Vannak vicces emberek. Ez a nő azt gondolta szerintem, hogy majd mindenki haptákba vágja magát, ha balhézik. Nem. Egyáltalán nem. Nem hívok ki senkit, nem érdekel a hiszti. Amíg valaki értelmes ember szintjén nem tud lenni, addig ne várjon el tőlem semmit. Egyáltalán nem azért vagyok ott, hogy bokszzsákot képezzek, ezért nem is hagyom magam annak használni. Amúgy se, de ügyfeleknek aztán pláne nem. Azt megfigyeltem a három hónap alatt, hogy ha kell, össze tudom úgy szedni magam, hogy rendre rakom a másikat anélkül, hogy veszekednék vele, vagy valami. Ráérzek, hogy kell.
Nagy kedvenc esetem az a nő, aki félfogadás vége előtt öt perccel odaállított és azt hitte, királynői kiszolgálás jár neki. Nem, ahogy a többi ügyfélnek sem. A végén hüvelyk Matyi óriásnak számított mellette, akkorára húzta össze magát. Nem voltam durva, csak előszedtem az erélyem és a nevelő szándékomat. XD Az ügyvédi fénymásolóban már híres volt ez a nő, hogy pattogtatja az embert, s úgy jött fel a kolléga, hogy ki bánt vele el ilyen szépen. Büszke vagyok rá. =)
Volt olyan nemrég, hogy pasi utolsó öt percben jött és azt gondolta, hogy négyig én ott ülök vele, míg ő nézi az aktát. Hát nem. Háromig van félfogadás, utána záróra és a viszont látásra. Fel volt háborodva, hogy nem kapja meg az aktát, mert bírónál van és nem volt képes megérteni, hogy ha öt perccel a vége előtt jön és tíz perc legalább, mire feljön az akta, akkor nem kapja meg. Huszonöt percnyi veszekedés után végül az aktából egy iratot megnézhetett, de még akkor is mondta a magáét, hogy de írjuk ki, hogy mi a szabálya ennek és ennek, meg felháborító, hogy ilyet meg merünk csinálni, stb. Megkérdeztem tőle, hogy óhajt-e még veszekedni, vagy nézi végre, amit kiharcolt magának, ugyanis telik az öt perce. Befogta, három perc alatt lezavarta a megnézést, aztán csak elment az elnökire. Tojok rá, én lezártam volna az ablakot, miután közöltem vele, hogy a modora és a hangneme nem emberhez méltó, nyugodtan menjen az elnökire, de mondja meg azt is, hogy úgy beszélt velünk, mintha nekünk az volna a dolgunk, hogy kinyaljuk a hátsóját, aztán ha majd elbírálják ott, hogy kinek van igaza, beszélgetünk, nekem még dolgom van odabent. Főnöknőm viszont inkább megadta neki részben, amit akart, szóval ez a pasas szerintem még fog jönni a nyálát verni és ugyanígy fog viselkedni - célt ért vele, nem?
Ez így működik, kérem szépen, amit engedsz, azt utána elfogadott módszernek fogják venni és legközelebb is azzal próbálkoznak. Nem. Ember vagyok én is, hát akkor emberhez méltóan beszéljenek velem. Nekem az a munkahelyem, azt csinálom, amit kell és úgy, ahogy kell. Nem kötelességünk minden lócitromot kiírni, főleg a belső, szóbeli rendünket nem, úgy meg aztán pláne, hogy az ügyfelek semmit se olvasnak el és a szóbeli tájékoztatást is néha félrehallják. Hogy szándékosan-e, azt nem tudom, nem is érdekel.
Én tisztelettudó, segítőkész vagyok, sok esetben kedves és figyelmes is. Szívesen mosolygok, ha kell valami, azonnal ott vagyok, rendesen kérek meg valakit valamire, igyekszem mindenkiért megtenni, amit csak lehet. Odafigyelek arra, hogy mit hogyan kell csinálnom és betartatom, amit be kell. Van, hogy hibázom, van, hogy én is fáradt vagyok és van, hogy felbosszant valaki. Emberből vagyok. Nem keresek mentségeket, elcsesztem, a fejemre olvassák, tudomásul veszem, tanulok belőle és igyekszem nem elcseszni legközelebb. Nekem nagyon fontosak a szabályok és a rend. Saját szabályaim és rendem van, ezt elismerem, de munkahelyen alkalmazkodó vagyok és az ott meghatározottakat betartom és be is tartatom mással, ha kell. Nekem annyi az elvárásom, hogy ne vegyenek hülyére, normálisan szóljanak hozzám, tiszteljenek. Szerintem ez nem nagy elvárás. Akinek mégis, azt tudom sajnálni.
