Mostanában foglalkoznom kell olyan dolgokkal is, amikkel nem akarok. A parókázás nekem nagyon idegen volt, egyszerűen kínlódás volt az egész, úgy mentem oda, mint akit nyúzni visznek. Ahhoz képest nagyon jól sült el a dolog. Nem akartam venni, mert úgy gondoltam, nincs rá szükségem, ennek ellenére meg kellett tennem. Nem bántam meg. A Conon jó szolgálatot tett, a fényképezésnél ugyszintén, s még valószínűleg fog is.
Most itt van ez a kíani boltba eladót keresünk tábla előttem. Szerintem ciki lenne, ha felvennének, de jobb ötletem már tényleg nem volt. Nem akartam, ma megtettem. Csak leadtam egy önéletrajzot, aztán megállapodtunk, hogy most vannak próbaidőn lányok, úgyhogy ha két-három héten belül nem hívnak, tárgytalan a dolog. De legalább elmondhatom magamról, hogy ezen is túlvagyok. Újabb dolgot tettem meg, amit nem akartam megtenni, de meg kellett tennem.
Az élet sok területén merül fel hasonló kérdés. Akkor is képes vagy rá, ha nincs kedved hozzá, nem akarod megcsinálni, nem szereted, ...? Sajnos sokkal több dolgot kell megcsinálnunk, mint amennyit akarunk. Mennyiségre, minőségre, vagy bármire hivatkozva. Tűrni is többet kell. Mert mit tudsz csinálni mást? Sokan mondták a környezetemben, hogy elegük van ebből a kis országból, elmennek máshova. Mindig az jut eszembe: "Azt hiszed, ott jobb lesz?". Mert idegen országban idegen maradsz mindig. Lehet, hogy Amerikába pár év alatt kellő elszántsággal magasabbra lehet tornászni magunkat a ranglétrán, mint idehaza bármikor. De odakint nincs senki, ha nem ment ki az emberrel valaki. Egyedül van, s kész. Persze lehet szerezni barátokat, meg mindenkinek más az értékrendje, ...
Nem tudom... Sokat gondolkodtam ezen. Évek óta fel-felmerül bennem, hogy csak egy nyárra, vagy csak egy évre kimegyek valahova, mondjuk Németországba, mert szép és beszélem valamennyire a nyelvet. Az osztrákokat nem bírom, törzsgyökeres bunkók, legalábbis így mutatkoztak be abban a két és fél hétben, amíg kint voltam egyik évben. De az az igazság, hogy én nem tudnám itthagyni a szeretteimet. Nekem fontos, hogy a közelükben legyek. Fontos az is, hogy magyar nyelvet halljak nap, mint nap. Szeretek átmenni a Dunán is, mert elvarázsol, egyszerűen vonz engem ez a mágikus folyó. =)
Így hát maradt az, hogy megszoksz, mert a megszöksz nekem nem tetszik. S akkor maradt az "Akkor is meg kell tennem, ha nem akarom." és az "Akkor is megteszem, ha nem szeretném.", mint most. Nem adom fel. Mert vannak álmaim, amik ide, haza kötnek. =)
4 megjegyzés:
ebból a szempontból én könnyebb helyzetben vagyok azt hiszem, bárminta kinti munkára értve.
egyrészt kiskoromba költöztünk, gyerekkori barátaim eltűntek azóta és a határ mellett lakok. szóval nagyon nincs idekötő erő(mint barátok, család) és ha nem akarok nagyot lépni egyszerre csak közeli határontúli állást kell találnom(áá, hülye németet kell előbb tanulnom, pff)
de annyit biztosan mondhatok mindig kis lépésekben kell haladni a cél felé, hogy a siker ne tévesszen meg és biztos lábbal álljunk a földön. vagy valami ilyesmi. okos szerűt akartam írni:D de túl fáradt vagyok a beteg álmaim után^^
más: úgy néz ki a 30-i meeten majd én is ott leledzem Ai-val együtt, remélem majd megcsodálhatom élőben is a csodás ruháid egyikét! és a fotósorozat is nagyon tetszik, főleg az első és az ötödik kép, csak lusta vagyok odaírni*nézd el nekem*^^*
meg az a futó szerű visszafordulós is meg a...jó az össze tetszik^^
Kis lépések... hat év alatt volt időm kis lépésekre. Most már növelnem kell a léptéket, csak egyelőre nem tudom megtenni. ^^;; De nem adom fel. És igazad is van, "okos szerűt" írtál. =D
Elnézem. XD Köszi egyébként. =)
Meeteken nagyon szeretnék ott lenni, s nagyon remélem, tudsz te is jönni! =D De jó lesz! *ujjong*
Majd felteszem a második sorozat képeit is, csak még nem volt kedvem kiválogatni, melyiket akarom idetűzni. XD
Hajaj, nehéz dolog ez. T_T Én is ott tartok már, hogy bármilyen munkát szívesen elvállalnék. De semmit nem találok, ahova fel is vennének. T_T Szóval nekem is maradt a német, meg németország, bár valójában semmi kedvem sincsen a németekhez menni (akárhogy is nézem, nekem még mindig bunkóknak tűnnek :S, pedig mennyivel jobb lenne itthon találni valami olyasmit, amit úgy ahogy szeretek is csinálni, és még egy kevéske pénzt is kapok érte. Igazán nem kívánok sokat. XD
Amúgy a képek nekem is tetszenek. ^^ Téged tök jól lehet fotózni. ^^
S tök jó, hogy Aune Te is jössz a 30.-i talira, amin remélhetőleg én is ott leszek. XD
Én nem szeretném megmondani neked, hogy mit csinálj, mert nem. De jó ötletnek tűnik, hogy megtanulsz németül és kimész egy vagy két évre, ha nem is kiköltözni. A Pároddal is könnyebben együtt lehetsz és gyakorlatot is szerezhetsz a szakmádban. Aztán, ha úgy adódik, hazajössz, mint gyakorlott cukrász. =)
Köszi. O^^O
Sajnos ezt a modellügynökségek nem így látják, mert sehova se hívtak, pedig több helyre is jelentkeztem. T_T
Megjegyzés küldése