megállóig és úgyis a 76-os jön előbb, nem a 73-as. Mint 99%-ban.
Bementünk egy táskaboltba, ott nézett magának táskát, aztán én is néztem volna, de felhívták telefonon és nekiállt dumálni. Dani volt az és egyeztetni kezdtek, hogy mikor jön szombaton, stb., én meg annyira felhúztam magam, hogy otthagytam Benét a boltban. Mondtam Daninak, hogy Benével leszek, nem érek rá, gondoltam, egyértelmű, hogy ne hívja fel, de persze most kell egyeztetnie, meg Bene is ahelyett, hogy kicsit rám figyelne, dumál és magyaráz. Már nem is álltam le vele megbeszélni, mert így is annyira dühös lettem, hogy majdnem nekimentem egy autónak meg elsírtam magam.
Igazából most már csalódottságot és megbántottságot érzek. Elment az étvágyam is.
Azon gondolkodtam hazafele, hogy felhívom IchiGot, aztán rájöttem, hogy elég baja van anélkül is, hogy az én nyafogásomat hallgassa, aztán azon gondolkodtam, hogy felhívom Gergőt, hogy mondja már meg a vőlegényemnek, hogy néha velem is tölthetne időt, méghozzá nem tíz-tizenegy után, meg nem csak azt mondhatná el, hogy mikor kell ügyelni mennem, mennyire szar a munkahelyén, milyen balhék voltak, hanem normálisan beszélgethetnénk is, meg lehetne kicsit pozitívabb felém, értékelhetne kicsit jobban, ha már nekem kérte meg a kezem, esetleg vehetné a fáradtságot, hogy segítsen a házimunkában, ha nem szakad bele, de aztán erről is letettem, mert nem akartam hülyét csinálni magamból.
Timi felajánlotta, hogy bejön hozzám, de úgy gondoltam, inkább menjen haza, egész nap laborban volt, melózott ő is, nem evett ő se, későre ér haza, úgyhogy mondtam neki, hogy inkább ne jöjjön. Amúgy is csak hülyén érezném magam, meg igyekeznék minél precízebben kimanőverezni abból, hogy pátyolgasson. Holnap találkozunk, addigra hatni fog a letojom-tabletta is.
Főzök magamnak egy levest, házit írok, befejezem az új karakterem, írok, ahogy terveztem.
Semmit sem ettem ma, egész nap kábé köhögtem és az orrom fújtam, megjött, úgyhogy azért is meg-megfájdult kicsit a hasam, nap végére elfáradtam, az éhség is bejátszott, szóval már nagyon haza akartam jönni. Utolsó percekben Doll Dreams fórumot olvasgattam, aztán felhívott Dani. Mondtam neki, hogy bocsi, nem tudok most telózni, mert találkozunk Benével és az ő hívását várom, hogy mikor induljak. Gyorsan elköszöntem Timitől, miután Dani letette, összepakoltam, felöltöztem, s azon mérgelődtem, hogy eltelt fél óra és még nem hívott. Jó, akkor hívom én Benét. Nem tudom felhívni. Na ezen már ment fel bennem a pumpa, utálom, hogy nem lehet elérni sose telefonon, vagy csak nekem nem megy. Másodszorra se sikerült másfél perc múlva és mivel nem voltam jól, úgy döntöttem, nem érdekel a blúz se, Bene se, hazamegyek. Leértem a bíróság elé, felhív, kérdezem, hol van, magyaráz, jó, valahol a közelben, hamarosan összefutunk. Persze nekiáll védekezni, hogy a Nagyija hívta és alig bírta lerázni. Érdekes, én le tudtam passzolni Danit, hogy hívjon egy-másfél óra múlva, mert fontos telefont várok és nem érek rá. Mindegy.
Találkozunk, sétáltunk, marha hideg van, én nyafogok, ő a melóhelyi botrányokról mesél. A blúz történetesen nem rossz, csak épp 12.000.- forint, annyit meg nem adunk ki ilyesmire, úgyhogy sétáltunk tovább. Elkezdtem mesélni, hogy milyen karaktert találtam ki, de nagyvonalakban le lettem fitymálva. Nem esett jól, de mondom, elsétálok vele a klubig - ha már oda megy, mert neki beszélnie kell Hacklyval meg Krisztával -, az egy teátrális kerülő nekem, de végülis úgyis 76-ossal fogok hazamenni, mert nem tudok ácsorogni a hidegben és várni egy trolit, vagyis elsétálok a közös megállóig és úgyis a 76-os jön előbb, nem a 73-as. Mint 99%-ban.
