Egyszer valaki azt mondta nekem, szerinte az emberek azért járnak színházba, hogy csodát lássanak. Volt a mondatnak egy másik fele is, miszerint nem azért, hogy fogyasszanak, de igazából a mondat első fele ragadt bele az emlékeim szövevényébe. A sráccal nem ápolok már jó viszonyt, de az álmait remélem, hogy valóra váltja valaki. Nem tudom, fontos-e még neki a színház, de ha megcsinálná, amit kitalált, az borzasztóan komoly lenne. Abban viszont biztos vagyok, hogy én magam azért mentem el a színházba, hogy csodát lássak.
És láttam. =)
A 14. sorba kaptunk jegyet Benével Az Operaház Fantomjára, s igaz, hogy beült elém két magas, nagyfejű férfi, közöttük azonban kiláttam. X) Ráadásul pont egy olyan napra kértük a jegyet (anélkül, hogy a szereposztást tudtuk volna - vagy legalábbis én nem tudtam), amin az általam már szinte rongyosra hallgatott hangfelvételen van. *.* El se tudtam volna más hangon képzelni a Fantomot, mint Sasvári Sándorén. A hangja szerintem remekül illik hozzá, karakteres és kiválóan játszik vele. Christinet Mahó Andrea játszotta, s ő is fantasztikus volt. Az egész előadás... <3
Filmen láttam még középiskolás koromban ezt a darabot és vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. Nagyon tetszett, csak sok helyen nem tudtam követni a szöveget. ^^;; Az akkori barátném volt megőrülve ezért, én meg emlékszem, mennyit kutattam, hogy legalább kicsit tudjam, mit szeret annyira. Aztán karácsonyra adott nekem egy cd-t. =)
Bene megint felújította a szamócás OP-mat, úgyhogy ennek örömére azt vettem fel fehér alappal (fehér blúz, fehér harisnya, fehér cipő). S valahogy két-három napja van kedvem a parókához, úgyhogy a színes kis rövidhajúmat vettem fel hozzá. =)
Benével egyhangúan megállapítottuk: Sok ilyet még!. ^^
10 megjegyzés:
Awwww Sasváriiii~~~~ :)) Én nem vele láttam a Fantomot két alkalomból egyszer se, és morc is voltam miatta, de büszkén kijelenthetem, hogy beszélgettem vele az egyik MusicalEst után, meg van tőle autogramom, pedig én nem vagyok az az aláírásgyűjtőmániákus, csak mondta, ha már ottvagyok, dedikálja a JézusKrisztusSzupersztár CDmet :)))
Nekünk most a Nyomorultakra van nyárra jegyünk, és már borzasztóan várom, meg hát szívesen megnézném a Vámpírok bálját is mégegyszer *___*
Amúgy annak ellenére, hogy elsőre nem tetszett a Fantom színházban (KirályLindácska volt Christine...), nagy szerepet játszott ez a darab abban, hogy divattervező legyek~ A díszletei és a jelmezei zseniálisak (meghajlok Kentaur mester előtt), és emiatt indultam el a művészszakmák felé~ :)
Azt meséltem már, hogy életem tíz legrosszabb élménye között az operaház fantomja a bronzérmes? :D :D
Nana, néhányszor mintha említetted volna már :DDDD
Van belőle remek paródia, Pratchett Maszkabál-ja (már van magyarul, sőt a canadahun-ról le is szedhető). Abban a Fantom is meg az igazi operák is megkapják a magukét, na meg Mállotviksz Nénét puccos estélyiben látni is *priceless*.
Elyon: kicsit, úgy érzem, le vagyok maradva... ^^;; Na mindegy. Nem keseredem el, most már rengeteg alkalmam lesz szerintem színházba menni. =D
Én se vagyok nagy autogramgyűjtő. =) Valahogy feleslegesnek találom. =) Ha már valamit gyűjtenék hírességekkel, akkor az a közös fotó. =D
Nyomorultakat mesében ismertem meg és annyira megutáltam..... Bár többen mondták, hogy a könyvhöz szinte semmi köze nem volt a mesének.
A hideg attól még kiráz, mikor meghallom ezt a címet. XD
Kentaurt rengeteget dicsérik és imádják. =) A Fantomnak valóban gyönyörűek a díszletei, az egész annyira.... hű... *___*
Jah, amúgy amikor a szereposztást néztem, én meglepve láttam, hogy ő is játszik Christine-t. Azt hittem, visszament Amerikába. Mindenesetre magamtól a színházzal nem kötöttem volna össze.
Nana: miért pont a Fantom? =) És mi a 10 legjobb? =D
Noriko: az operákat nem nehéz fikázni, én egyetlen egyen ültem és mondjuk úgy finoman, hogy nagyon nem nyerte el a tetszésem. Félidőben el is jöttünk - noha véletlenül, de kicsit se bántuk, hogy még egy órát ott ülünk a hangzavaros értetlenségben. XD
Hát mi egy időben barátnőkkel hatalmas nagy musicalmániások voltunk (Nanával ellentétben :DDDD), úgyhogy kb. mindent láttunk, amit akkoriban lehetett, és én azóta is próbálom tartani a lépést, csak mondjuk nem ötször nézek meg egy darabot, mint akkor, hanem csak egyszer ^^"
Én a mesét is szerettem a Nyomorultakból, de a musicalbe igazán akkor szerettem bele, amikor Londonban színházban láttuk. Apával voltam kint 2 hetet nyelvtanulás céljából, és ha már ottvagyunk, menjünk színházba alapon körbenéztünk, hogy milyen musicaleket játszanak, és úgy esett a Nyomorultakra, hogy arról legalább hallottunk már :DDD Itthon persze már régen adták meg minden, de akkortájt éppen sehol nem volt műsoron Magyarországon. Kb. a lehető leghátsó sorban ültünk (és még így is drága volt a jegy...) de így is hatalmas élmény volt, és borzasztóan sírtam Gavroche és Eponine halálán ^^"
A külföldi színházazás még zseniálisabb, mint az itthoni :D A Rómeó és Júliát pl. itthon nem szerettem, Szinetár Dóri öreg Júliának, meg úgy az egész kicsit erőltetett nekem, de az osztrák verzió... muszáj volt másodszor is beülni rá! :D
Na akkor ha mennél valamikor a (közel)jövőben megint, akkor a Vámpírok bálját ajánlom nagyon, egyszerűen zseniális, évek óta nagykedvenc, még magyarul nem is volt, már halálosan szerelmes voltam a zenéjébe, de szerencsére a magyarban sem kellett csalódni, az is Kentaur díszlet-jelmez, és tényleg hihetetlenül jól sikerült ^^ Én is el akarom majd rángatni rá Nezumi-kunt :)
Awww, Les Mis. Könyv, musical, film, anime, bármi jöhet! (Csak a 2000-es minisorozattól óvjon Wotan, az borzalmas volt.) Meg fanfiction is, amíg nincs benne Mary Sue és nem Marius/Cosette fluff, mert attól hányok. Marius egy szűklátókörű, nyavalygós, emós, hálátlan dög! Főleg a könyvben.
Ellenben a többi fiú a barikádon... nyammmmm.
Én amúgy Javert-fangirl vagyok, de nagyon. Régen, mikor még csak olvastam (10 éves lehettem az első alkalommal), féltem tőle. Aztán a 98-as filmben kicsit megsajnáltam (pedig ritka genyára vették a karaktert), és később a könyvben is kezdtem megérteni, hogy azért nem olyan rémes alak. Aztán jött a musical, természetesen a jubileumi koncert, Philip Quast a gyönyörű hangjával meg az elveszett kiskutya nézésével, és belezúgtam. Azóta mindig hülyére bőgöm magam, mikor meghal. De alkalmasint *pont azért* szeretem!
Elyon: a rajongás nálam is megvan egy ideje, csak lehetőségem nem volt színházba járni. =) Ezért én a legtöbbet cd-n kaptam meg. =) Van, amit már nem is adnak abban a felállásban, amiben a kezdetekkor, s például egy Rómeó és Júliát, vagy egy Mozartot más felosztásban nem akarok látni.
