Hétköznapi kalandok és egyebek

Azt hiszem, érdemes lenne a kalandjaimról blogot írni, mert az utóbbi időben nagyon sokat nevetek magunkon, kollégákon, magamon... De ide sose jutok el, meg ez az új felület szerintem pocsék és a munkahelyen például nem is működik. =/

Ma két kalandot hoztam kapásból. Az egyik az volt, hogy Benével időnként hülyítjük egymást. Szerintem oltári jók vagyunk, én mindig újra beleszeretek ebbe a hülyébe. =)
A legutóbbi hülyeségünk:

én: - Elmondom a lányoknak, hogy melegpornót szinkronizálsz, ha nem hagysz békén! (Kifigurázott az írás miatt.)
Bene: - Nem azt csinálom.
én: - Hanem előadod?

Én úgy röhögtem... Erre nem tudott mit mondani. =D Nem, ő inkább kihúzta a gépem töltőjéből a dugajt, én meg pánikba estem, mert úgy öt percet bír a gépem áram nélkül, semmi sincs mentve, beszélgetéseket folytatok, szóval kikaptam az ő töltőjéből a dugajt, majd benyomtam az én töltőmbe. Erre megkérdezte, hogy tudom-e, hogy ettől el fog romolni a töltőm. Hát ettől még pánikosabb lettem, mondtam, hogy azonnal adja vissza a töltődugajom és közben kihúztam az övét. Szerencsére visszacseréltük, mire közölte velem, hogy elég gyorsan elhittem, hogy elromolhat a töltőm, pedig ugyanolyanok. Hú de égtem! Főleg, mert anno csomószor cseréltünk így madzagot, mert az övé hosszabb és nekem arra volt szükségem. XD

De túlvagyok egy felfázáson is, ami múlt hét előtti pénteken kezdődött és még száz százalékig nem múlt el. Közben a havi is megjött, szval szépen néztem ki. Csütörtök-péntek már munkába se mentem, mert annyira rosszul voltam. Egész nap ágyban döglöttem, teát ittam, méghozzá magamhoz képest fölfoghatatlan mennyiséget, amitől rögtön be is durrantak a veséim. Jó volt. X'D

Azon a pénteken amúgy a csapat kerti sütésen volt Tuloknál. Remek volt, bár én a felfázásom miatt eléggé kimaradtam belőle. Viszont ennek hála összeraktam, hogy mi bajom van, és elkezdtem érezni a változás szelét. Én szeretem a munkám, még a melóhelyemet is, de úgy érzem, hamarosan valami mást fogok csinálni és nem leszek ott. Egyébként meghosszabbítottak év végéig, nincs kilátásban, hogy bíró mellé kerülök, aminek örülök nagyon, a kollégáimmal kijövök, elég vicces arcok. =) Naponta kapunk legalább egyszer röhögőgörcsöt, az ügyfelezést meg úgy fogom fel, hogy most tanulok meg problémákat kezelni és megoldani. Eddig konfliktuskerülő voltam, de ott nem igazán van erre lehetőség, ott ott kell lenni és helytállni. Szelídítem meg az embereket, bár vannak nagyon ronda szituk is, szóval kapok hideget, meleget is.

Megszerettem egy hülye kölyköt. Egy ideje ismerem, anno féltékeny is voltam rá, mert úgy éreztem, hogy miatta háttérbe szorít az írótársam, aztán később hozott egy jó kis szaftos balhét az életünkbe, ami szétszedte a régi barátnőket, engem meg abszolút kigolyózott mindenből, de később elkezdtünk levelezni, majd jó időre eltűnt. Nem is tudom, mióta napi kapcsolatban vagyok vele, ami tőlem igen ritka mostanában.

Dani képeket küld, méghozzá nagyon szép és aranyos képeket a természetről. Kiscicák születtek náluk korábban, róluk kapok, meg ami megfogja és szerinte tetszhet nekem. Nagyon édes, nagyon szeretem. A srácokkal a felfázás miatt nem tudtam találkozni sajnos, de volt asszem, azelőtti héten egy nagy vihar, amit A bosszúállók megnézése után, szerdán éltünk meg. Az tök jó volt. Annyira vártam, hogy végre leszakadjon az ég... Nagyon szeretem a vihart, a villámlást, a dörgést, az esőt... Hagytam felkavarodni magamban a dolgokat, de az áttörést a kölyökkel való beszélgetés hozta meg, ami alatt összeraktam, mi a fene van velem. Majd összerakom újra és talán folytatom is.