Bementünk egy táskaboltba, ott nézett magának táskát, aztán én is néztem volna, de felhívták telefonon és nekiállt dumálni. Dani volt az és egyeztetni kezdtek, hogy mikor jön szombaton, stb., én meg annyira felhúztam magam, hogy otthagytam Benét a boltban. Mondtam Daninak, hogy Benével leszek, nem érek rá, gondoltam, egyértelmű, hogy ne hívja fel, de persze most kell egyeztetnie, meg Bene is ahelyett, hogy kicsit rám figyelne, dumál és magyaráz. Már nem is álltam le vele megbeszélni, mert így is annyira dühös lettem, hogy majdnem nekimentem egy autónak meg elsírtam magam.
Igazából most már csalódottságot és megbántottságot érzek. Elment az étvágyam is.
Azon gondolkodtam hazafele, hogy felhívom IchiGot, aztán rájöttem, hogy elég baja van anélkül is, hogy az én nyafogásomat hallgassa, aztán azon gondolkodtam, hogy felhívom Gergőt, hogy mondja már meg a vőlegényemnek, hogy néha velem is tölthetne időt, méghozzá nem tíz-tizenegy után, meg nem csak azt mondhatná el, hogy mikor kell ügyelni mennem, mennyire szar a munkahelyén, milyen balhék voltak, hanem normálisan beszélgethetnénk is, meg lehetne kicsit pozitívabb felém, értékelhetne kicsit jobban, ha már nekem kérte meg a kezem, esetleg vehetné a fáradtságot, hogy segítsen a házimunkában, ha nem szakad bele, de aztán erről is letettem, mert nem akartam hülyét csinálni magamból.
Timi felajánlotta, hogy bejön hozzám, de úgy gondoltam, inkább menjen haza, egész nap laborban volt, melózott ő is, nem evett ő se, későre ér haza, úgyhogy mondtam neki, hogy inkább ne jöjjön. Amúgy is csak hülyén érezném magam, meg igyekeznék minél precízebben kimanőverezni abból, hogy pátyolgasson. Holnap találkozunk, addigra hatni fog a letojom-tabletta is.
Főzök magamnak egy levest, házit írok, befejezem az új karakterem, írok, ahogy terveztem.
Csak eszembe jutott
Nanától kaptam karácsonyra egy ametisztdarabokkal díszített, körbe zárt fát, ami nekem azóta az élet fája lett és folyton azt akarom hordani. Gyakorlatilag keresem a lehetőséget, hogy belekoordináljam az aktuális ruhámba, mindegy, hogy loliban jövök dolgozni, vagy lolisabban, vagy farmerben, egyszerűen szeretem, ha a nyakamban van. A Kishitől kapott medálhoz nincs láncom, így sajnos azt még nem tudtam hordani, azonban például a yin-jangos karkötő napi viseletté vált számomra, a kelta szimbólumokat pedig a telefonomra tettem fityegőnek. ^^
A kalandból kimaradtak részek, mármint az első feléből, mint például Ynalis vizsgálata, ugyanis drága udvari orkunk a lovakhoz ért egy kicsit, ezért a bárd szájába belenézett, fogait ellenőrizte, majd mikor hasra fordította szerencsétlen magatehetetlent és ilyen módon is vizsgálódásba fogott, kivezették a szobából. Ezen Thezia annyira nevetett, hogy a könnye is kicsordult, később pedig a bárd igyekezett Zöld orkját ráugrasztani Ynalisra, ami vagy nem járt sikerrel, vagy Zöld orkja húzta a rövidebbet arccsonttöréssel. XD Volt utóbbi is, csak nem tudom, hogy ennek kapcsán, vagy más miatt. =D