Éjjel

Éjjel nem tudtam elaludni. Az utolsó időpont, amire emlékszem, 02:09. Játék után fél tizenegykor értem haza, Agyar és Robi elkísért, hogy mégse egyedül mászkáljak, aztán volt szabad fél órájuk, úgyhogy bejöttek dumálni. Robit elnyomta az álom, szegény nagyon fáradt és ma reggel vizsgázik, ám ha elment volna haza, négykor kellett volna kelnie, hogy időben beérjen és azt mondta, akkor már jobb, ha nem is alszik. Ez alapjáraton nem lenne gond, ha az alvás számára nem luxus lenne. =S Agyar szépen kivesézte addig, hogy miket gondolt rólam, mikor megismert és a véleménye hogyan változott az idő folyamán. Jókat vigyorogtam. Aztán a srácok negyed órával tizenegy után leléptek, én meg a kölyökkel, Anyuval és Bátyámmal kezdtem beszélgetni. Csak telt az idő, merengtem a nagy semmibe, meg elmondtam nekik, mennyire kiborított a legutóbbi beszélgetésem Benével. Még Anya is elsírta magát és mondta, hogy imádkozik Benéért. Anyukám nem vallásos, neki hite van, ebben is anyja-lánya vagyunk, s ő szokott imádkozni. Én monológokat mondok el, vagy kérdéseket teszek fel, amiket aztán intuíció alapján igyekszek megválaszolni.

Anya elment fél egykor aludni, a tökös úgy fél órával később, Bátyám meg valszeg bealudt a gépnél. Kiesett úgy negyed óra, amit nem tudom, mivel töltöttem. Csak ültem és néztem ki a fejemből? Nem tudom. Elméletileg gépeztem, a gyakorlatban nem emlékszem rá. Utána lefeküdtem aludni, de csak hevertem az ágyban a Benétől kapott színes lepelben, amit itthon nyári ruhaként kötök magamra és telt az idő. Végül levettem, helyette egy trikót húztam, aztán elnyomott a fáradtság.

03:36 - Felriadtam. Kint tombolt a vihar, dörgött, villámlott, a konyhában zúgott a hűtő, a fürdőben a bojler meg a gépem. Feküdtem az ágyon és elkapott valami frász. Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Eszembe jutott, hogy becsaphat a villám és akkor annyi a gépemnek. Na, ha eddig nem borultam ki, egy gép nélküli magányban tutira biztosan becsavarodnék rövid úton, úgyhogy miután végiggondoltam, hogy nem vagyunk magasan, a földszinten van a lakásunk, tehát a villám nem a mi házunkba fog belecsapni, de ha igen, nem a mi lakásunkat fogja megkárosítani, pánikszerűen kiugrottam az ágyból és kikapcsoltam, kihúztam a konnektorból a Lapost, mondván, ha eszembe jutott, inkább kilövöm és reggel bekapcsolom, mint nem és vége a nyugalmamnak és a gépemnek. Ezután visszafeküdtem és extra erősen igyekeztem visszaaludni, hiába keltett bennem rengeteg lendületet, ihletet, érzést a vihar. Nem akartam félőrült módjára viselkedni, mert bár a karakterembe teljesen belefér, arra gondoltam, nem bírnám ki a mai melót, ha megtenném. Szóval szépen összekuporodtam és vártam, hogy elnyom a fáradtság.

Arra figyeltem fel, hogy van bennem valami para. Hogy most a vihar valamiféle félelmet generál, amit nem neki kell tulajdonítani, vagyis nem tudom, mitől tartok, de a vihar dob rajta, erősíti. Aztán a kölyökre gondoltam, hogy ő tutira be lenne rezelve, meg Benére, hogy remélem, ott nem volt vihar, de ha igen, átaludta. Na akkor rám jött a sírás, elkezdtek leperegni előttem a mondataim, problémáim az elmúlt fél évvel kapcsolatban, satöbbi-satöbbi-satöbbi, mígnem úgy döntöttem, hogy álomba ébrenálmodom magam. Van egy különös tulajdonságom: ha én félek, de valaki jobban fél nálam, az én félelmem elmúlik, hogy a másikat meg tudjam nyugtatni. Ezt vettem alapul és bejött.

06:30 - Csörög az óra. Kinyomom, visszacsukom a szemem és arra gondolok: Ugye ez csak vicc? Még nem telt el három óra, vagy ha igen, most van óraállítás és még egyet aludhatok. Aztán felültem és a telefont megfogva mentem el vécére, hátha Benét megint fél hat körül verték ki az ágyból és felhívna, de nem, azóta se. Remélem, alszik.