X_x

Be kéne tiltani a szerdát. Vagy meglincselni azt, aki kitalálta az ügyvédnapot. Őszintén szólva az utóbbival is beérném, ha utána visszaállítják vagy az egész napos félfogadást, vagy pedig a délelőttös műszakot, mert a mai nap nem kabaré, hanem őrültek háza volt. De komolyan. Átlagosan egy nap 11-12 aktát adok ki, ha sokan vannak, akkor max 20-at. Na, ma voltak legalább 35 ügyben. Átlagosan 17-20 oldalt másolok egy nap, ha nagyon durva napom van, akkor 25-30 összejön. Na, ma volt olyan ember, aki ha 40 oldalt nem kért tőlem, akkor egyet se, ráadásul nem ő kért másolást tőlem egyedül. Háromig van félfogadás, na, ma kint ültem fél négyig majdnem, méghozzá úgy, hogy a végén már segítségem is volt. A slusszpoén a mai napban, hogy ketten szabadságon is voltak tőlünk, szóval ezután ne legyen az embernek munkaundoritisze... XD

Ha mindez nem lett volna elég, bekaptam egy csomó idegőrlő ügyfelet. Volt három ember, aki összekeverte a neki kiadott nagyarasznyi vastagságú aktát, amit aztán rakhattam rendbe, ha nem akartam, hogy fejemet vegyék. Jött egy idős bácsi, aki süket és le is van lassulva, és elég kellemetlenül érint a vele való nehézkes kommunikáció. Jött az a pasi, akit szelídítek, még az ütő is megállt bennem, mert rohadtul el voltam havazva. Aztán volt egy nő, aki mindenbe beleköt, de nem rossz szándékból, hanem csak nem érti meg, hogy mi hogy van, de tudni akarja. De az ilyen baromkodást sem értem, hogy megkérdezem, a lakás csoportot keresi-e az ügyfél, erre azt válaszolja, hogy nem, ő az iratokba akar betekinteni. Na jó, menjél haza! XS Ez körülbelül annyira vág egybe, mintha azt kérdezném, szereti-e a bablevest és azt válaszolná, hogy nem, ő vizet kér. Oo' Ráadásul arasznyi betűkkel ki van írva, melyik csoport melyik pultnál van, milyen ügyszám tartozik hozzá és ott értetlenkednek. Komolyan mondom, fárasztó...

Van olyan ügyfél, aki kétnaponta betelefonál, van, amelyik minden héten legalább egyszer ott van és aztán nem érti, miért nem halad az ügye, de nem mondhatom meg neki, hogy azért, mert állandóan lekéri az aktát a bírótól, mert akkor én vagyok a bunkó. Hát köszi... A gondolkodás hiánya fájdalmas. Az embereknek annyira nincs helyén az esze, pedig én nem tudom, hol hordják... El vagyok képedve, mekkora hülyék vannak.

Elfogultsági kérelmet ad be, meg felülvizsgálati kérelmet és azt hiszi, két hét alatt megvan... Bele se gondol, hogy meg kell ismerni a halomnyi iratot, vizsgálódni kell, satöbbi, csak pattog. Felterjesztés is átlagosan fél év, mire lesz belőle valami, mert ott is megismerik az iratokat, bekérnek iratokat, tárgyalásokat tartanak, aztán ítéletet hoznak és visszaküldik hozzánk. De ez még hagyján, az a kiakasztó, mikor mondom az embereknek, hogy másodfokú ügyszámmal nem tudok mit kezdeni, vagy mondják az elsőfokút, vagy menjenek le a tájékoztató irodára és derítsék ki, vagy menjenek át a Fővárosra, és nem ért a magyar beszédből. Olyan ingerem lenne bájos mosollyal megmondani ezeknek az embereknek, hogy húzzanak el a francba és majd akkor jöjjenek vissza, ha kaptak egy értesítést arról, hogy megszületett a másodfokú ítélet, az elsőfoknál meg lehet tekinteni, vagy kézbe kapják a döntést.

Rettenetesen ostoba kérdéseket képesek feltenni az emberek. Egyszerűen nem gondolják végig, mit akarnak tudni, én meg bogarásszam ki, pedig nem azért vagyok. Nem az értelmi kisegítő vagyok, arra ott vannak az ügyvédek, vagy a pszichológusok. Rójuk a felesleges köröket azokkal a hülye kérdésekkel, hogy "Beadhatom ezt?", "Nem, beadni a földszinten a tájékban lehet.", "De én szeretnék belenézni ebbe az iratba."... És nem mondhatom neki, hogy akkor azt mondja, hogy betekinteni akar, nem iratot beadni, mert a kettő nem ugyanaz. Vagy hogy a másodfokon mi történik. Mondom neki (persze nem így), hogy halvány lila dunsztom sincs, mert én az elsőfokon dolgozom, oda menjen megkérdezni és nem érti, hogy én miért nem tudok válaszolni. O.O Ilyenkor gyűlnek a fejem felett a kérdőjelek, hogy kivágjam az ablakon, vagy én ugorjak-e ki. A saját épületünkben is el tudok tévedni, de arról kérdez, a Fővároson mi hol van. Hát menj és nézd meg, ha nem találod, nyisd ki a szád és kérdezz! XS

Ki vagyok akadva, mekkora sötétség honol egyes fejekben...

Fáradt vagyok, alapvetően őrjítő napom volt, aztán azon tanakodtam hazafele, hogy venni kell fel pénzt, akkor mennyi marad a számlámon, hogy hó közepe van és már csak x forintból gazdálkodhatok, mert Benének ez és ez nem ért rá, meg satöbbi, meg kéne venni ezt vagy azt, végignyargalok a fél városon és épp csak hazaérek, mennék el pisilni, kiteszem a telefont a zsebemből és persze, hogy felhív Bene. Érzéke van hozzá, mikor NE zavarjon és richtig akkor hív fel. Egyébként is utálom, hogy rám telefonál. Szóval épp mennék el pisilni, amikor hív, megkérdezte, vettem-e neki gyógyszert, igen, vettem, jó, köszi, és lécives pakolgass otthon. Jött a kiakadás, ő meg kivételesen gyorsan letette. Nagyon a bögyömben van, hogy hazajön, elfekszik a gépe előtt, az utóbbi időben számon kér rajtam dolgokat és csak veszekedni bírunk. Tele vagyunk feszültséggel, egyszerűen nem bírom elviselni, ha hozzám szól, de ha nincs velem, aggódom érte és hiányzik. Folyton sírógörcsöm van, be vagyok parázva, egyszerűen nem tudom kezelni a helyzeteket és abszolút baromságokon kapunk össze, pedig igazából csak törődni akarunk a másikkal, satöbbi. Tudtuk, hogy ilyen lesz... tudtuk, hogy ki leszünk akadva, de ezt hiába tudja az ember, azért benne lenni mégiscsak más.