Miután a veszekedős nénivel lebirkóztuk a dolgokat, egyetlen fiatal ügyvéd maradt bent, a többiek közben végeztek. Nézi a hatalmas aktát, fényképez, én meg folyamat gépelek. Erre elkezd lesni, majd elneveti magát. XD Megjegyezte, hogy "Hú de gyorsan gépel...!", kicsit elképedt. XD Mondtam neki, hogy "Tíz ujjal könnyű.", s egyetértett velem. Tök mókás volt. =D
Befutott ma az a pasi is, aki másfél hetes ottlétem után be akart panaszolni, mert nem adtam neki oda egy aktát, amit a bíró hazavitt. XD Puhul, én úgy látom. Szép lassan eljutunk oda, hogy megszelídül, mert minden ellenére kedves, figyelmes, rendes, segítőkész vagyok vele. Az más kérdés, hogy amint meglátom, görcsbe ugrik a gyomrom, de hamar izgalom lesz belőle. Először megijedek, hogy Úristen, mi lesz, aztán megérik bennem az, hogy én nem adhatom ezt fel, mert célul tűztem ki, hogy jól fogok bánni ezzel az emberrel. Mert úgy gondolom, azért ilyen ellenséges, arrogáns és agresszív, mert már sokat rúgtak bele, ha viszont támadó és hepciáskodó, majd nem mernek belekötni. Mindig azt látom benne, hogy olyan, mint egy süni - tüskés, szúr, de a héjon belül sérülékeny, sebezhető. Ezzel a hozzáállással szerintem rengeteget haladtam vele, sokkal visszafogottabb velem, nem arrogáns, nem támad azonnal. Lehet, hogy még megkap, belém mar, ha ezt érzi biztonságosabbnak, de ilyenkor mindig a Fehér agyar című filmből jut eszembe az a jelenet, amikor a srác le akarja szedni a szék lábáról a rátekeredett láncot és a farkas megharapja. A srác tudja, hogy nem akarta őt bántani az állat, csak félt és inkább erőt alkalmazott, hogy ne bántsák. Ilyennek gondolom ezt a pasit. Azóta se volt vele incidensem amúgy, pedig majdnem minden héten jön. =) Kért ma három bírós aktát. Jaj, mondom, akkor lehet, hogy pampogni fog, mert várnia kell. Nem baj. Tájékoztattam róla, hogy ezekért az aktákért el kell menniük a kollégáknak, ezért szükségünk van egy kis időre és türelemre, aztán ennyi. Mondta, hogy rendben. Egy akta aztán nem akart előkerülni. XD Hú, de bennem volt a para! Mit mondjak, hol az akta és miért nem kapja meg? Ebből balhé lesz... De aztán nem lett, szerencsére némi plusz idő és türelem kérése után megérkezett. És megértően fogadta, hogy a bíró tárgyal, lehet, hogy nála van az akta, a tárgyalást pedig nem lehet zavarni, így várni kell! El voltam ájulva. =D Meg rájöttem arra is, hogy egyébként én bírom ezt az ürgét.
Rohadtul nagyot dobott a latba nálam az a necces szitu. Jól akarom csinálni, ezt kifejezetten jól. Az egész melóm annyira nem izgat, de az ügyfelekkel való kapcsolatot fejlesztő programként élem meg. Most tanulok konfliktusokat kezelni, problémákat megoldani, méghozzá nagyon komolyan, nagyon normálisan. Itt nem csinálhatom meg azt, hogy vágom a pofákat, vagy színtelen arckifejezéssel hallgatok, nem menekülhetek folyton, bizonyos dolgokat protokoll szerint, bizonyosakat a saját belátásom és képességeim szerint kell elintéznem. Nagyon komolyan veszem a pszichikai-pszichológiai részét és élvezem is. Kihívás és feladat ez nekem egyszerre.
Hívott ma Benedek is. ^^ Hónap vége előtt nem valószínű, hogy ráér, mert vizsgái vannak, de aztán nem ússza meg, hogy nyúzzam a szőke fejét. ^^ Holnap meg bandázunk, yeeeeaaah! =D Ma megyek Gólembe, mert Kíra kért tőlem segítséget jövő hét szombatra, amit elvállaltam, így meg kell beszélnünk, mi az, amit tudnom kell, stb. Kávézóban még nem dolgoztam, de ez jó tapasztalat lesz és még pénzt is kapok érte, ami sose jön rosszul. ^^ Meg kíváncsi leszek arra a cuccra is, ami miatt kérte a segítségem. ^^
Na, kábé ennyi. ^^
Ezt muszáj... Imádom ezt a lánykát és ez annyira vidám szám... Két napja ezzel indulok el a munkába. =D Csoda, hogy jó kedvem van? =D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése