Hullámvasút

Minden azzal kezdődött, hogy fél négykor, vagy mikor, Bene felhívott, hogy látott egy nagyon szép blúzt, ami illene szerinte a lolihoz is, munka után menjek el vele megnézni. Húztam a szám, de végül bele mentem. Abban állapodtunk meg, hogy négykor felhív. Négy előtt tíz perccel beszéltünk, hogy ő most indul, max 25 perc és a bíróságnál van. Jó.

Semmit sem ettem ma, egész nap kábé köhögtem és az orrom fújtam, megjött, úgyhogy azért is meg-megfájdult kicsit a hasam, nap végére elfáradtam, az éhség is bejátszott, szóval már nagyon haza akartam jönni. Utolsó percekben Doll Dreams fórumot olvasgattam, aztán felhívott Dani. Mondtam neki, hogy bocsi, nem tudok most telózni, mert találkozunk Benével és az ő hívását várom, hogy mikor induljak. Gyorsan elköszöntem Timitől, miután Dani letette, összepakoltam, felöltöztem, s azon mérgelődtem, hogy eltelt fél óra és még nem hívott. Jó, akkor hívom én Benét. Nem tudom felhívni. Na ezen már ment fel bennem a pumpa, utálom, hogy nem lehet elérni sose telefonon, vagy csak nekem nem megy. Másodszorra se sikerült másfél perc múlva és mivel nem voltam jól, úgy döntöttem, nem érdekel a blúz se, Bene se, hazamegyek. Leértem a bíróság elé, felhív, kérdezem, hol van, magyaráz, jó, valahol a közelben, hamarosan összefutunk. Persze nekiáll védekezni, hogy a Nagyija hívta és alig bírta lerázni. Érdekes, én le tudtam passzolni Danit, hogy hívjon egy-másfél óra múlva, mert fontos telefont várok és nem érek rá. Mindegy.

Találkozunk, sétáltunk, marha hideg van, én nyafogok, ő a melóhelyi botrányokról mesél. A blúz történetesen nem rossz, csak épp 12.000.- forint, annyit meg nem adunk ki ilyesmire, úgyhogy sétáltunk tovább. Elkezdtem mesélni, hogy milyen karaktert találtam ki, de nagyvonalakban le lettem fitymálva. Nem esett jól, de mondom, elsétálok vele a klubig - ha már oda megy, mert neki beszélnie kell Hacklyval meg Krisztával -, az egy teátrális kerülő nekem, de végülis úgyis 76-ossal fogok hazamenni, mert nem tudok ácsorogni a hidegben és várni egy trolit, vagyis elsétálok a közös megállóig és úgyis a 76-os jön előbb, nem a 73-as. Mint 99%-ban.

Bementünk egy táskaboltba, ott nézett magának táskát, aztán én is néztem volna, de felhívták telefonon és nekiállt dumálni. Dani volt az és egyeztetni kezdtek, hogy mikor jön szombaton, stb., én meg annyira felhúztam magam, hogy otthagytam Benét a boltban. Mondtam Daninak, hogy Benével leszek, nem érek rá, gondoltam, egyértelmű, hogy ne hívja fel, de persze most kell egyeztetnie, meg Bene is ahelyett, hogy kicsit rám figyelne, dumál és magyaráz. Már nem is álltam le vele megbeszélni, mert így is annyira dühös lettem, hogy majdnem nekimentem egy autónak meg elsírtam magam.

Igazából most már csalódottságot és megbántottságot érzek. Elment az étvágyam is.

Azon gondolkodtam hazafele, hogy felhívom IchiGot, aztán rájöttem, hogy elég baja van anélkül is, hogy az én nyafogásomat hallgassa, aztán azon gondolkodtam, hogy felhívom Gergőt, hogy mondja már meg a vőlegényemnek, hogy néha velem is tölthetne időt, méghozzá nem tíz-tizenegy után, meg nem csak azt mondhatná el, hogy mikor kell ügyelni mennem, mennyire szar a munkahelyén, milyen balhék voltak, hanem normálisan beszélgethetnénk is, meg lehetne kicsit pozitívabb felém, értékelhetne kicsit jobban, ha már nekem kérte meg a kezem, esetleg vehetné a fáradtságot, hogy segítsen a házimunkában, ha nem szakad bele, de aztán erről is letettem, mert nem akartam hülyét csinálni magamból.

Timi felajánlotta, hogy bejön hozzám, de úgy gondoltam, inkább menjen haza, egész nap laborban volt, melózott ő is, nem evett ő se, későre ér haza, úgyhogy mondtam neki, hogy inkább ne jöjjön. Amúgy is csak hülyén érezném magam, meg igyekeznék minél precízebben kimanőverezni abból, hogy pátyolgasson. Holnap találkozunk, addigra hatni fog a letojom-tabletta is.

Főzök magamnak egy levest, házit írok, befejezem az új karakterem, írok, ahogy terveztem.