Mindenesetre rengeteg vicces apróság volt a kalandban és nagyon hiányoltam Tocsó tűzvarázslóját és Dani barbárját, előbbit Thezia várta jobban, utóbbit én a zseniális játékáért. =D Bár Thezia bírja a faragatlan barbárt is. Meg tett megjegyzést Serafinra (Benedek volt a KM és az ő tűzvarázslója Serafin), de arra már nem emlékszem, hogy mit, csak arra, hogy Benedeknek tetszett, meg egyszer beoltottam valakit és kaptam pacsit, ő meg majdnem ledőlt a székéről. XD
Tervezek még jelentkezni ma. =) *pezseg*
A kalandból kimaradtak részek, mármint az első feléből, mint például Ynalis vizsgálata, ugyanis drága udvari orkunk a lovakhoz ért egy kicsit, ezért a bárd szájába belenézett, fogait ellenőrizte, majd mikor hasra fordította szerencsétlen magatehetetlent és ilyen módon is vizsgálódásba fogott, kivezették a szobából. Ezen Thezia annyira nevetett, hogy a könnye is kicsordult, később pedig a bárd igyekezett Zöld orkját ráugrasztani Ynalisra, ami vagy nem járt sikerrel, vagy Zöld orkja húzta a rövidebbet arccsonttöréssel. XD Volt utóbbi is, csak nem tudom, hogy ennek kapcsán, vagy más miatt. =D Mindenesetre rengeteg vicces apróság volt a kalandban és nagyon hiányoltam Tocsó tűzvarázslóját és Dani barbárját, előbbit Thezia várta jobban, utóbbit én a zseniális játékáért. =D Bár Thezia bírja a faragatlan barbárt is. Meg tett megjegyzést Serafinra (Benedek volt a KM és az ő tűzvarázslója Serafin), de arra már nem emlékszem, hogy mit, csak arra, hogy Benedeknek tetszett, meg egyszer beoltottam valakit és kaptam pacsit, ő meg majdnem ledőlt a székéről. XD
Tervezek még jelentkezni ma. =) *pezseg*
Tegnapi kaland 1/2 - Mókás Eeli likvidálása
Thezia kalandról kalandra bizonyítja kettősségét - a csapatnak angyali jóságát, az ellenfeleinek ravaszságát, állhatatosságát és ügyességét, akik többnyire nem maradnak életben, hogy elmeséljék bárkinek is ördögi terveit. =) A tegnapi kaland egy levéllel indult, aztán a boszorkám ismét találkozott régi barátjával, Ignatioval, s persze Ynalisszal - aki számára Thezia szerencsétlenséghozó, rossz ómen XD -, a kaszás udvari orkkal. Utóbbi most már inast is szerzett magának, amin Thezia magában jót kuncogott. Emellett feltűnt egy másik udvari ork (Zöld), aki fele annyira sem volt kiművelt, mint Ynalis, ugyanis tele nadrággal érkezett és sokáig szaglott, mint egy pöcegödör. Mókás Eeli, a bárd is bevetette magát, aki ismét - a külsejéből ítélve idősebb kora ellenére - is célul tűzte ki maga elé, hogy befűzi Theziát, ám ezzel felébresztette a boszorkány félelmét, ugyanis elég kitartó egy félelfnek bizonyult. Az éjszaka Thezia egy férfivel ment fel szobára, aztán miután Mókás lefeküdt két kéjhölgy társaságában - immár aludni -, Thezia betett hozzá egy gyertyát, amelyből halálos gáz párolgott ki fél óra leforgása alatt. Ezután persze visszatért eltávolítani a nyomokat és remélte, hogy a három személy közül legalább a bárd meghal, nem csak idegkárosodás éri. Persze szépen gondoskodott az alibijéről, satöbbi.