Asszem, én túlságosan elfogult vagyok a magyarokkal. =) Külföldön még nem láttam színházat, videón lestem bele ebbe-abba. Például érdemes belenézni a Mozart francia rockoperába, mert az valami elképesztő. A szereplők közti összhang, az egésznek ez a kicsavart feelingje, a színek és a ruhák... már annyira vad és őrült volt, hogy beleszerettem. =) Franciául a Rómeó és Júlia musicalt is szeretem (noha csak a dalokat hallgattam eddig meg belőle). A többiről kevés tapasztalatom van. Azt tudom, hogy rajzfilmeknél sok esetben a magyar szinkron és ének szerintem jobb az eredetinél. Például egy Zira bosszúdala... hát az angolul katasztrófa. Viszont a Hercules Heroja angolul is és magyarul is láw. *.*
A Vámpírok bálját az is dicsérte nekem, aki egyébként nem nagy musicales, szóval valamit tényleg nagyon eltaláltak benne. =)
Noriko: Az nem male sue?
Láttam én is a Mozart rockoperát francia nyelvgyakorlás címszó alatt, de nem tudtam az egészet hova tenni. Nekem annyira az Amadeus és a Mozart! magyar-osztrák musical ebből az alap, hogy ez a francia verzió túl dilis volt, annak ellenére, hogy a jelmezek iszonyat látványosak és amúgy jó volt a hangulata az egésznek. De a franciáknál mindig kicsit a díszletet hiányolom. Nagyon minimálra veszik, és inkább az akrobatákra (nem, nem táncosok...) fektetik a hansúlyt. Ugyanígy a NotreDame de Parisban és a Romeo francia verziójában is...
Ami még nagyonjó, és hónapok óta folyamatosan annak a zenéje megy az mp3amon, az a Le Roi Soleil, vagyis XIV. Lajos francia musical :) A történet hülyeség, de igaztörténetből nehéz jót írni, ha egyszer egy hülye nőcsábász a főszereplő :D De ez teljesen lényegtelen a fantasztikus ruhák és az igenjól sikerült dalok mellett~~~~ Nagyon ajánlom, elég lolis - persze csak felnőttloliknak :)))
Amúgy a Mozart!ot még adják NAGYJÁBÓL cédés felosztásban, mi múlt hónapban néztük meg megint, és ugyan nekünk nem Dolhai volt, de a mellettünk lévő nap ő lett volna SzabóP-vel. A kis szerepek változtak csak, pl. Vágó Bernadett lett Nannerl, de az egyáltalán nem baj, Detti zseniális, és még Gábornak is tetszett, hogy "Jé, ez Giselle a Bűbájból!" :DDDD
Huh, megint kifogyhatatlan téma... :DDDD
Nekem is ez a kettő az alap! =D
Direkt megnéztem azokat, amiket említettél a francia Mozarttal kapcsolatban. A díszlet valóban nem nagy cucc, a tánc és a ruhák viszont az első pillanatban lenyűgöztek. =) Valóban dilis, nem is próbálom Mozartként értelmezni, nekem az Amadeusban nyújtott Mozart és az Árnyékdalban megőrülő Mozart képe él az elmémben. =D
NotreDame-ot biztosan nem láttam - oké-oké, lassan elbújok, minden labdát csak feldobok, de játszani igazából nem nagyon tudok XD -, a francia Romeo meg most nem rémlik, szóval lehet, hogy azt is csak hangként ismerem - pontosabban belőle pár számot, de azt nagyon szeretve. =D
Óóóó, nézd meg a Király beszéde című új mozifilmet! Az nagyon jó szerintem és igaz történet alapján készült. Bár hogy igaz történetből musicalt hogy lehet írni, arról nincs információm. =D Ha erre gondoltál. XD
Mi bajod a nőcsábászokkal? XD
Bene azt mondta, rendszerezni kéne a színházba járást, úgyhogy lehet, hogy lesz belőle valami. XD
Megjegyzés küldése