Másnap nagy kiabálásra ébredt, majd megtudta, hogy három áldozata görcsökben, habzó szájjal hever az ágyon. A sors fintora, hogy Ynalis pont őt kérte meg, hogy orvosolja a baját, de szerencsére Thezia őszintén mondhatta, hogy az ilyesmihez nem ért. Ment a nagy hepaj Mókás Eeli élete megmentéséért, addig a boszorkám legendaismerettel és ékesszólással történeteket kiderítéséért, s meg is tudta, hogy egy Tharr pap lehet a buliban, akitől rettegnek. Ignatio is végül belátta, hogy járulékos veszteség egy kalandozó, nem az ő élete, hanem a fél világ sorsa a fontos, ám végül Zöld orkja csak megoldotta a kérdést, így a bárd folytathatta munkálkodását. Míg Thezia növényekért kutatott, addig a bárd igyekezett megtudni, hogyan került olyan állapotba, sőt, Ignatiot - legnagyobb mentoromat a kalandozók közül XD - megpróbálta meggyőzni, hogy mivel boszorka, ő mérgezhette őt meg. Ignatio erre azt válaszolta, hogy igen, Thezia boszorkány, de ő még nem látta őt rosszat tenni, folyton javasasszonyt játszik, segít és amikor ő védtelen kis mókuska volt, akkor ez a picike nő vigyázott rá - cirógatta az állát és füle tövét, csacsogott vele -, nem egy fárasztó kaland után ültek le beszélgetni, enni-inni, és vagy tíz éve ismeri. =D
Egy dwon faluban szálltunk meg, s a fogadóban Mókás többször is fennhangon megjegyezte, hogy boszorkány Thezia, így a nőm Ignatiohoz fordult és a fülébe súgta, hogy ha úton-útfélen ezt fogja kántálni, azzal veszélybe sodorja őt, valszeg a csapatot és a küldetést is. Ignatio igazat adott Theziának és azt mondta, ha történik a bárddal valami, ő szemet huny felette. Ezután hagyta, hogy félrehívja, ámítsa, s mivel Mókás Eeli a boszorkányságról, a praktikáiról és tudásáról érdeklődött, Thezia biztosra vette, hogy ki akarja deríteni vagy igazolni akarja, hogy melyik rend tagja, így amint szobát szereztek és felmentek, biztosra ment és az összes manapontját arra használta, hogy halálos csókban részesítse a bárdot, aki mivel kezdeményező volt, nem volt jogosult mágiaellenállásra sem. Isteni gyönyörben volt része egyetlen csókjától a boszorkámnak, akkorát élvezett, hogy belehalt a gyönyörbe. =D Egy biztos, ilyen szép halála keveseknek van. =)
Másnap nagy kiabálásra ébredt, majd megtudta, hogy három áldozata görcsökben, habzó szájjal hever az ágyon. A sors fintora, hogy Ynalis pont őt kérte meg, hogy orvosolja a baját, de szerencsére Thezia őszintén mondhatta, hogy az ilyesmihez nem ért. Ment a nagy hepaj Mókás Eeli élete megmentéséért, addig a boszorkám legendaismerettel és ékesszólással történeteket kiderítéséért, s meg is tudta, hogy egy Tharr pap lehet a buliban, akitől rettegnek. Ignatio is végül belátta, hogy járulékos veszteség egy kalandozó, nem az ő élete, hanem a fél világ sorsa a fontos, ám végül Zöld orkja csak megoldotta a kérdést, így a bárd folytathatta munkálkodását. Míg Thezia növényekért kutatott, addig a bárd igyekezett megtudni, hogyan került olyan állapotba, sőt, Ignatiot - legnagyobb mentoromat a kalandozók közül XD - megpróbálta meggyőzni, hogy mivel boszorka, ő mérgezhette őt meg. Ignatio erre azt válaszolta, hogy igen, Thezia boszorkány, de ő még nem látta őt rosszat tenni, folyton javasasszonyt játszik, segít és amikor ő védtelen kis mókuska volt, akkor ez a picike nő vigyázott rá - cirógatta az állát és füle tövét, csacsogott vele -, nem egy fárasztó kaland után ültek le beszélgetni, enni-inni, és vagy tíz éve ismeri. =D
Egy dwon faluban szálltunk meg, s a fogadóban Mókás többször is fennhangon megjegyezte, hogy boszorkány Thezia, így a nőm Ignatiohoz fordult és a fülébe súgta, hogy ha úton-útfélen ezt fogja kántálni, azzal veszélybe sodorja őt, valszeg a csapatot és a küldetést is. Ignatio igazat adott Theziának és azt mondta, ha történik a bárddal valami, ő szemet huny felette. Ezután hagyta, hogy félrehívja, ámítsa, s mivel Mókás Eeli a boszorkányságról, a praktikáiról és tudásáról érdeklődött, Thezia biztosra vette, hogy ki akarja deríteni vagy igazolni akarja, hogy melyik rend tagja, így amint szobát szereztek és felmentek, biztosra ment és az összes manapontját arra használta, hogy halálos csókban részesítse a bárdot, aki mivel kezdeményező volt, nem volt jogosult mágiaellenállásra sem. Isteni gyönyörben volt része egyetlen csókjától a boszorkámnak, akkorát élvezett, hogy belehalt a gyönyörbe. =D Egy biztos, ilyen szép halála keveseknek van. =)